Sziasztok!
Olvasgatom a többszemélyes hozzászólásokat.
Nekem az összes hozzászólásból csak az tűnik ki, hogy nagyfokú irigykedés folyik a másikra.
Hogy ki mi miatt irigykedik, azt nem tudom. De ha van valakinek egy kis ideje, akkor olvassa el, amit most, mint kis mesét leírok. Ha nincs ideje, akkor kattintson másik hozzászólásra.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szer egy egyszerű kis taxis. Ő volt a taxisok között a kis zöldfülű, aki nagy lelkesedéssel vetette bele magát a taxizásba, bár nagy tapasztalata még nem volt e téren. A sors úgy hozta, hogy mikor elkezdett taxizni, akkor még mezítlábas taxisként is aránylag jól ment a taxizás. Teltek, múltak az évek. A kis egyszerű taxis kezdte kitanulni a szakmát, de az idő múlásával a körülmények is egyre másra változtak.
Egyszerű kis taxisunknak, hogy tovább tudjon dolgozni, és ne tegyenek mindenféle nagydumás spant a kocsijára, aki csak a maximális kivétet realizálta, de a kocsira nem kívánt költeni. Ezért arra az elhatározásra jutott, hogy lízingeli a kocsit a cégétől. Ez egy akkori idők szép fehér Ladája volt. Addig nem is volt baj, míg fizette a részleteket.
Most tudom, hogy a kajánabb taxisok dörzsölgetik a kezüket, hogy esetleg nem tudta fizetni a részleteket. De ki kell, hogy ábrándítsam az ilyen kollegákat, mert tudta fizetni. Csak az volt a baj, hogy mikor az utolsó részletet is kifizette, akkor közölték vele, hogy Lada típusú kocsival nem lehet tovább taxizni.
Nem volt mit tennie egyszerű taxisunknak, ha tovább szeretett volna taxizni, akkor vennie kellett egy „magasabb” komfortosabb „nyugati típusú” kocsit. Az hogy mi számít nyugati típusúnak, azt senki nem mondta neki. Úgy gondolta, hogy az akkor még javában működő nagy szocialista béketábor határain kívül készített gépkocsi, az nyugatinak számít, ezért vásárolt egy dél koreai gépkocsit. Boldogan állította munkába az új szerzeményét. De döbbenten kellett tapasztalnia, hogy kocsiját „keleti” típusúnak sorolták be. Hiába mondta, hogy e kocsi nem a béketáborban készült. A válasz az volt, hogy a kocsi kelet felöl jött, ahol a nap kél, és nem nyugatról, ahol a nap nyugszik. Mondta szegény egyszerű taxisunk, hogy ezen indok alapján a Lada kocsija, akkor nyugatinak számított volna, hiszen papírokkal lehetett igazolni, hogy nyugatról jött (győri Merkur telep). Tehát „nyugati” típus volt.
Nem vették figyelembe, a hatalomba felkapaszkodott „hatalmasok”, amit mondott. Sőt azt mondták neki, hogy ruházzon be egy nagyobb komfortosabb kocsiba, ha többet szeretne dolgozni. Eleinte nem volt semmi gond, de eljött az idő, amikor a központ csak magasabb osztályba sorolt kocsikat kezdett kérni. Még levél, csomag és magányos feladat végrehajtására is. Mintha annak a levélnek, amit szállítani kellett, nagyon szüksége lett volna légkondira a kocsiban. Nem volt mit tennie egyszerű taxisunknak, mint a megváltozott körülmények közepette keményen dolgoznia. Majd mikor volt rá lehetősége, akkor lecserélni a kocsit. A kocsi vásárlásánál gondosan figyelembe vette, hogy a kocsit azon irányban gyártsák, amerre a nap nyugszik. Legyen benne légkondi, nagy legyen a csomagtér, esetleg több személyt is lehessen szállítani. Mikor a kocsit vette, akkor az a jelmondat volt éppen soron, hogy „négy kerék meg három gyerek”. Ha most egy ilyen család utazni akar, akkor bárhogyan is számolta taxisunk: papa, mama és a három gyerek az öt fő. Ha a taxisunk is velük akart menni, akkor többszemélyes kocsi kell. Ezért úgy döntött, hogy többszemélyes kocsit vesz.
