Kicsit megtörten a kinti események miatt érkeztem haza. Sok kollégával beszélgettem, mert szerencsére egyre többen érzitek úgy, hogy igenis a véleményüknek hangot kell adni. Másodlagos dolog szerintem, hogy ezt ki milyen stílusban teszi meg, mert azt nekem kell tudnom kezelni, ha már egyszer egy ilyen szerepet vállaltam fel.
Én nem vagyok egy olyan emberke, aki a kritikát rosszul viseli. Egész életemben kritizáltak mivel a szélsőségek embere vagyok, na meg persze elég hirtelen és hamarabb beszélek, ebben az esetben írok, mint ahogy át tudnám gondolni az adott helyzetet.
Viszont merem is vállalni az érzéseim. Ha szomorú, vagy rosszkedvű vagyok, ha bánt valami, akkor nem rejtem a véka alá, kimondom. Az ellenkezője is igaz rám. Amennyiben jó a hangulatom, akkor szeretném, ha ez ragadós lenne, és ezért meg is próbálok tenni. Ez van.
Mire ez a bevezető? Elmondom.
Írtam egy szösszenetet a szakmánkról. Ez elég kényes kérdés nálam, mert az, hogy valaki tudja, hogy egyes dolgok miként működnek, az csak egy dolog. De hogy globálisan mire épül fel ez a rendszer, ott milyen megkötések, milyen emberi tényezők szerepelnek, azt már kevesen tudhatják, vagy érthetik meg.
De ennél is kevesebben mernek erről írni, beszélni. Sokat gondolkodtam ennek a miértjén, és pedig azért kellett ennyit agyalnom rajta, mert túl egyszerű a megoldás és én ennél sokkal mélyebb dolgot akartam a felszínre kaparni. Nem másnak, hanem magamnak szolgáltatva ezzel magyarázatot, az engem körülvevő emberek viselkedésére.
Az embernek ellenségkép kell, mert önmagunkat kikiáltani felelősnek a legnehezebb dolog.
Ebben a szakmában (is) megy az egymásra mutogatás. Ha negatívum ér, akkor egyből azt keresem, hogy kit is hibáztathatok mindezért, kit vonhatok ezért felelősségre.
Szeretem a hülyéskedést, szeretem egymás ugratását, de vannak az életben olyan pillanatok, amikor egy "bohóc" is vágyik a komolyságra...és higgyétek el, nincs a humoristánál komolyabb ember!
Így éreztem én akkor is, amikor az egyik fórumba tettem egy bátortalan próbálkozást egy szakmainak kikiáltott hozzászólást megejteni, és várakoztam arra - vagy talán szerettem volna -, ha értelmes diskurzus is kialakulhat köztünk arról, amiből élünk. Tényleg félretéve a személyeskedést, a pitiáner, vagy esetleg a valóban nagy sérelmeket, és nekifutunk annak, hogy ha megoldani nem is tudunk semmit, de legalább kibeszéljük, hogy miért is tartunk itt, ahol tartunk. Tényleg sok mindenről tudnék beszélni, de mivel erre a beírásra nem érkezett reakció, így ezt úgy értékeltem, hogy a téma nem mozgatja meg a kollégákat és ezért nem is erőltettem.
Igaz, tegnap tettem rá egy gyenge kísérletet, hogy kialakítsak egy párbeszédet és az egyik kedves olvasó reagált is, de talán a topik légköre miatt ez nem valósulhatott meg.
Na, szépen elkanyarodtam az eredeti témától, de ez van, ha beindulnak az ujjaim:-)
A lényeg az, hogy ma hazajöttem és kicsit csömöröm is volt az egésztől. Van ez így:-)
De ekkor találtam az e-mailjeim között egy érdekes megkeresést. Pozitív hangvételű levél volt és egy olyan embertől, akiről mások bénasága miatt sokáig rossz véleménnyel voltam, de egy személyes elbeszélgetés után ez az érzés 180 fokos fordulatot vett. Ő javasolta, hogy nyissak ennek a témának egy külön topikot, mert megérdemli. Másoljam át ide azt a hozzászólást és lássuk, hogy mire is jutunk vele. Én ezt megtettem és jólestek elismerő szavai, ami az összefoglalásra irányultak. Már sajnálom, hogy nem fejtettem akkor ki bővebben, de úgy érzem, hogy ez is ad elég alapot egy normális beszélgetésre, persze csak akkor, ha ehhez van kedvetek. Meglátjuk:-)
Na, akkor álljon itt a hozzászólás is.
20 taxis összejön és amennyiben nem a csajok a téma, akkor pillanatok alatt elkezdődik a szakmázás és ez élőben kb. így néz ki.
