(Hová forduljon az ember...)
Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé,
nem dob be ablakot, nem tép föl uccaköveket?
Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé
és nem elégedetlen, bár nem elégedett?
Hová forduljon az ember - ismétli megint az ismerős.
Borostás arca mintha látna, de szeme semmit se néz, akár a halé.
Milyen gyönge és bánatos! És bánata mily alapos, erős!
Meghalni semmiért sem tudna, de ha villamos ütné el,
bátran állna a halál elé.
Tudja mindazt, mit én tudok, de nem onnan tudja, ahonnan én.
Eszét külön, szívét külön szárnyalja be az egyröptü szó.
Madarat lát? - pihe suhan s a csontváz ott áll messzi
kopasz ág zörgő tetején - -
néki a fogalmak hideg vasak, miket csak messziről szemlélni jó.
Nézd! szólnék, de mit is mondjak? Meghallgat, de legbelül
egy öregre figyel
ki szomorúan mosolyogva őszi esőben lebontott hajjal bolyong
hűvös szelét már én is érzem s megrendülök.
El innen, el -
Ellenség ő, ellenségünk páralepte szemeivel -
nekünk vaskörmével kívül, a hideg kályhán csörömpöl, guggol a gond.
(József Attila)

Hoppácska...
Újabb "irigyelni való"!

Arlequin

"A hatalomért való küzdelemben nem vesz részt. A nevetés ezzel a világgal való együtt nem működésének éppen olyan jele, mint a csörgősapka és a vicc és a tótágas. Arlequin nem ambiciózus. Neki az egészből csak annyi kell, amennyi éppen eléje hull. Arlequin nem kötelezi magát le se vagyonnak, se rangnak, sem elméletnek, sem az evésnek, sem az ivásnak, sem valamilyen mesterségnek, sem a tudásnak. Nem hódol meg senkinek. Arlequin szabad. Ezért a lét egyik főalakja és ezért ritka. A nevetés ennek a szabadságnak éppen olyan jele, mint a szójáték és a bukfenc és a hahota.
…
Senki se mer egyedül élni. A legtöbb ezért nekiáll, érthetővé teszi magát, hízeleg, magyaráz, megalkuszik, hazudik, vagyis partikularizálja és szekularizálja magát. A közösséget nem a társas ösztön teremtette, az egyének teremtették, az egyedülléttől való félelmükben.
Senki se mer egyedül élni. Fantasztikusan bonyodalmas trükköket eszelnek ki, hogy egymáshoz valami közük legyen. Tíz körmükkel egymásba kapaszkodnak s ennek arányában egymástól csillagászati sebességgel távolodnak. Nem különös? Ha mindenki azt mondaná, hogy egyedül van, abban a pillanatban a félelem elmúlna s abban a percben a nagy közösségben mindenki találkozna.
…
Az emberek, ha valaki egészséges, vidám, gondtalan, meg vannak ijedve. Meg vannak ijedve, ha nevet és bolondozik és nagyokat eszik és alszik. Azt hiszik, ha valaki jól él, nekik már nem jut belőle. Azt hiszik, ha valaki intenzívebben él, nekik kevesebb jut és az életet valaki elől úgy elélhetem, ahogy a kenyeret előle elehetem. S .ezért azt hiszik, hogy az ilyen embert irigyelni kell és el kell pusztítani. Mert száz másik életét éli el. Ennek természetesen éppen ellenkezője. Ha valaki intenzívebben él, oly erőket szabadít fel, amelyek az én életemet is elmélyítik és fölemelik. Az élet nem fogy el. Az életet nem lehet más elől elélni. Az élet abban az arányban gazdagszik, amilyen arányban elszórják. Minél intenzívebben élek, annál több ember számára annál intenzívebb életet teszek lehetővé, annál több ember lehet egészséges és gondtalan és vidám.
…
Ez az, amiért nekünk annyira kell a jó étel és ital és a csók és a szerelem és a jó alvás és a meleg és a virág és a séta és a napfény, s amiért nem kell, egyáltalában nem kell a loholás, a munkában való meggörbülés, a hazugság, a fontoskodás, a nagyszakállú tudomány és a pergamentsárga vallás. Ezért kell nekünk mindenekelőtt a béke, a nagylelkűség, a derű, a nevetés, az előítélettelenség s ezért nem kell nekünk a zsivaj, a tülekedés, a háború, a komiszság, az elv és az erőszak."

Ady Endre : Sem utódja, sem őse...


Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.
De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.
Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.