Eleinte nem is volt semmi baj. De a hatalomba felkapaszkodottak nem aludtak. Addig törték a fejüket, míg kitalálták, hogy nyilatkozzon az éves szemlén, hogy többszemélyes, vagy combiként szeretne tovább dolgozni.
Még meg is indokolták neki a kérdésüket az alábbi módon:
„Az, nagyon tisztességtelen a többi kollégával szemben, hogy te úgy is tudsz dolgozni, mint sima taxi, úgy is, mint combi taxi, és úgy is, mint többszemélyes taxi. Ez három lehetőség, és a többi kollega elől veszed el a fuvart.”
Egyszerű taxisunk értetlenül állt a kérdés előtt. Vissza is kérdezett, hogy: „Azok a taxisok, akik combival és tetőráccsal is rendelkeznek, azokkal hogy van? Hiszen ők is „tisztességtelenek” a többi kollégával szemben, mert dolgozhatnak, mint sima taxi, dolgozhatnak, mint combi taxi, és dolgozhatnak, mint tetőrácsos taxi. Ha jól számolom ez is három lehetőség!”
De egyszerű taxisunk ezt hiába mondta, mert a hatalomba felkapaszkodott ezt nem akarta megérteni, sőt azt magyarázta, hogy az a két hármas lehetőség az nem azonos három lehetőség. Ezt egyszerű taxisunk nem értette, de meg volt győződve, hogy a hatalomba felkapaszkodott sem értette igazán, mert csak egy cél lebegett annak szemei előtt, hogy a másiknak nehogy több fuvarja lehessen, mint neki, vagy a hasonló irigységtől sápadó kollégájának.
Na eddig a mese. Te ki eddig eljutottál az olvasásban, elgondolkoztál már azon, hogy ha a másikra irigykedsz, akkor attól még neked nem lesz sokkal jobb. Talán olyan dolgokkal kellene foglalkozni, mint a telefonhívásra való üres kiállás. Gondolkodtál már azon, hogy üresen odaállsz a címre, és átlagban tíz percet várakozol minden címen. Ha ezt egy kicsit átszámolod, veszed a napi felvett fuvarszámodat. Kiszámolod, hogy egy hónapban hány napot dolgozol. Ezt vetíted egy évre, akkor hamar rá fogsz jönni, hogy három és fél év alatt egy új kocsi befizetésétől fosztanak meg az utasok a kenyéradó gazdádon keresztül. Persze még nem vettem figyelembe azt az esetet, amikor a címen nem lehet várakoznod, és körözésre vagy ítéltetve.
Én jól emlékszem azokra az időkre mikor telefonos rendelésnél úgynevezett kiállási díj volt. Nem nagy összeg volt. Talán 40 forint volt a legmagasabb utolsó érvényes összeg. De egy biztos volt, aki kocsit rendelt, lent várta a kocsit az utcán. Még akkor is, ha a központ fél órát ígért a kocsi érkezésére. Lehetett zimankós hideg, döglesztő meleg, eshetett eső, fújhatott a szél, akkor is lenn az utcán várták a taxit 95%-ban.
Most mi van? Te versenyzel a tutiból felvenni a címet, akár még időszűkítéssel is. Töröd magad néha még a szó szoros értelmében is. Idegileg kikészülsz, hogy a megadott időn belül a címre érj. Azután ott várakozol jobb esetben tíz percet, mire az utas leméltóztatik jönni, mert a központ függetlenül attól, hogy mennyivel viszed a címet az utasnak minimum tíz-tizenöt percet ígér. Az utas meg minek jönne le, hiszen a tíz perces várakozás, még benne van az ingyenes kiállásban. Ha véletlen lecsapnád az utasnak az órát korábban, mint tíz perc, akkor panaszt tesz ellened, és vállalhatod a következményeit.
Ezért nem értem, hogy miért nem olyan dolgokért harcoltok, aminek volna értelme.
Energiátok arra pazaroljátok, hogy egymást kikezditek. „Ha nekem nem jó, akkor neked se legyen jobb” elvét alkalmazva.
Na ennyit írtam akaratlanul, de talán többekben sikerül valamit elindítani, hogy egy kis összetartással talán elérhetnék valamit.
|
