FIX, hogy belebukunk

Bizonyára sok kollégám bólogatott egyetértően az áprilisban megjelent FUVOSZ Taxis ad hoc bizottság fix, centrum- vagy hatósági ár törvényi bevezetését sürgető javaslatát olvasva, hiszen első olvasatban nagyon kellemesnek ígérkezik szakmánk számára egy --az utasok számára is érthető és korrekten nyomon követhető-- tarifarendezés. Én viszont egyáltalán nem vagyok optimista. Igaz, lehet, hogy ez senkit nem érdekel.
Azért kérem a kedves olvasót, ne lapozzon tovább, emlékezzünk, gondolkodjunk együtt! Hátha a többi beérkező anyaggal együttesen sikerül megfejtenünk, miért beteg a magyar taxi? Hátha sikerül ráébreszteni szakmánk fejlődésének érdekében évente meghozott rendelkezések ötletadóit és végrehajtóit arra a tényre, hogy elmúlt a kísérletezgetés kora, nincs többé helye a beteg tüneti kezelgetésének. Gyors és szakszerű, minden részre kiterjedő műtét elvégzésére van szükség ahhoz, hogy szakmánk az évtizedes kómából magához térve újra rangot, elismerést, de legalább tisztes megélhetést jelentsen művelőinek.
Határozott véleményem, hogy a FUVOSZ anyaga egy nem kellően átgondolt javaslat, mely megvalósulása esetén a pillanatnyi tűzoltásra sem alkalmas. Arra viszont rávilágít, hogy amikor már nagyon ég a ház, mindig van egy ötlet, melyen lehet csámcsogni kicsit, de mire egyáltalán az éhes gyomrokba csak az illatok eljutnának, már kapjuk is fentről az ukázt, ezt kell csinálni, azt kell átállítani, ilyen papírokat kell beszerezni, és még sok mindent. Aztán birkák módján többnyire végrehajtjuk a rendelkezéseket, és türelemmel várjuk a beteljesülést, a sikert, ami az utóbbi 15- 20 évben mégsem adatott meg szakmánk számára.
Félreértés ne essék, nem akarom a port elverni a FUVOSZ képviselőin, csak ez az ötlet már több mint két évvel ezelőtt elhangzott egy szintén nagy érdekképviselet részéről és akkor sem alakult ki konszenzus, a szakma gyakorlói, az érdekképviseletek és a törvényalkotók között. A szakma előbbre jutásának érdekében a fix ár alkalmazását nem tartom elképzelhetetlennek. De vitatkozom annak javasolt mértékével, és vitatkozom azzal, hogy egyedüli elemként kezelve valóban a fix tarifa lenne mindnyájunk számára a fény az alagút végén.
Mielőtt belekezdenék véleményem részletes ismertetésébe, kérem a kedves olvasót, gondoljon az elmúlt 10 év taxisproblémáinak megoldására irányuló törekvések, ötletek sorára, illetve arra, hogy az eredeti szándékhoz képest mi valósult meg a végén a meghozott rendelkezésekből.
Problémák: (Ilyenek ma is léteznek) magas létszám, alacsony taxitarifák, ezzel szemben túlkövetelések (kaszálás) rendkívül magas száma, atrocitás a drosztokon, melyek máig léteznek az európai rangot megcélzó Budapesten.
Intézkedések: (számoljátok össze, eddig mennyibe került pénzben és morálisan a kísérletezgetés!) sárga rendszám, 8 tarifás taxaméter, kötelező szakmai tanfolyamok, kötelező kamarai tagság, nullás hatósági igazolások, új taxiengedélyek, droszthasználatí engedély, hatósági maximált ár, és még ragozhatnám...
Azaz ennél az utolsó pontnál, a hatósági maximált árnál álljunk meg egy pillanatra. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy jelenleg is létezik --legalábbis Budapesten-- hatóságilag maximált ár. Ennek betartását, betartatását sem képesek az illetékesek elérni. Naponta történnek súlyos visszaélések. Nehéz a bizonyítás. Ilyen ellenőrzési gyakoriság mellett nem is veszi komolyan az, aki miatt a rendelkezés született. Mi a garantálja a fix tarifa egyöntetű korrekt használatának, ki tartja vissza a szakmánkba bejutott megélhetési bűnözőket a különböző trükkök alkalmazásától? Tudjuk a választ mindannyian.
Az elmúlt 10 évben a jobbítás szándékával bevezetett intézkedések sorra kudarcba fulladtak.
Miért? Mert a fent felsorolt témakörök mind egyedüli elemként lettek bevezetve, és csak egyvalaki nem értette szakmánk problémáit, de megoldást sem kapott rá az elmúlt években. Ez pedig az UTAS! Az utas, vagy ha jobban tetszik, a megrendelő. Miből gondolná bárki, hogy az az egyre szűkülő réteg, amely még megengedheti magának a taxi használatát, a hatósági ár bevezetését követően megnyugodva veszi tudomásul, hogy közel a dupláját kénytelen megfizetni a jövőben esedékes utazásaiért. És mit kap cserébe? Egy továbbra is vegyes képet mutató szolgáltatási színvonalat, ideértve a gépkocsipark összetételét és a szolgáltatásban részt vevő embereket egyaránt.
Szép dolog, hogy a MAClTOSZ kiosztja kollégáink között a Kérdőíveket, szükséges, kell, komolyan is kell venni a felmérés eredményeit. De ki fog végre az utazóközönségnek kérdőívet osztogatni, ki kérdezi meg végre az utast: Jó napot kívánok, a taxisok szeretnének kicsit jobban élni, szeretnének több pénzt keresni, keressük a választ, miért nem használ taxit, vagy ha igen, miért csak ritkán és keveset utazik? Érdekes válaszokkal szembesülnénk mindannyian.
Egyáltalán ki foglalkozik megnyugtató módon az utazóközönség érdekeinek érvényesítésével? A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség? Országosan évi 567 ellenőrzéssel? Ettől biztosan megnyugszanak a kedélyek, növekszik az utazóközönség bizalma szakmánk iránt.

tovább