Nem veszitek figyelembe az árképzésnél, hogy ti egyedi fuvarokról állapítjátok meg, hogy mennyiért lehet a taxit eladni. Egy cégvezetőnek vagy fuveszervezőnek a tömeges igények kielégítése a feladata, mert az tart el több száz taxist. Az nem mérvadó ha Kis Pista éppen lekési a buszt és taxiba vágja magát, mert neki biztos megéri a 4 km 2000 forintot. De annak, aki napi rendszerességel jár taxival, aki a létbiztonságot nyújtja nekünk, annak ez sok.

A baj csak az, hogy az a szerelő tehetetlen, aki értelmes áron szeretne dolgozni, ha körülötte van még 10 szerelő, aki az ő ára alá igér 50%-al.
Kénytelen igazodni hozzájuk, mert különben éhen hal.

Senki, engem sem kérdeznek meg a szerelőnél, hogy menniy is legyen a javitás, vagy megfelel az összeg és fizetek vagy odébárulok.

A kedves utasnak semmi köze az árképzésünkhöz, vagy elfogadja és utazik, vagy nem.

"Mivé lennénk nélkülük?" Csak bolyonganánk, mint vak a labirintusba. "Ki adna enni nekünk? Ki tartana el minket?" Vagy ez nem így van?!

Sajnos az utolsó szóba belecsúszott egy "h" betű, későn vettem észre.

Önnek is!

Utast nem kérdezik? Minket sem! Akkor miért érdekeljen a cégvezető engem?

Jónapot Önnek is!
"Szeretnének a cégvezetők kicsit jobban élni", rajtam ne múljon! Már szaladok is a bankba, és veszek fel némi személyi kölcsönt, vagy jelzáloghitelt-kamat nemszámít jeligére- és tolom be a pénztárba! Megfelel ez így Önöknek?! Örülök hogy seeeeggggit-hettem!

De ki fog végre az utazóközönségnek kérdőívet osztogatni, ki kérdezi meg végre az utast

Minket ki kérdez meg?
Jó napot kívánok, a cégvezetők szeretnének kicsit jobban élni, szeretnének több pénzt keresni