"A szeretet azt jelenti, hogy megértően, tudatosan elfogadom a tökéletlent.
A szeretet az az öröm, amelyet akkor érzünk, amikor a szeretett emberre gondolunk.
A szeretet azt a vágyat keli szívemben, hogy a másik boldog legyen, és kész vagyok ennek érdekében bármit megtenni és időt adni neki, ha időre van szüksége, figyelmet, ha figyelemre van szüksége, és szabadságot, ha szabadságra van szüksége. A szeretetben nem várok feltétlen viszonzást. Cselekedeteim mozgatórugója a gyengéd odafigyelés, nagyrabecsülés és csodálat. Szerethetek mellette másokat is, és ezt a jogot neki is megadom. Érzelmileg független vagyok a másik reakcióitól, mert szeretem őt, függetlenül attól, hogy érzelmeim viszonzásra találtak-e vagy sem.
A szeretet egyszerre jelenti, hogy adok és kapok, és mindig adással kezdődik."
Kurt Tepperwein
Kezdődhet az adás? :DDD
Jó vételt mindenkinek! :)))
„Az ingának az egyedüllét és a közösség, a befelé fordulás és a visszatérés között kell lengenie. Valahogy meg kell találnom azt az egyensúlyt és ritmust, amely a két véglet között váltakozik”
Anne Morrow-Lindbergh
1906. június 22-én New Jersey-ben született Anne Morrow Lindbergh, a kor egyik leghíresebb női pilótája és egyben Charles Lindbergh felesége. Ő volt az első amerikai nő, aki pilótajogosítvánnyal rendelkezett, és mind az öt kontinens felett repült.
Szeretem az esték borús varázsát
Ha kiülnek a hegyre a fények,
S lelógatja mind az éjbe hosszú lábát,
S oly furcsa, fűszeres nótákat zenélnek.
Szeretem az esték fenyves-magányát
Minden oly csendes, oly ódon fűszerillat,
Hallom az alvó fák néma szuszogását,
S koppan, ha az égből le-lehull egy csillag.
Nézem, hogy az űrben hogy úszik a távol,
S kóstolom magamban lelked semmi-ágát,
Rohanj csak el, én őrült vagyok bárhol,
Mert szeretem az esték borús varázsát.
Sajnos most tényleg mennem kell!
Még egyszer nem szökhetek vissza, mert kikapok!
Az örök napocska fényeskedjék Neked! :-)
A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad,
mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet...
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
Minden napra...kettőőő???
Igaz, ez már inkább holnapra...
Ladányi Mihály : Holnap sem
Sejtelmes lebegés,
fájdalmas mámor,
tünékeny pillanat,
tündöklő zápor.
Könnyező játék,
röpködő fények,
kavargó álmok,
éhező lélek.
A ma is nehéz volt,
s hiába a könnyek,
hiába törlöm le,
holnap sem lesz könnyebb.
Nekem adtad mindened,
az emlékeid fájdalmát,
a szavaid tartalmát,
a szíved dobogását,
a tested sóvárgását.
Nekem adtad mindened,
rám bíztad az egyetlen kincsedet,
a boldogságra éhező lelkedet!
Ázott köpenyét kölcsönadta rám az ég.
Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd.
Éjszakák sűrűjén vágtam át,
A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét.
Gyöngyházszínű tengeren,
Könnyű csónak szállt velem.
Most újra, újra itt vagyok,
Napot hoztam, csillagot.
Drágakő vízbe hullt, a mélyben elveszett.
A bársony megfakult, ezüst tükröm megrepedt.
Szélvihar szórta szét a pénzemet.
Kopott bádogpoharam végül koldus vette meg.
Minden kincsem odalett,
Nem hozhattam mást neked.
Napot hoztam, csillagot,
Nézd a két kezem, nézd csak, hogy ragyog.
Aki egyszer belenézett a napba,
meghalt a lelke:temessétek el.
Annak a szíve százfelé szakad,
kinek napot imádni nem szabad,
és mégis, mégis napról énekel.
Ha csak egyszer, egyszer a szemébe néz,
tudom:egy furcsa törvényt megtanul.
Aki számunkra csillogó csoda,
szemébe nézni nem szabad soha:
mert aki napba néz, az megvakul.
Elérhetetlen vágy száll a szívére,
s tüzétől mintha lassan égne el,
vakult magát a lomberdőbe rejti,
és nem tud...nem tud...nem soh'sem feledni
és őszről és halálról énekel.
Aki egyszer belenézett a napba,
meghalt a lelke:temessétek el.
Ide újra a szeretet jön
S mindenkinek fakad bocsánat,
De addig jaj, kik látva látnak
S a vaknak nem adnak szemükből!
(J.A.)
Nyár volt
Nyár volt,
De mindnyájan fáztunk,
Hát begyújtottunk a mesekályhákba,
Ott melegedett belém,
Hogy valahol, ahová elérünk,
Vár ránk a lány, aki mi vagyunk,
Vár rátok a legény, aki meg ti vagytok,
Biztosan és észrevétlenűl,
Mint hóborított földekben a tavasz
És előjön és megigéz,
Ha napszivünk kisüt szép homlokunkon.
