Ma 2x kerülhettem volna!
Mondjuk így is volt egy érdekes sztorim... :-))
Ülök a nyugatiban és látom jön egy házaspár. Kinéznek maguknak, megcéloznak. Már amikor sétáltak felém, akkor látszott, hogy nem egészen pestiek... hogy honnan látszik ez? Nem tudom, de vhogy mindig ráérzek...na ezzel nem azt akarom mondani, hogy bármivel is hátrébb sorolnám a vidékieket, de pont ők azok, akikkel előfordul...hogy nagyon ismerik a várost...szerintük.
Odaérnek mellém én meg elővettem az egyik legbizalomgerjesztőbb nézésemet.
- Szabad az autó?
- Természetesen...jöjjenek csak - mondtam nekik, miközben arra gondoltam, hogy mégis csak jó vasárnap délután kijönni, mert ilyenkor a sok civil szívesebben mozog taxival....hiszen pihenőnap van, a szórakozás, lazítás ideje.
- A Margitszigeti szabadtérire mennénk...tudja, ma is Fenyő Miklós van.
Hogy ne tudnám, hiszen ez egy olyan hírértékű információ, hogy már a szomszéd is ezzel ébresztett.
- Uram, akkor ez nekünk az Árpád híd felől lesz csak jó - szögeztem le az elején, mielőtt kitalálják, hogy majd én a Margit hídról befordulok.
- Semmi gond, csak siessünk - közölte a férfi...na de az asszonyka fülét megcsapta az Árpád híd, így azonnal átment jól értesültbe, miközben szállt be az autóba.
- ...de én hallottam a rádióban, hogy a BKV és a taxik mehetnek a Margit hídon - mondta ezt büszkén...na náááá, majd a buta pesti taxis becsapja őket....azt már nem!!!
- Igen hölgyem, pontosak az információi, MEHETÜNK...és kérem tisztelettel, itt ez a kulcsszó.
- Akkor a Margit hídon menjünk.
- Drága, az nekünk nem lesz jó, higgye el.
- ... de én hallottam...
Akkor pukkadj meg, megyünk a Margit hídon...fogok én itt vitatkozni az embere helyett is.
Elindulunk, az asszonyka arcán a boldog mámor, hogy no lám...mégis csak jó az a rádió, megérte a tartós elemet, mert így gyomlálásközben is információhoz jut belőle....
Ráhajtok a Margit hídra és próbálom belőni a 15-20 km/h-s sebességet, hogy ha majd valamelyik polgárverőnek eszébe jut és lézerezni fognak, akkor az 50-100%-os sebességtúllépést 100-200 ezerből megússzam.
A férfi az óráját nézte miközben aggódott, hogy elkésnek...lehet addigra már Miklós bácsi 1-2 számot lepörget és hát igaz, hogy naponta több órát hallgatja arról a furcsa szerkezetről őt, de élőben mégis csak más....az asszonyka meg boldog...egyem a lelkét.
Nem csikorogtak a kerekeim, amikor a Margit híd közepén bevettem a kanyart, annál inkább az asszonyka szemei forogtak...majd tett egy bizonytalan kísérletet:
- Nem ez volt a sziget bejárata? - intézte a kérdést felém.
- Így igaz drága, egész pontosan, ez volt a Margit szigetre vezető szárnyhíd - most meg én voltam büszke magamra, hogy a google, ami a mi barátunk, múltkor még ezt is segített megtalálni....
a híd történetét.
- Nekünk nem ott kellett volna bemennünk?
- Autóval semmi esetre sem. Amikor még nem volt meg a lezárás, akkor megkockáztathattuk volna (természetesen az én kontómra), hogy megálljak egy pillanatra, amíg kiszállnak, de ez most teljességgel lehetetlen...főleg, mert folyamatos video kontroll alatt van a híd és az azon közlekedők. Ezt jeleztem a kedves férjének, hogy nekünk csak az Árpád híd felől jó a megadott cím...mert igaz, hogy MEHETÜNK a hídon, de nem állhatunk meg...nagyon sajnálom, ha ezt a hírekben nem mondták.
Képtelen voltam kihagyni ezt a kis piszkálódást... :-))
Ilyenkor nagyon sok múlik a következő másodperceken...egész pontosan az, hogy lesz belőle etika, vagy nem lesz belőle etika....
Amennyiben a taxis ügyesen tudja a szituációt kezelni, akkor nem lesz, viszont ha továbbra is felveszi a kesztyűt, akkor szinte tuti hogy egyenes az út a szőnyegszéléig.
Szerencsére most erre nem került sor, mivel az apjukot nagyon felzaklatta a tény, hogy most már tuti hogy a limbó hintóra nem érnek oda, így eképpen szólott szíve választottjához:
- Margit, hogy neked állandóan okoskodnod kell...most már tuti elkésünk.
Margit megsemmisült abban a pillanatban...én meg boldogan tekertem a kormányt az Árpád híd felé...