:-)

Ugyanez zilául :-DDD

Békés Márta: Ki vagyok én?

Névsorolvasáskor,
ha mondják a nevem,
csupán megszokásból,
azt mondom, hogy jelen.

Előfordul velem,
hogy a kétség gyötör:
bár vödör a jelem,
de vagyok-e vödör?

Én nem vagyok a jelem,
csak rámondom, hogy jelen.
Nem vagyok a nevem,
magam vagyok velem.

De ki vagyok én,
akit a többi szólít?
Ki ez a lény,
ki e névre bólint?

Akiben én lakom,
s ha lábujjhegyre állok
szeme az ablakom
ki-ki kukucskálok

Vagy ki bennem lapul,
innen el nem menne
Jól ért magamul,
s hallgat a nevemre?

Viszlát!
Na jó, egy még maradt!
Tessék:
:-)

Lazításként:

Süveget emeltem, s önmagamra leltem
mert a csúcsos födém, úgy borula fölém
mint az égi adó-vevő, csillagjósló föveg
agyvelő vevője és adója, értelem szava-tolója.
Süvegem nem kalap!
A fejfedő, hegytető, nem alap, mi lapos pala
hanem égbetörő kupola, mi felhők fölé lát
hol történnek csudák, és kobakomba hozza
mi képzelet volt, látomás, múlik minden nyomás
mert fedetlen föveggel
feddhetetlen söveggel váltok szót az Öreggel
aki koronás!
Korokon át tesz tüneményt
ad nekünk tudatos reményt,
hogy életünk egyszerre csak egy lehet,
de vége nincs, csak kegyelet,
ha kegyetlen is a nyelet,
mellyel keserű pilulád nyeled.
Süvegem bölcs, ami én nem vagyok,
de együtt Istennel lehetünk nagyok!
Megértettem: Te és Én, Mi, vagyok.
(Posta Imre)

:-DDDDDDDDDDDDDD
Mi az hogy!!! :-D
Én is épp pihenek... mert belefáradtam a sok mosolygásba odakint.
Közben idebent meg szívom a véred cserébe...bocs!!!
Egyébként teljesen ártalmatlan vagyok :)))
Bebizonyítsam? ;-)
Á, nem... köszi, hogy ápoltál! :-)
Jobban is vagyok!
Lazíthatunk :-))))))))))))))))

Fáradt vagyok.
Nem tudok varázsolni!
nem tudok jó lenni!
nem tudok megfelelni!
nem tudok olyan lenni hogy ha valakinek jót teszek,
avval ne tegyek valakinek rosszat, kellemetlent, nem megérthetőt.
Fáradt vagyok.
Valamitől elfáradtam.
Mondd, a mosolynak is pihennie kell?

Hát a kifizetődőség az egyáltalán nem jellemző! :-D
Kész ráfizetés, valljuk be.

A sikerülés se biztos, hogy mindig jó!
Ismerjük a mondást: A pokolba vezető út...stb.

Továbbá: Jónak lenni nem egyszerű...
Viszont egyszerűnek lenni nagyon jóóóó! :-)))

"Sose becsüld le a hétköznapit - mert míg a bonyolultban rejtezik, az egyszerűben rád nevet a boldogság."

Jónak lenni nem egyszerű. :-(
Nem is mindig sikerül. :-((
Nem is mindig kifizetődő. :-(((

De azért én is törekszem rá. :-)

Bocsi, ebben a topikban csak ilyesmikkel szolgálhatok :-(

"Hogyan aggódjunk kevesebbet? Ismerjük fel, hogy stresszünket a fejünkben létező szabályok irányítják. Amint félreteszünk néhány szabályt, vagy megszabadulunk tőlük, rögtön nem bosszankodunk annyira...
Tudatosan eldönthetjük: “Senki nem fogja a napomat elrontani.” Kiegyezhetünk magunkkal úgy, hogy: “Arrogáns bankalkalmazottak, parkolóőrök, marcona rendőrök, citromba harapott pincérlányok nem fogják a napomat megkeseríteni!”

(Andrew Matthews – Hallgass a szívedre)

Dehogy!
Ő egy "god" én meg csak egy kis "good"ságra gondoltam! :-)

Sure...it is. :-)

Valamelyik fórumban már megkérdezted...és válaszoltak is a kollégák... szerintem keresd meg.

Ilyen szeretnél lenni? Oszt’ mééér?
:-((

Ejnye! Az irígység csúnya dolog. ;)
We are wandering because of that, dared to wander good.
We meditate because of that, dared to meditate useful thing
To roam about though necessary