Két napja ezen töröd a fejed? Ha érted, mit jelent a szövetség fogalma, akkor tudod a választ. Lehetséges olyan közösség létrehozása. De csak olyan emberekből, akik között, nincsenek gyenge láncszemek.
Szövetséget, csakis egyenrangú felek köthetnek egymással. Nálad gyengébb emberrel, nem köthetsz szövetséget, mert az nem a szövetségesed, hanem a pártfogoltad lesz. Nálad erősebb ember nem köthet veled szövetséget, mert a gyengeséged elszívná az erejét, visszahúzná, meggyengítené.
Ne csinálj velem semmit, csak viseld el, hogy vagyok!
:)
Hiszed vagy nem, két napja ezen agyalok, hogy lehet-e olyan közösséget kialakítani és életben tartani, ahol nincs alá meg fölé.
A fejemből vetted ki a gondolatot! :)))
Akkor most mit csináljak Veled? :D
Szeretni nem szabad, felnézni se... hiányolni... talán...
Váááóóó! Ebben nincs helyesírási hiba. Egyelőre... Akkor megnézem. :)
Hát nem vagyok egy életbiztosítás, azt tudom! :DDD
Én meg megtaláltam a múltkorinak a kibővített változatát. :)
Legyen előtted mindig út,
Fújjon mindig hátad mögül a szél,
Az eső puhán essen földjeidre,
A nap melegen süsse arcodat,
S míg újra találkozunk,
Hordozzon Téged tenyerén az Isten.
Egyébként le lehet hajolni valakiért akire felnézünk??? :)))
Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni. S ezt legtöbbször nem tudják azok a szegények és szerencsétlenek, akik szeretetre éhesek.
Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg. Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy a másik szeresse. A természet végül is kegyes: igaz, soha nem adja meg, hogy az szeressen, akitől ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük azt is, aki bennünket nem szeret. Csak egyre nem ad módot: hogy könyörgéssel, váddal, támadással vagy esdekléssel mástól szeretetet zsaroljunk. Még gyöngédséget és szenvedélyt is lehet zsarolni; de a szeretet szuverén.
„Inkább haljak éhen, minthogy tovább éhen éljek,
Inkább haljak harcban, mint békében féljek,
Inkább halljak sírást, mikor hős magyart temetnek,
Inkább haljak én is, mint szolgáljak ezeknek.
Inkább legyek szolgája, mint rabja a hazámnak,
Inkább lássam végre, arcát a halálnak,
Inkább ölnöm kelljen, mint eladnom a lelkem,
Inkább én csalódjak, mint magyarban az Isten.”
Jantyik János Suttogó
