Ja bocs.
József Attila

Nocsak...
Miket nem tucc... :)))
Pont ezt akartam kifejteni egy másik fórumon a minap, hogy mekkora tábortüzet lehet(ne) gyújtani sok kis lángból.
De aztán ellustálkodtam itt az időt és nem lett belőle semmi.
Legalábbis a beírásból... ;)

GYÉMÁNT

Mindenkor idejük van a zsoltároknak.

Gyémánthegyen állunk,
De zsebünkben kavicsok vannak.
Nagyon elfelejtettük, hogy angyalok voltunk,
Kövér vánkosokba tömtük fehér szárnyaink.
Most könyörgések szomjazzák erőnket
És térdünk alatt lyukassá kopnának a kövek,
Szívünkben a csillag megfagyott.

Igen. Igen.
Elsüllyedtek a haditengerészek:
Szelid révészek csónakáznak Isten felé.
Még a nagyon öregek is
Kiülnek a dolgok előtti egyszerű lócára
S türelmet prédikálnak messze,
A mulandóság halainak.
Igen, igen.
Ne higyjük el hát barátaim,
Hogy lapdák helyett ökleinkkel lapdáztunk!
Mindent meg kell simogatni,
A hiénákat, a békákat is.

Gyémánthegyen állunk,
Szigorú hó, takard el bűneinket,
Oldozd föl nyelvünket, mennyei világosság!
Te határtalan kristály!

Nagy magyar télben

Nagy magyar télben picike tüzek,
A lángotokban bízom,
Legyen bár messze pusztán rőzseláng,
Bár bolygófény a síron,
Szent házi tűz, vagy bujdosó zsarátnok:
Boldog vagyok, ha magyar lángot látok.
Nagy magyar télben picike tüzek,
Szikrák, mécsek, lidércek,
Mutassatok bár csontváz halmokat,
Vagy rejtett aranyércet,
Csak égjetek, csak melegítsetek ma,
Soh'se volt ily szükség a lángotokra!
Nagy magyar télben picike tüzek,
Jaj, be szétszórva égtek,
Királyhágón, Kárpáton, mindenütt!
De mondok egyet néktek,
Szelíd fények és szilaj vándorlángok:
Mit gondoltok: ha összefogóznátok!

Reményik Sándor (Végvári) - 1919. február

2011. november 12. a Megtisztulás Éjszakája!

Alle-droszt

Egy Kossuth tér, egy TV-droszt,
a Dráva is nagyon mozog,
Megkérdezem, hát az Alle?
- Sajnos bizony nagyon tele. -

Megy a Syma, megy az Erkel,
várakozni sehol sem kell.
hát az Allén hányan vagyunk?
- Egymásba ér már a farkunk. -

Csepel üres, sok a fuvar,
minden ember taxit akar,
hát az Allén mi újság van?
- Ott feszül a „megtelt” tábla. -

Volga-droszton nincsen autónk,
sem a liftes Hidegkúton,
hány taxi van most az Allén?
- Ott napozik harminc balfék.

Sajnos én is köztük vagyok,
átvert engem a hely nagyon,
azt hittem, hogy frankón pörög,
de itt csupán a szél zörög.

Kocsimba fúj sok szemetet,
lesz fuvarom, azzal etet,
itt állok vagy 4 órája,
nincs vendégem, csak a hájam.

Süt a nap is vagy hétágra,
ingem izzadt, sok a pára,
vakít a fény, nincs védelem,
hunyorgatom szegény szemem.

Ablakom is fel van húzva,
nem várok én füstös buszra,
ilyen büdös hogyan lehet,
ideállnom minek kellett?

Hál’ Istennek más droszt is van,
- reménykedem a kocsiban,
Budaörsre kiszaladok,
s még tíz órát várakozom.

S így? :)

Pedig ez milyen ütős vers
De igy se rossz:)

Ezt kihagytátok!
Pedig igény biztos lenne rá itt-ott. :)))

Reményik Sándor:
Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

:)