Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy-idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat -
fölemeled az anyádat.
Egyébként az is eszembe jutott itt a nagy emlékezésben, hogy annak idején én is egy taxiban kezdtem szülni. :D
Elmentünk a húgommal megnézni a Híd a Kwai folyón című kétrészes mozifilmet aug 21-én este, aztán vártunk egy taxit (mert akko még úgy kellett csinálni), és elindultam azzal haza.
De közben a gyerek is úgy döntött, hogy elindul, mert igen rendes volt már akkor is, tudta, hogy másnapra van kiírva, igyekeznie kell. :)
Úgyhogy el se engedtem a kocsit, felosontam a cuccomért és elszöktem a kórházba egyedül. :DDD
Aztán hajnali ötkor feltelefonáltam a családot, hogy: Tamááás!!! :DDD
Sebők Éva
Hiszőke
Tamás vagyok, aki – mama szerint –
egy téli éjjel született.
Én nem hiszem. A mama biztos
elfelejtette már azóta.
Hiszen ha télen születtem volna,
hát emlékeznem kellene
a hóra!
Én inkább azt hiszem, hogy nyár volt,
és éppenséggel reggel,
sőt, napkelte, ha nem tévedek,
mert egy olyan gyerek,
mint én – csakis,
csakis nyáron születhetett.
S emlékszem is arra a nyárra!
Fagylaltos volt és záporos
és bogaras és homokos
s a fejem búbján ült egy kis
tollas kalap,
és szemem mögé forró karikákat nyomott a nap.
Tehát:
Tamás vagyok,
aki – szerintem –
egy nyári reggel született,
és rögtön tudott beszélni,
járni,
írni, olvasni, trombitálni,
és sakkozni is, ha nem tévedek,
sőt ugatni is. Meg vadászni,
mint egy erdőgyerek.
Ha most itt lennél, azt mondanám, húzódj közelebb,
tölts egy pohárral, és meséld el a te történeted.
Mennyi örömmel és mennyi gonddal hagyott itt az év? -
kérdeznénk egymást régi ismerősökként.
Tudom én is, néha dráma volt, máskor kabaré.
Senki máséhoz nem fogható. Épp úgy, mint másoké.
Néha nevettél, játék az egész, csak nem tudjuk, mi a tét.
Esélyünk van játszani - valamit már nyertünk mindenképp.
Mintha filmet néznénk, tudjuk jól,
titkok vannak a vásznon túl.
Azt a függönyt senki ne húzza el.
Ami jön, legyen mindig új.
Nem az én szerepem,
nem is én keresem,
mégis jó, hogy így alakult,
és most én kérhetem,
legyen szép az este, szép az ünnep,
szép az újabb év.
Legyen úgy, ahogy mind szeretnénk…
Mindennap új híradók és régi slágerek.
Néha elképzelem, hogy megfordítva jobb volna, úgy lehet.
Legyen pezsgés, legyen izgalom, de úgy békességesen.
Miért ne lennénk együtt? Látod,
ugyanúgy vagyok én is másmilyen.
Nem az én szerepem,
nem is én keresem,
mégis jó, hogy így alakult,
és most én kérhetem,
legyen szép az este, szép az ünnep,
szép az újabb év.
Legyen úgy, ahogy mind szeretnénk…
Nagyon szép volt! :)
Még májusban kaptam egy kirándulást ajándékba a szülinapomra, de akkor rossz kedvem volt és ezért csak most bontottam ki. :)))
Sajnos én semmit se értek a borokhoz, a Sing Singhez kólával ittam valami vacak vöröset, azóta meg csak sört szoktam inni évente kb. kétszer. :D
Komáromi János
Ajándék
ajándék legyen
a szél
amikor arcodhoz ér
ajándék legyen
a tűz
ami lobogva előre űz
ajándék legyen
a föld
ami ha kell fekete,
ha kell zöld
ajándék legyen
a víz
ami szádban életíz
ajándék legyen
a Nap
amint reggelente simogat
ajándék legyen
a Hold
ami ha kell andalít,
ha kell átkot old
ajándék legyen
a kéz
amint érintést idéz
ajándék legyen
a szó
ami igaz és való
ajándék legyen
ez a vers
ami kicsit suta,
kicsit nyers
Gyönyörű képek. :)
Csak nem valami késői szüreten voltál? A Mátrai boroknál, csak a Tokaji borok jobbak. Szerintem.
A Mátrai Cabernet Sauvignonnál pedig, nincs szebb, a világon. :))
:)
Nem volt sorscsapás, dehogy, csak 19 évesen kicsit hamar jött ez a csodás érzés. :)))
Elfogadtam "anyai" sorsom inkább, ami aztán tényleg nagyon jól alakult!
