Ide a pénzem!
Angolok egzotikus kirándulása Kelet-Európában
Népszabadság Féderer Ágnes 2006. február 25.
Action bár - mondták a fiatalemberek, amikor beszálltak a taxiba. A sofőr bólintott, majd gázt adott. Az út nem tartott sokáig, a távolság mindössze néhány utcányi volt.
- Megérkeztünk, négyezer-ötszáz lesz - mondta a taxis, amikor lefékezett a szórakozóhely előtt.
- How much? - kérdezte csodálkozva erre az egyik férfi. Nem értette, mi történhetett az előző este óta, amikor is ugyanonnan ugyanoda, azaz a Deák téri szálloda elől a Magyar utcába négyszáz forintért fuvarozta el őket egy másik sofőr.
- Láthatnám az órát? - kérdezte angolul a Londonból érkezett férfi. A taxis erre elhúzta a száját, és annyit vágott rá: négyezret mutat!
- What? Legfeljebb ezer forintot fizetünk - jelentették ki határozottan az angol fiatalemberek.
A taxis erre is mondott valamit, persze magyarul, amit a két külföldi nem értett, csak tippelni tudtak, hogy erőteljesebb szitkozódás lehet.
- Jó, legyen ezerötszáz - így az egyik angol férfi, aki már szabadult volna a kínos helyzetből.
A taxis erre megütötte.
Aztán újra ütött.
Az egyik angolnak, ahogy védekezésül maga elé kapta a kezét, eltörtek az ujjpercei. Kiugrott az autóból, menekülőre fogta, a közeli szálloda felé futott.
A másik angol fiú a szórakozóhelyen remélt menedéket. A taxis azonban a nyomába eredt, és amikor utolérte a tömeg közepén, behúzott neki egyet. A fiúnak felhasadt az ajka. A szórakozóhely biztonsági őre karnyújtásnyira állt tőle, és moccanás nélkül, érdeklődve nézte a jelenetet.
A zene meglehetősen hangos volt, de még így is jól lehetett hallani a taxis üvöltését:
- Add ide a pénzem, te büdös köcsög!
Eközben a másik angolt a legközelebbi rendőrőrsre irányították a Kálvin téri szálloda portájáról. Ott szerencsére az egyik ügyeletes beszélt valamicskét angolul, és megértette, mit magyaráz kétségbeesetten az utcáról beeső külföldi.
Amikor a járőrök kiszálltak a helyszínre, lekezeltek a taxissal - az angoloknak úgy tűnt, hogy kedélyesen elbeszélgettek vele egy kicsit -, aztán felvették a tényállást. Majd mehetett mindenki a dolgára.
Az angolok például orvoshoz, aki megállapította, hogy a kézsérülés súlyos, nyolc napon túl gyógyul. Az orvos megkérdezte, tettek-e feljelentést. Igen, válaszolták a fiúk, igaz, papírt nem kaptak róla. Másnap visszamentek a rendőrőrsre. Ott azt mondták nekik: "tegnap csak egyszerű jelentéstétel történt", de ha nagyon ragaszkodnak hozzá, írhatnak jegyzőkönyvet is.
Ragaszkodtak hozzá.
Valakitől azt a tanácsot kapták, hogy hívják ki a tévét, mert akkor biztosan nyoma marad az ügynek, nem lehet csak úgy eltussolni. Január 9-én háromperces film ment le az RTL Klub Fókusz műsorában: a kamera rögzítette az egyik angol bekötözött kezét, a másik felrepedt ajkát. Snitt.
A két angol életében először járt Magyarországon - egyikük születésnapját akarták megünnepelni Budapesten. A magyar fővárosból végül mindössze egy kórházat és néhány rendőrt ismertek meg. A kézsérült - aki informatikai menedzser Londonban - azóta is terápiákra jár. Baráti körükben persze mindketten széles körben mesélik a történetet. A legnagyobb derültséget az váltja ki, hogy a taxisokat hiénának becézik Magyarországon. Ezt a két angol egyébként a magyar rendőröktől hallotta.
Másfél hónappal később
Barna tengerész a Balti-tengeren, Finnországban él, de gyakran hazalátogat Budapestre is. Január 7-én ő lett a legfontosabb szemtanúja az Action bárban történteknek.
- Egyszer csak befutott egy rémült fiú az ajtón, nyomában egy üvöltő férfival, aki ahogy a tömeg megtorpantotta őket, azonnal a fiú arcába vágott. Odamentem hozzá, hogy segítsek, hiszen beszélek angolul, így keveredtem a történetbe. Később elkísértem őket a rendőrségre. A legfurcsább az volt, hogy a taxis utánunk jött a kórházba is, ahol később Tonyékat ellátták. Jó lenne tudni, vajon ki igazította őt útba, a két fiú emlékezete szerint ugyanis a rendőrök tudták csak, hol vannak. A férfi mindenesetre arra akarta rávenni Tonyékat, hogy felejtsék el, ami történt, cserébe pénzt és ingyenfuvart ajánlott itt-tartózkodásuk teljes időtartamára. A fiúk természetesen visszautasították.
