Pontosan...tudod és mint írtam is, maximálisan el tudtam volna azt is fogadni, ha rám mérik az egy hetet. Amin meglepődtem és nem esett jól, hogy azt firtatták, hogy az, amit elmondtam, az valóban úgy volt-e, mint ahogy azt állítottam...de még tomajer is este azt mondta, hogy ha tisztában lennék azzal, hogy azoknak ott bent hány sztorival kell megküzdeniük, akkor nem mentem volna be ilyen naivan:-)

Beszólok, hogy ketten tudnánk dolgozni...nem hazudtam,mert ha nem adja el a címet, akkor én tuti nem tudok :-))

:D

Olvastam a blogod, teljesen normálisak voltak. Ezért egy hét járna, indokaid figyelembe vették és mérsékelték 3 napra.
Büntetlenül meg azért nem úszhatod meg mert ez az (egyik) legrosszabb dolog amit tehetsz, felveszed, számítanak rád hogy intézed és te nem mész oda, ráadásul ők erről semmit nem tudnak. Plusz még el sem érnek, sem urh-n, sem mobilon (és valljuk be, mobilon már nem is lenne kötelességük minket keresgélni, illetve fogalmazzunk úgy, nem minden cégnél teszik ezt meg).
Szóval az a minimum - akár egy ilyen helyzetben is - legalább annyi erő legyen, hogy le tudd emelni a mikrofont, ellenkező esetben valóban az az egyszerü válasz, hogy nem szabad kimenni melózni.

Azt nem értem, hogy ha valaki felhív valakit és annak a hangpostája jelentkezik, akkor miért nem lehet legalább annyit beleszólni, hogy hali...ez és ez vagyok, majd hívlak, vagy hívj...miért hallgat?

"nekik" ilyen "messzi" címekre nem kell figyelniük, a tagdíj mentesség sok mindenen segít. :)

Jaaa és szegény Csabival nekem is volt egy sztorim...

Vitted Te azt az ürgét, aki a Vasas pályáról vitte haza a fiát, majd utána vissza a Vasas pálya?

Én akkor vittem először...szépen érkezem vele Palota Neptunba...már majdnem ott vagyunk, mikor dobják az Árpád utat...

Pluty, 15 perccel felnyalom...megállunk a címen, mire mondja az ürge, hogy mindjárt jön, beviszi a fiát és megyünk vissza a Békére...


Azonnal elkezdtem magamra dobálni a kereszteket, mert ugye a Főtaxinál nem lehet 1 pontért címet viszaadni...visszaigazolás után...

Hívom a Csabit:

- Hol vagy?
- Újpesten - jött a válasz
- Oké, akkor figyelj, én megpróbálom eladatni a címet, Te meg vedd fel.

Mint azt tudod van a Főtaxinál egy igen "okos" szabály, hogy csak 3 és 5 perccel dobhatja ilyenkor a diszi, aztán vinned kell...

Beszólok, hogy ketten tudnánk dolgozni...nem hazudtam,mert ha nem adja el a címet, akkor én tuti nem tudok :-))

Csabi 5 perccel fel is vette...

Hívom 2-3 perc múlva, gondoltam addigra már odaért...

- Ott vagy?
- Dehogy vagyok, ne idegesíts már.
- Hogy-hogy? Tolatva mész?


Én azt hittem az Istvánon áll.

- Nem, de amikor hívtál akkor álltam ki az autóval...


Szegény, nem gyengét nyomott a vasnak, hogy odaérjen :-))

Az semmi, de neked már volt olyan, hogy egy másik cég taxisa nyugtatta az utasaid?:-))

Beszívtam a Berlini útnál a sorompót, miközben tomajerrel voltam telefonba....már eleve necces volt a dolog, mert igaz, hogy 15 perccel vettem fel a címet még anno a Főtaxinál...azt hiszem egy Dolmány utcát...de az utasom, aki még akkor bent ült a kocsiban picit feltartott....erre még a sorompó is...és nem az a pikk-pakk sorompó, hanem az a tolatós tehervagonos...

Mondom a Tamásnak, hogy kéz, ezt megettem...majd egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem merre van?
Mondta mindjárt otthon, Na mondom akkor menj gyorsan ide és ide...nyugtasd a kedvest, hogy mindjárt érkezem, csak kerülnöm kell...


Egy 6x6-os nyugtatta a Főtaxi utasát :-))

Ezt nevezik csapatmunkának :-))

Nagy egy hülye vagy csogu bazz:)) Egyszer felvettem egy váci úti tescot...időajánlattal. Elfelejtettem, mert hívott a nejem... Később, amikor eszembe jutott odaküldtem a Csabát... És rendbe lett 25 perc után:)))

...Ma debütáltam a Taxi2000 Etikai Bizottsága előtt!!!...

A Kék Fehér inkább,amelyik onnan dolgozik...
Vagy mindegy..?Én már nem is tudom...

Tiszteletem
Kérését a megfelelő topikba beillesztettük.