Miskolcon nyugi volt, egyből befészkeltem magam. :)
A Sing Sing ügyet meg tudom érteni! :D
De nézd csak, hol voltam ma! :)))
Sík Sándor
Mint a Mátra
Állani, némán, mint a Mátra,
Nem nézni előre, se hátra.
Nem erőlködni befelé sem,
Csak bámulni a létezésen,
A parttalanban elmerülni
És úszni benne és örülni
Az egyetlen csodának: annak,
Hogy valamik, valakik vannak,
És mindent köszönteni szépen,
Minden valók testvéreképpen;
Kontraktust kötni szent közönnyel,
Kánikulával, vízözönnel,
Szem-lehunyva és kar-kitártan
Felolvadni a napsugárban,
Ha jő Medárd, negyvennap ázni,
De csorgó hajjal is nótázni;
Orrszarvúként egyedül járván
Nem dideregni mégsem árván,
Mert egybering közel és távol
Szíved hullámzó ritmusával,
Amely magát némán kitárta
A mindenségnek, mint a Mátra.
Az ember életében, a legszebb reménység, a legboldogabb időszak, a gyermekvárás. Sajnálom, hogy Te ezt eleinte, sorscsapásként élted meg. Talán a Miskolcon eltöltött idő, kisimította a lelked. Megnyugodtál, és elfogadtad asszonyi sorsod.
Gondolom, hogy ma már boldog büszkeséggel tölt el a tudat, hogy gyermeked van. Soha többé nem vagy egyedül a világban.
Remélem, jóérzéssel emlékszel vissza, a Miskolcon eltöltött időre.
Köszönöm, hogy megosztottad velem ezt a titkod. :)
A Sing-Sing zenekar munkásságát nem nagyon ismerem. Most belehallgattam pár nótájukba. Azt gondolom, nem leszek a rajongójuk. :(
Hűűű-ha! :D
Én kétszer jártam arrafelé.
Először 87 telén Miskolcon pihentem ki egy kedves barátoméknál a sokkot, amit az okozott, hogy rájöttem, hogy terhes vagyok. :)))
Aztán pár évvel később a Sing Sing zenekar két tagját leptük meg a barátnőmmel Diósgyőrön. Képzelheted, mennyire örültek az ellenőrzésnek a turné közepén... ráadásul az előzenekar meg a Sex Action volt! :DDD
Benyó Gergely
Miskolc
(Szép Magyarország pályázatra)
felfordult neonszemű betonpiramisok
peron-ponyvák alatt váró kék vonatok
súly és kor a megérkezés felett
miért vagyok itt? - nincs rá felelet
talán - álom elől menekülő sóhajom vezetett -
a Tiszai pályaudvar reggel-szürke magánya
cseppenként hull körém, és zár magába
távol, hol a gyárkémény-lélegzet megremeg
völgyek alatt földre pottyant építőkockák:
ólom panel-rengeteg
a villamos velem bágyadtan vánszorog
monoton kattogása miatt a színháznál leszállok
a Szinvát átölelő híd íve bronz-szobrok
közé vezet; a térre Boldogság
ömlik, s vidám gyereksereg -
de fenn, az Avason betűt koptat a kegyetlen Idő
az Elmúltak feldőlt obeliszkjein
s az Ég zavartan kevert kékjéből
fény félhomályba lép - lombok alá
- megsüllyedt halmokon reményszín borostyán -
távol a Vasgyár komor kéménye
fájdalmat lehel az égkékbe
füst csókol csalóka tavaszt némán
Diósgyőr ázott házai fölött, s gesztenyesoron túl
négy kőtoronyból rám néző megkopott múlt -
alkonyodik -
a Bükkből halkan áthajlik
a fenyvesek csendje; lágy hófelhő-csókban
csak a didergés fűt - hegyek hűvös szele
szétfolyik lassan, s karjaiban
Ha esetleg véletlenül taxis is vagy , nem csak vándor, akkor biztos ismered az Üllői út 124/a és /b közötti nagy udvart. Én ott nőttem fel, mint indián - csak fiúkkal, persze. A nagy kapu meg a Somfa közre nyílt és ott ácsorogtak a taxikák a droszton rögtön balra, ahogy elindultam a cukrászda felé. :)))
Kosztolányi Dezső
Üllői-úti fák
Az ég legyen tivéletek,
Üllői-úti fák.
Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg,
ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjuság,
Üllői-úti fák.
Másoknak is így nyíljatok,
Üllői-úti fák.
Szívják az édes illatot,
a balzsamost, az altatót
az est óráin át.
Ne lássák a bú ciprusát,
higgyék, örök az ifjuság,
Üllői-úti fák.
Haldoklik a sárgult határ,
Üllői-úti fák.
Nyugszik a kedvem napja már,
a szél busan dúdolva jár,
s megöl minden csirát.
Hova repül az ifjuság?
Feleljetek, bús lombu fák,
Üllői-úti fák.