Barna meséli, hogy az egyik cseh ismerősét nemrég ötvenezer forintért fuvarozta be egy taxis Ferihegyről a belvárosba. A meglepődött utas számlát kért. Kapott, rendeset, pecséttel. A cseh sportolót egyébként az egyik nemzeti sportszövetségünk hívta meg hivatalosan, így ezt a taxiszámlát is csatolta az elszámolásához. A szövetség titkárságán először kis híján infarktust kapott az ügyintéző az összeg láttán, aztán legyintett, és kifizette.
Magyarországon nincs nyilvántartás a társasághoz nem szerződött, úgynevezett "mezítlábas" taxisokról. Rájuk elméletileg ugyanúgy vonatkoznak mindazok a törvények, előírások, szabályok, amelyek a taxizás feltételeit megszabják. Amennyiben azonban minden szükséges engedéllyel rendelkeznek, valójában azt csinálnak, amit csak akarnak.
Sipeki József, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Taxis Kollégiumának elnöke szerint legalább öt-hatszáz, társasághoz nem tartozó taxis dolgozik a fővárosban, akiket a kamarai törvény módosítása óta sehol nem jegyeznek. A taxiskollégiumhoz befutó panaszok között felbukkannak árdrágítással kapcsolatos reklamációk is, legtöbbjük mezítlábas taxist jelent be. Ám ha az utas nem írta fel a rendszámot, és nem emlékszik pontosan az autó típusára, színére, gyakorlatilag semmi esélye a taxis előkerítésére. Külföldiek pedig szinte sohasem reklamálnak, ők nem rohangálnak pár tízezer forint után, pláne, hogy nem beszélnek magyarul.
Történetünk két angol főszereplőjének duplán szerencséje volt, egyrészt, mert tudták, hogy a taxi fehér, rendszáma pedig EBB-vel kezdődik, másrészt, mert a belvárosi rendőrök ismerték a belvárosi taxist. Ráadásul Barna önként vállalta a tolmácsolást az első panasztételkor - hivatalos tolmácsot a rendőrök csak másnapra kerítettek, amikorra kiderült, hogy az ügy a nyolc napon túl gyógyuló sérülés miatt komolyabb, mint gondolták. Ez ugyanis már súlyos testi sértés alapos gyanúját jelenti.
Dr. Mészáros Péter ezredes, az V. kerület rendőrkapitánya arról tájékoztat, hogy az ügy vizsgálata még folyamatban van. Mint később kiderül, ez azt jelenti, szakértői véleményre várnak, amely a látleletekből megerősítené - vagy netán cáfolná -, hogy az a magyar orvos, aki ellátta Tony kezét, jól állapította-e meg, hogy a sérülése nyolc napon túl gyógyul. Ettől függ ugyanis majd, mivel gyanúsítják meg a taxist.
- Amikor először kihallgatták az angol fiúkat, az elkövető is ott állt mellettük - meséli Barna -, mondhatom, nagyon kellemetlen szituáció volt. Másodszorra már a szállodában, hivatalos tolmáccsal folyt a beszélgetés, azt gyanítom azonban, hogy csak azért jutott el eddig az ügy, mert beszélek magyarul, és igen határozottan követeltem, hogy maradjon írásos nyoma a feljelentésüknek. Tonyék azt mondják, soha többé nem teszik be a lábukat Magyarországra, így most én közvetítek közöttük és a magyar rendőrség között, ha éppen itthon vagyok, és nem a tengeren dolgozom. Az angol fiúk azt remélik, a taxist eltiltják majd a foglalkozásától. Úgy hallottam azonban, erre nincs mód. És addig, amíg az orvos szakértő nem mond véleményt a sérülésről, még ki se hallgatják.
Többször kerestem a taxist a belvárosi szálloda környékén, mert szerettem volna megkérdezni őt is a történtekről. A szálloda portáján azt mondták, ha rajtuk keresztül hívnak kocsit a vendégek, akkor az egyik megbízható társaságtól rendelnek. Persze a külföldiek jóhiszeműen beszállhatnak az egyik közelben parkoló mezítlábas taxiba is, ebbe már nincs beleszólásuk. Elvégre előre nem feltételezhetik ezekről a sofőrökről sem, hogy tisztességtelenül viselkednek majd. Mivel a közelben drosztoló taxisok azt állították, nem hallottak az ügyről, és rendszám alapján sem ismerik fel az "alkalmi kollégát", az ügyet vizsgáló nyomozónőt kértem meg, hogy közvetítse kérdéseimet legalább a verekedő taxis ügyvédjének. (A taxis adatait személyiségi jogai védelmében természetesen titokban tartják.) A jogi képviselő azt üzente vissza: nincs mondandójuk.
- A hotel az utolsó napjukon pezsgővel és egy lakosztállyal "kárpótolta" a fiúkat, hogy szép emlékük is legyen Magyarországról - mondja Barna. - Ami azt illeti, a mérlegük elég negatív. Londonban általában úgy fejezik be történetük mesélését, hogy rendkívül egzotikus kirándulás volt Kelet-Európába jönni. Másoknak azonban nem ajánlják.
