Miért tévednék?
Nagyon jól tudom, hogy van egy hatósági maximált ár.
De mikor azt hallom az illetékestől egy nyilvánosságra került utas panasszal kapcsolatban, akit egy másfél kilométeres távolságra 6500,-Ft-t vitték el, és ráadásul volt az utasnak bátorsága e miatt panaszt tenni a megfelelő fórumon. Azért ez mégis csak „szemtelenség” nem? Mármint, hogy panaszt tett. Mert az illetékes a hozzászólásában nem azt ecseteli, hogy igen megkeressük ezt a taxist, aki rontja a többi taxisról kialakult képet, s visszavonatjuk az engedélyét. Nem, nem ezt mondja, hanem azt, hogy a taxi „SZABADÁRAS”. Tehát az utas volt a hibás, hogy nem nézte meg a kis — inkább picike — tariafatáblázatot, ahol pontosan fel van tüntetve, hogy mennyiért szállít a vállalkozó.
Akkor most szabad áras vagy nem?
Másik: Odajön a kedves, s kérdezi mennyi ide, meg ide a fuvardíj (kb. 3,5-4 km). Közlöm vele a várható viteldíjat, hogy cirka 1500-1700 forintra saccolom, s természetesen azt is, hogy ez 100-200 forinttal eltérhet plusz és mínusz irányában a forgalom függvényében.
Ekkor ő: – 600-ért nem vinne el?
– Nem.
– De nekem nem kell az óra!
– Nem is adnám magának. (Ekkor mindig kis döbbenet van a képes felén.)
– Mennyiért vinne óra nélkül?
– 6000,-Ft-t.
Innen két verzió van, vagy megyünk órával, vagy bamba képpel elsomfordál, mert nem tudott palira venni.
Akkor most szabad áras vagy nem?
Mert ha az utas alkudozni akar, akkor az rendben van, ezt elfogadom. De nekem miért kell egy „NYOMOTT” árból kiindulnom.
Az természetes, hogy a vevő igyekszik minél olcsóbban venni, az eladó meg drágán eladni. Azután a piac törvényei alapján kialakul az ideális ár. A vevő is jól jár, mert kielégítették. Na nem úgy, ahogy most gondolod, meg az eladó is jól jár, mert van haszna, bár nem annyi, mint amennyit először szeretett volna.
Még soha nem találkoztam olyan utassal, aki megkérdezte, hogy mennyibe kerül ide, meg ide a fuvardíj. Azután mikor meghallotta az összeget, az 1500-1700 forintos árat, akkor azt mondta volna, hogy 3300-3500 forintért nem vinne el? És nekem nem is kell az óra!
(Istenem, de szép is lenne)
De a „pacsi” témánál maradva. Én fizetek a szolgáltatómnak egy havi (most már nem is kevés) összeget, ami arra jogosít, hogy az általa felvett címekből teljesíthessek egy párat.
Mellette fizetnem kell a kocsi részleteit, adót, tb-t, biztosítást, stb., sőt még benzint is kell vennem a pici paciba, mert nem hajlandó másképpen menni.
A tarifát pedig ezek figyelembevételével állapították meg a magasan kvalifikált hozzáértő illetékesek. Csak az a bajom ezzel kapcsolatban, hogy ebben a nagyon reális tarifába sehol nem vették figyelembe a pacsi mértékét. Ebből pedig az következik, hogy valamiből el kell venni.
Miből lehet elvenni?
A dézsmát muszáj befizetni, mert nem vehetsz fel címet, ha nem fizetsz.
A kocsi részleteit is ki kell fizetni, mert viszik morcona emberek az autót.
Ha netán gazdád van, akkor neki is ki kell fizetni a napi apanázst, mert a két szép szemedért nem ad alád autót.
A kötelezőt is ki kell fizetned, mert megbúbolnak, ha elmaradtál.
Az üzemanyagon sem spórolhatsz, mert akkor nem megy a szekér.
Mi marad ezek után? Később fizetsz járulékot, adót, persze ennek meg lesz a következménye, mert többet fogsz fizetni, mint amennyit kellett volna. (Pótlékok.)
Tehát a megengedett tarifából kell kiszorítani ezt a pacsi összeget.
De miből?
Akkor most szabad áras vagy nem?
”Én „pacsizok” a cégemnek minden hó végén nem keveset!”
Igen „pacsizunk”, és már nem is keveset, de most a londiner az én alkalmazottam, vagy a hotelé?
Ott nem kap fizetést? Vagy mint „droid” dolgozik, és neki kell fizetni azért, mert olyan „zsíros” állásban dolgozhat. Szerintem biztosan így van.
Azután, van egy kérdésem, hogy kivel „kötöttünk” szerződést? A londinerrel vagy egy „valamilyen managerrel”. Az igaz, hogy a londiner rendeli oda a taxit, s mindig azt, aki jobban tejel, akarom mondani pacsizik.
Azt te is jól tudod, hogy minden szállodánál álldogál egy vagy két taxis, akik a hotel vendégeit szállítják. Rendben van, „megnyerték” hadd vigyék. De akkor mindet vigyék. Hányszor látod, vagy tapasztalod, hogy egy ilyen rendelésre odamész, s látod, hogy ott tétlenkednek az üres taxik. Te 15 perccel mentél a címre, s mégis megvártak. Majd közlik veled, hogy csak ide a sarokig kell vinni a kedvest. Fordított esetben, ha 3 perc alatt érkezel a címre, és netán az utas már időben lejött, akkor már valaki elvitte. Hiszen nem tudott várni az utas, mert oly „soká” értél a címre. Még ha van pacsi, akkor is előfordul az ilyesmi. Ez hogy a csudában lehet.
Én is adnék neki többet, mármint a londinernek, ha combos kanyarokat nekem adja. Ő is jobban járna, meg én is. És miből adnám? Hát nem a „maximált” tarifából. Mondjuk áruba bocsátanám a testem. (:- ))
Így amikor az utas a fuvar után nyilatkozik, akkor jogosan mondhatja, hogy „AZ A K…A TAXIS MEGINT ÁTVERT”.
Még csak annyit ezzel kapcsolatban. Úgy vagy 15 évvel ezelőtt egyik szálloda fő emberét vittem kb. 15 km-es úton. Közben elkövettem azt a hibát, hogy beszélgettem az illetővel. Nem kellett volna. A lényeg az, hogy másnap megkereste a céget, s közölte, hogy a hotel előtt két kocsinak van helye, s csak az a kérése, hogy kultúráltan szolgáljuk ki a vendégeket. SEMMI PACSI PÉNZ NEM VOLT! A dolog kezdett működni. Vendég ajtón ki, kocsiba be. Pörgött rendesen. De sajnos porszem került a gépezetbe. Sajnos több is.
Egy: Mivel nem minden fuvar volt repteres, ezért volt, aki ezt szóvá tette az utasnak. Itt nem a kollégát marasztalták el, hanem hallgatólagosan az utast, hogy minek ül ilyen „rövid” útra taxiba.
Másik: Mivel pörgés volt, ezért boldog boldogtalan oda állt. Valljuk be őszintén, hogy egyesek koszos sáros kocsival is odaálltak a gyors fuvar reményében.
No ez utóbbi miatt köszönték meg áldásos tevékenységünket.
Ma már ez nem így van. MINDEN KOCSI TISZTA KUTÚRÁLT, ÉS NYAKKENDŐS SOFÖRREL RENDELKEZIK.
Csak már régen nem állhatunk a bejárat elé.
|