Kezdődik az úgynevezett sírással, majd folytatódik egymás, és más szidalmazásával. Elhangzanak mindig a megváltásra irányuló gondolatok, álmok, azt még egy cigi és irány az utca. Ennyi a szakmázás.
Olvasom itt folyamatosan, hogy jajjj mennyire sajnáljátok, hogy nem egymást segítő hozzászólások születnek, amiben a komoly szakmai kérdéseket tárgyaljuk ki, ezzel is segítve egymás munkáját.
Miről beszéltek? Egy kezdő taxisnak, aki mondjuk 1 éve van a pályán, még lehet mondani újat, amivel "segítjük" a munkáját, de azt is felvállalt nickkel leírni elég necces. Azon kívül mit lehet még manapság szakmázni? Mi maradt meg ebből a szakmából?
De menjünk bele, vegyük sorba a szakmánk szereplőit. Természetesen ez csak az én véleményem az egészről és nyugodtan mondjátok, ha nincs igazam!
Cégvezetők-Igazgatók-Tulajdonosok
Tudom ezzel közülük szinte senki sem ért egyet, de mi, akik kint vagyunk szinte mindenki így gondolja. A taxizás, a taxizási módszerek, de mondhatnám az utasok utazási szokásai is úgy 5 évente változnak elég jelentősen. Igaz, az alap feladat nem változott: A pontból B pontba eljuttatni az utast. De mire idáig eljutsz, mire már "csak" ez a feladat van előtted, addig elég rögös az út. Sokuk már rég, vagy egyáltalán nem volt taxis. Így nem is érthet meg minket. Nem értheti a napi gondjainkat, azokat nem érezheti át. Mi az ő feladatuk? Alkalmazni egy a céget kisegítő csapatot, az utasoknak a kor szellemében 2-5 perces autót biztosítani. A céget eltartó megfelelő létszámú taxist alkalmazni, összefogni és a lehető legtöbb munkát biztosítani számukra. Vannak törekvések arra nézve, hogy a taxisokkal közvetlenebb kapcsolatot kialakítsanak, de erre sem nekik, sem a taxisoknak nincs igényük abban az esetben, ha van megfelelő mennyiségű cím.
Marketingesek
Ők azok, akik sok taxisnak láthatatlanok ebben a szakmában. Viszont a létezésük döntő szerepet játszik 2006-ban a taxizásban. Ők kötik a szerződéseket, amiket mi teljesítünk. Szerintem, ha valaki összehozna egy ilyan személyes találkozót, ahol a két csapat találkozna, sok értékes információt cserélhetnénk egymással. Taxisok – Marketingesek. Igaz, erősen 18 éven felüli lenne ez a beszélgetés. Az ő kezük is kötött, hiszen nekik a cégvezető felé kell megfelelni. A lényeg, sok fuvart szerezni olyan áron, amire még taxist is lehet találni. Ez a limit cégenként változik, mert amíg mondjuk egy Rádió Taxinál a diszi rekedtre énekelheti magát egy-egy teljesen gazdaságtalan fuvar miatt, addig más nagyobb cégeknél úgy csapnak le rá szakmánk büszkeségei, mint gyöngytyúk a takonyra. Nem érdekli őket, és nem is érdekelheti őket, a taxisok véleménye, hiszen nekik a cégvezetőket és az utasokat kell kiszolgálni.
Telefonosok
Sok telefonossal beszélgettem, több cégtől. Elég érdekes ez a világ, Itt a legnagyobb a fluktuáció, mert a mosónők és a telefonosok korán halnak. Elég egy gennyes meló, már elnézést, és ezt nem sértésnek szánom, hanem elismerésnek. Ők aztán kapnak mindenkitől. Utastól, diszpécsertől, taxistól, marketingestől stb. stb. Van, aki optimistán érkezik, de hamar megérti, hogy itt a túlélésről szól a játék és nem arról, hogy ki mennyire emberséges. Amelyik telefonosban nem alakul ki vágy arra nézve, hogy csőre kerüljön, az általában 1-2 év után elköszön a szakmától és nagyon negatív véleménnyel távozik. Én megértem őket.
Diszpécserek
Még ők azok, akiknek elég jó esélyük van arra, hogy megtartsák saját egyéniségüket, hiszen az egyik legnagyobb hatalom az ő kezükben van. Most gondolom sokan felszisszentetek, de gondoljátok végig a következő pár mondatot. A diszpécser "felelős" a benti és a kinti hangulatért. Ha ő emberséges, profi a maga nemében, akkor a telefonos is másként kezeli az utast, a taxis is más hangulatban ül a cső végén. Ha viszont egy flegma, emberileg megcsömörlött diszpécser adja ki a címeket, akkor ez a hangulat bent és kint is nagyon érezhető. Sokuk nincs is ezzel tisztában, és amikor ezt ecsetelem nekik, csak akkor tudatosul bennük, hogy Ők maguk a cég arca. Őket hallgatják bent és kint, taxis és utas.
