Sokan talán az újak közül nem tudják rólam, hogy imádom a bölcseleteket, a közmondásokat. Elgondolkodtatnak, megindítanak bennem valamit. Sajnos sokszor nincs időm keresni frappáns, épp arra napra illő gondolatokat.
Úgy gondolom, ha itt minden nap egyet-egyet megosztanánk egymással, ha azon, annak az értelmén egy kicsit elgondolkodnánk, kicsit elidőznénk, eljátszanánk a szavakkal, akkor talán a napunk is jobb, könnyebb lehet. A mai idézetem pont arról szól, hogy már semmit sem vagyunk hajlandóak észrevenni, semminek sem tudunk örülni, és ez sajnos nagyon igaz.
Végül valamennyien felnövünk és elveszítjük a világról alkotott éles képet. Hiányoljuk a harmatot, a szikrát, a levelek árnyékát, a pókhálót, a pocsolyák csillogását. Időt vesztegetünk szorongásainkra. És azt találjuk, hogy a napok tovább sorjáznak, valamennyi elmosódottan, egyik a másik után. Tartsuk hát vissza a lélegzetünket, és próbáljuk újra felfedezni az apró dolgokat.
Pam Brown
|
