„...a terror pszichikai elemei közt nagy szerepet visz a rémület.
(...)
A terrorisztikus megfélemlítés tehát
mindig eszköz, mely egy vagy több kitűzött célt szolgál.
(...)
Bármi legyen is a terror célja, abban minden rémuralom egyezik, hogy a terror embertársaink ellen irányul.
(...)
...a terroristák gondolkozásával
ellenkező mentalitás leszerelése arra való, hogy ellentétes társadalmi cselekmények ne keletkezhessenek, s minden a rémuralom
irányában s csatornájában peregjen le.
Miután a terror nem diskurzive, s értelemszerűleg és nem meggyőzéssel akar célt érni, mint az izgatás, hanem impulzive,
rohamosan és hirtelenében; az ellenkező meggyőződéseket nem a logika, hanem a brutális erő segélyével akarja meghódítani, ez okból a meggyőződések, hiedelmek s akaratfolyamatnak
pszichikai, természetes jellegével mitsem törődik, nem vet számot az egyéniség érvényesülésével, törekvéseivel s vágyaival;
ellenkezőleg ezeket az élettani s lélektani folyamatokat akarja elnémítani és megfojtani, meg akarja az emberben az erkölcsi egyéniséget ölni, s úgy akarja más nézetű embertársait
felhasználni, mint ahogy a civilizált ember a háziállatokat felhasználja: nem tűr ellentétes mozdulatot, cselekvést, gondolatot, érzelmet, vágyat, akaratot...
Aki az ember erkölcsi egyéniségét, – individuális természetes törekvéseit, érvényesülési vágyait csak némileg is
ismeri, az előtt érthető lesz, hogy az ember erkölcsi egyénisége le nem szerelhető, meg nem bénítható sem izgatás, sem szuggesztió révén, mert vágyaink s erkölcsi egyéniségünk
nem egyebek, mint szervezetünk természetes funkcionális megnyilvánulása; szervezetünk pedig mindig fellázad, ha a külső befolyás azt erőszakkal le akarja törni. Mentalitásunk
rendkívül simulékony és alkalmazkodásra képes ugyan, de csak addig, míg a befogadásra szánt külső pszichikai hatás többé-kevésbé harmóniában áll mentalitásunkkal. Ha azzal
szöges ellentétben van, képtelen azt befogadni; aminthogy az olaj sem vegyül a vízzel, épp úgy nem asszimilálódhatnak ellentétes
tudattartalmak sem.
Következéskép, aki embertársainak, csoportoknak, osztályoknak ellenkező, meggyőződéseit nem reábeszéléssel, nem érvekkel, nem logikai úton akarja megingatni, és saját hiedelmének meghódítani s impulzív fellépéssel akarja célját elérni, az csak a terrort használhatja eszközül, mert csakis a rémület s rémületbentartás alkalmas az
erkölcsi egyéniség teljes leszerelésére.
Ebből következik, hogy a terrornak egy biztos, momentán sikert ígérő eszköze van: a rémítés.
A rémîtés azonban egymagában nem elegendő, az csali félmunka, sőt annyit sem ér, mert az erő és hatás nélküli rémîtés nem rémületet vált ki, hanem nevetséges lesz.
Szükséges tehát, hogy a rémîtés nyomán félelem keletkezzék.
Ez az inkább fiziológiai mint pszichikai folyamat szereli le az erkölcsi
egyéniséget, s bénítja meg az individuális eszmetársítást, gondolkozást s akarást. Minden kiszorul a tudatból és amily
mértékben fokozódik a félelem és fejlődik rémületté, épp oly mértékben tölti azt meg az életjavakért való szorongás és aggódás, mert a monoideizmus mindent kizár a tudatból. Eszméink,
gondolataink, érzelmeink társulása, járása, kelése egy csapásra megszűnik; előző tapasztalataink tárházának kapui
hermetice becsukódnak, emlékképeink nem elevenednek fel; teljesen tanácstalanul és tehetetlenül állunk; a rémület az
egyeduralkodó tudatunkban.
A terror hatása alatt azonban a félelemnek és rémületnek nem szabad oly fokra emelkedni,
hogy az tisztán fiziológiai folyamattá váljon, mert ebben az esetben, (...) minden pszichikai
és fizikai működés megszűnik; az izmok felett teljesen elveszti az akarat uralmát, s a rémület legmagasabb fokán az emberek épp úgy mint az állatok, teljesen megbénulnak s tehetetlenekké válnak.
Könnyen megérthető, hogy terrornál a mozgási képességnek fenn kell maradni, mert a rémuralomnak, mint minden zsarnoknak, nem mozdulatlan tetszhalottakra, hanem
mozgásra képes, de engedelmes rabszolgákra van szüksége.
(...)
Ebből a postulatumból bontakozik ki a terror negyedik eleme: a teljes kritika nélküli behódolás és vak engedelmesség.
Ha az említett négy elem, t. i. célkitűzés, rémítés, félelem és behódolás egy komplexumban fellép, – teljessé lesz a terror szintézise.
Ha egyik vagy másik hiányzik a terror
szintézise nem jön létre. Ha hiányzik a célkitűzés, a kényszerítés a patológia körébe tartozik; ha a rémîtés objektív
realitása hiányzik, de van rémülés és behódolás, a gyávaság kóros formája jelenik meg előttünk. Ha pedig a rémülés
hiányzik, vagy elmarad a behódolás is, vagy ha ez mutatkozik ugyan, ez csak látszat és színlelés avégből, hogy a kellő pillanatban
fellázadjon a leigázott erkölcsi egyéniség s leteperje kínzóját.
Végül, ha, a terror mindegyik eleme fenforog, s a megrémített ember vagy csoport mégsem hódol be, csak két eset lehetséges. Vagy a megrémült haláltmegvető kétségbeeséssel ront neki zsarnokának, amikor vagy egyik vagy másik a küzdelem terén halva marad, vagy a megrémített azt az elvet követi, hogy szégyen ugyan a futás, de hasznos és elmenekül.
Ez azonban csak egyéni akció lehet, mert ha egész csoport vagy osztály áll szemben a zsarnoki hatalomra került osztállyal, csak késhegyig menő harc keletkezhetik vagy föltétlen
behódolás. Miután azonban a behódolás nem meggyőzés és meggyőződés eredménye s nem logikai folyamat, a behódolás sohasem jelenti a megnyugvást s a hamu alatt mindig
eleven a parázs, mely várva várja, szívszorongva lesi azt a szellőt, mely a Zsarátnokot lángra lobbantja és a zsarnokok
hevenyészetten és sietve felépített palotáját porrá égeti. Nem kell ezt az igazságot bizonyítani, mert mikor a behódolást brutális,
nyers erőszak váltja ki, annak nyomán új, a régivel ellenkező meggyőződés sohasem keletkezhetik, mert az eltaposott
erkölcsi egyéniség él és eleven s az eltiprás annak erkölcsi vitális energiáit nem bénítja, meg soha, sőt, megacélozza, erősebbé teszi azt és kiolthatatlan gyűlöletet vált ki.
Épen azért nem lehet állandó a terror alkotása soha, mert az az elnyomatásból, zsarnokságból s leigázásból burjánzik ki;
az ilyen alkotásokat pedig lépten-nyomon kíséri a gyűlölet, a bosszú és megtorlás: vágya, mint az árnyék s csak az alkalmat lesi, hogy a piszkos, erkölcstelen és gonosz élősdieket lerázza magáról, mihelyt gúzsba kötött karjait meg tudja mozdítani..."
(Dr. Vargha Ferenc: A terror pszichológiája 1921.) |