Taxis
Na igen, A taxis. Itt oldalakat tudnék írni minden erőlködés nélkül. Még azzal sem merek megpróbálkozni egy ilyen rövid szösszenetben, hogy valamilyen rendszerbe foglalva a különböző módszerekkel dolgozó kollégákat felsoroljam, mert az is 1-2 oldalt tenne ki.
Maradnék a legjellegzetesebb tulajdonságok felsorolásánál. Utas ellenes, központ ellenes, kolléga ellenes, önmagára veszélyes taxisokból épül fel ez a szakma. Vannak kivételek és van, akire ez így tömören nem is igaz, de valamelyik része 100% hogy minden taxisra ráillik.
Miért? Mert így épül fel ez a szakma. Aki nem utas és központ ellenes, azok önmaguk legnagyobb ellenségei, hiszen ők a húsdroidok. Dolgoznak, próbálnak mindenkinek megfelelni, miközben szép lassan olyan mennyiségű gyűlölet gyülemlik fel bennük, hogy szabályosan megijedek tőlük egy-egy beszélgetés alkalmával. Akik még próbálnak az utasokkal kapcsolatban normálisak lenni, akik megpróbálnak a központ felé megfelelni, azokban a kollégák, a renitens kollégák felé alakul ki egy kitörölhetetlen ellenszenv. Őket hibáztatják amiatt, hogy nekik ennyit kell dolgozni, egy-egy cég pillanatnyi címvisszaesése miatt, céget váltani. De vannak olyanok is (én speciel magam ezek közé sorolnám), akiknél ez rendszertelenül, de változó mértékben lép fel. Kifejezetten nem találjuk a helyünket.
Utasok
Én simán csak úgy hívom őket manapság, hogy a túlélők. Ők az egész rendszer legnagyobb áldozatai. Ők azok, akiket egyes taxisok megkárosítanak. Ők azok, akik remegve ülnek a taxis mellet, amikor emberünk összetéveszti a város útját a Hungaroringgel. Ők azok, akiknek a büdös-ápolatlan taxist kell szagolniuk nem kevés pénzért. Ők azok, akik már rég nem a vicces taxisra emlékeznek, hanem a folyamatosan panaszkodó, jobb esetben némám bambuló taxist fogják ki. Ők azok, akik rettegve mennek le a taxihoz, mert félnek, hogy ismét a múltkori taxis jött értük. De ők azok is, akik étkezőkocsinak, wc-nek, szemeteskukának, fizetett pszichológusnak, szerelmi és munkahelyi tanácsadónak nézik a taxist-taxit. Ők az emberek. Nagy tévedés, hogy egy jó taxis az első pillanatban ne tudná előre, hogy mire számíthat egy-egy utassal kapcsolatban, persze egy-egy extrém eset kivételével.
Így, borzasztóan leszűkítve, erről szól a szakmánk, a taxizás…mondhatnám, ha a legfontosabb dolgot szándékosan ki akarnám hagyni. A PÉNZT!!!
Mert ezért csináljuk, mind!
A cégvezetők érdeke a minél több fizetővendég, a telefonos és a diszpécser sem az miatt megy be dolgozni, hogy az utasok, taxisok szeretetét élvezzék. A taxis sem azért megy ki dolgozni, hogy szegény utas nehogy megfázzon a buszmegállóban, esetleg nehogy elkéssen valahonnan. A pénz mozgat mindegyikünket. Igaz, az utas sem az miatt rendel, hogy nekünk jó legyen.
Ez olyan szakmázósra sikeredett, hogy ki ért vele egyet vagy sem, az talán nem is lényeg. Ami igazán fontos, hogy nagyjából ennyiről is szól. Miről lehet még szakmázni?
Drosztról? Kinek kell? Ki tud ellene tenni? Senkinek és senki, akkor meg mit tépjük magunk rajta? Addig sem a tarifaemelésről beszélünk, ez az egyetlen előnye.
A létszám limitről beszéljünk? Minek? Akik tehetnének ebben az ügyben, azok mondják folyamatosan, hogy kellene még a cégükhöz 100-200 taxis, mert 2 hete is Piroska néni nem kapott 5 perces autót Soroksár Fakopács utca 6-ba.
Fix tarifáról? Hogy, amikor azok, akik tehetnének érte, azok ellenzik a legjobban!!?
Vagy miről beszéljünk? A szakma összefogásáról, miközben a kollégák lazán felvesznek egy integető utast miközben én megyek a másik taxisnak segíteni, mert megtámadták, lerobbant, vagy épp csak rosszul van??!
|
