Szép volt bár ha jól emlékszem a múltkor többet gyalogoltatok, amikor bevallottad, hogy te vagy iron.
:)

Arra nem lehetett volna annyi szép taxikocsikát nézegetni. :)))

A Diószegi - Lujza - Fiumei útvonal rövidebb lett volna...
:)

"Szegény" gyermekem meg a Mátrában vót két napig.
Olyan gyönyörű ferdeerdős képeket hozott, hogy majd rakok párat Agybetegbe, de most huss... :)))
Mára is egy szép napot! :)

Azért az is lehetett összesen egy 8-10:-))

Holnap Tátra...már nagyon várom:-)

Közben Kata kiokoskodta, hogy a nagybanin lehet egyénien is vásárolni este 9 és reggel 6 között...tökéletes időpont:-)

Jézusom... :)))
Mondjuk tegnap olyan nap volt, hogy muszáj volt gyalogolni. Na de ennyit??? :D
Én csak a Sobieskiből jöttem haza a Hernádba ( Üllői-Nagykörút-Rákóczi, zene fülbe, Budapest by night :))) ) az vajon mennyi lehet, nemtom. :)
Ja, meg előtte még a Borárosról oda.

Hálleluja...Szerencs utcán is túljutottunk...átértünk Újpestre...szerintem szerencséjük volt a vonatoknak, hogy egy sem jött arra, mert hogy én nem álltam volna meg, az tuti...az életben nem tudtam volna újra megindulni:-)

A végére már minden lépés fájt...combközéptől a talpamig...

Egy biztos, tegnap legyőztem 13 km-t gyalog, ami lehet nem sok, de a távolságon kívül egy sokkal nagyobb ellenfél felett arattam győzelmet...önmagam felett:-))

Hát így kb. ennyi:-))

Vége felé már a kutyát is ösztökélni kellett:-))

Na és itt jött el a holtpont...amin már képtelen voltam átesni...és innen még 4 km volt hazáig...felejthetetlen 4 km:-)

Mint minden egyenes végén, itt is egy kanyarban végződik az út...ekkorra már még ennek a kocsinak is örülni tudtam volna:-)

Hülye fejemmel itt mondtam a lányomnak, hogy na már célegyenesben vagyunk...aha...szép hosszú egyenes:-)

Mint most így utólag kiderült, innen még 1,5 km-re volt a csirkés...ami nem tűnik soknak, de ekkora már minden 100 méter kihívást jelentett...főleg ha ehhez hozzávesszük még azt, hogy 3 hete, ha reggel munka után 50 méterre tudtam csak leparkolni a lakástól, akkor az egész környéket elátkoztam:-)

Szóval elértünk a csirkésig és ott bevásároltunk vacsorára...innen még 5.5 km volt hazáig...jó, hogy ezt akkor még nem tudtuk:-))

Nem kis feltűnést keltettünk a járókelők között, mert a János utca kereszteződésében, nem messze a Lidl-től, nemes egyszerűséggel levágódtunk a fűre és megebédeltünk:-)

Több mint 4-5 db banán...az már mennyiség, még látszatra is:-)

Muszáj ennyit ennem, mert nem szeretnék heti 1 - 1 1/2 kilónál többet leadni...

Innen már csak 500 méter volt a zöldséges...

Szegény árus nem tudta mi történik körülötte...

Kép a következő:
- Bezuhan fényképezőgéppel a kezében egy ziháló, izzadó, az út porától megfáradt ember és felvásárolja a banánkészletét, miközben vadul fényképezget...

Rég volt ilyen gyors kiszolgálásban részem, mint ott akkor:-))

Tényleg érdekes, hogy nem messze a belváros szívétől, milyen nyugis helyeket lehet találni. Voltak ott kutyasétáltatók, családok, akik kirándultak...de olyan is, aki ki vitt magával egy könyvet és egy pokrócra leheveredve olvasgatott a patak partján...szóval csupa-csupa beteg arc:-)))

Miközben gyalogoltunk felsejlett bennem a gondolat, hogy szerintem ez így több lesz mint 5km...és valahogy kocsival minden gyorsabb...de szerencsésen elértük az egyik célunkat...a Rákospalotai határutat...

Nem ritkán megyek el ott, de a fene se gondolta volna, hogy valaha így fogok ennek az utcatáblának örülni:-)