SEGÍTSÉG KÉRÉSE

Azért fordulok Önökhöz mert Főnököm EGY rádiótaxi FELÍRATÚ TAXIVAL utazott 2009. január 21-én este 10,45-kor az ARENA PLAZA nyugati bejáratától egészen a Bp. Bethlen Gábor 33-ig.
A kocsiban felejtette a kesztyűjét, ami csak azért nagyon fontos mert a gyermekétől kapta ajándékba. Ez egy barna hasított bőr (velúr) kesztyű.
A kocsiban valamilyen zárlat volt mert nem égett a taxi felirat és az óra sem működött , de kérésükre elvitte a főnökömet és a kedves feleségét.
Kérem, hogy jelezzenek vissza SOS ha meg lenne ez a kesztyű.

Nagyon köszönöm a segítséget előre is.

Üdv

Vitányi Júlia

+36705707670

Érdekes az írásod, tetszett...és valóban, mint többszörös kutyatulajdonos, merem állítani...egy kutya 2 gyerekkel ér fel...már mint ami a gondot illeti, hiszen (főleg ha nem kertes lakásban élsz) a kutya sosem válik önellátóvá.

Köszönöm nektek..néha ki kell írnom magamból, ami bent van.

Jók az írásaid.

2006.április 30.-án találtam egy nagy szőrös bobtail-szerű kutyát, taxizás közben.
A Műegyetemnél bóklászott. Megálltam és elhatároztam, nem hagyom ott. Kinyitottam a hátsó ajtót, de nem akart beszállni a kocsiba. Már jó negyedórája próbálkoztam, de nem sikerült behúznom. Megállt mellettem egy rendőrautó. A rendőrök nagyon jó fejek voltak, mondták, elmennek a közeli építkezéshez megkérdezni, onnan szökött-e el a kuty. Visszajöttek, de nem onnan. Így bezártam az ajtót, a nadrágszíjamat levettem, a kutya nyakára pórázként rákötöttem, majd átgyalogoltam a Szabadság-hídon. A Múzeum előtt felszálltam az éjszakai buszra és hazavittem. Volt vagy 50 kiló, mindenki minket nézett. Szőre szép volt, nem régen veszhetett el...
Mikor hazaértünk, adtam neki vízet és ropit, mert csak az volt otthon.
Aznap éjjel nálam aludt.
Másnap, május 1.-én a káposztásmegyeri kutyamenhelyre vittem el, de nem volt szerencsém, az ünnep miatt zárva voltak.
Tudtam, ekkora kutyát nem tarthatok meg, de adtam neki egy esélyt, döntse el ő, hogy velem akar-e maradni. Levettem róla a pórázt. Ő azonban úgy döntött, elfut. Mintha egy nyílból lőtték volna ki, úgy futott el az erdő felé. Utána kiabáltam, de nem jött soha többé vissza.

Alig 3 évvel később a belvárosból az M3-as melletti lakótelepre vitt egy utasom. Miután kiszállt, pár méterrel később egy középtermetű fekete kutyát láttam meg az egyik toronyház előtt ülni. Megálltam, vártam az URH-n a címeket, de még fél óra múlva is a kutya mozdulatlanul ült. Kinyitottam az ajtót, és hozzászóltam. Boldogan odajött hozzám és két lábát a térdemre tette. Elhatároztam hozok neki valami kaját. Elmentem egy benzinkúthoz, vettem valamit, majd visszamentem. Kinyitottam a zacskót és azonnal ráugrott. Evett, evett, csak evett. Visszaszálltam a kocsiba, de ő elkezdett sírni...
Megállt a csukott ajtó mellett és az ablakon keresztül nézett.
Na mondom, hazaviszlek. Kinyitottam az ajtót, ő magától beugrott és végig az első ülés előtt ülve nyugodtan maradt. Pár perc múlva amikor már a lakásom előtti utcán haladtunk, lenéztem rá, és láttam, forognak a szemei. Nem volt hozzászokva az autózáshoz, elkezdett hányni.
Megálltam, gyorsan kinyitottam az ajtót ő kiugrott és tovább hányt.
Majd boldogan, farkát csóválva körbefutott, rám ugrott, nagyokat vakkantott. Beléptem a ház kapujában, de őt nem engedtem be. Megálltam a fal mellett, most mit fog tenni. Ő leült és elkezdett sírni. Elhatároztam, hogy ha 10 perc múlva is ott ül, befogadom. Ő azonban kb. 5 perc várakozás után elment.

Nehéz döntés egy kutya befogadása. Bár már majdnem nevet is adtam neki (elhatároztam, Március lesz a neve -március 1.-ei a történt) de mivel a taxizás közben, mikor egészen máshol járt az agyam, találtam, ezért nem akartam elhamarkodott döntést hozni.
Nem tudom, most mi lehet ezzel a két kutyával, remélem jól vannak...

Bizony.
Eltaláltál néhányunkat.
Engem pl nagyon.....