Az a baj kedves Sándor hogy, én elolvastam azt a cikket. Akkor írtam is rá ugyanabban a lapban egy válaszcikket, majd közölted a Juszt László műsor után " nem úgy értetted, lehet hogy rosszul fogalmaztál." Aztán megismételted egy rádióműsorban, ahol én lehazugoztalak. Amit leírtál, és elmondtál azzal csak az a baj hogy az igazság nagyon kis szelete. Az igazság az, hogy a tulajoknak nagyon sok pénz eshetne esetleg ki a zsebéből ha bármit is változtattnának. Csak tudod ezen az oldalon 6000 család áll a túloldalon pedig "TÍZ". Te nem tartozol közéjük, mert "csak" alkalmazott vagy.

Tényleg nem rossz "srác", szappant még nem eszik. De félre a tréfával, a szegedi riport után ő volt az egyetlen aki megfelelően reagált a riportra, és a hibákat elismerte és kijavította. Látod Sándor tudom én ezeket is értékelni! Csak tovább kellene menni ezen az úton, és együtt kellene velünk működni. Nem akarunk mi semmi rosszat. Az elvekről pedig csak egy mondatot ha szabad:Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról
Illyés Gyula
EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL

Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van
nemcsak a katonásan

pattogtatott "vigyázz!"-ban,
"tűz!"-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,

a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan

fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,
a csöndet

növelő néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,

ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurrákban, énekekben,

hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,

kürtben, az operában,
épp oly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben,
színekben, képteremben,

külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban

s abban,
megállt a kapualjban;

hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;

ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;

nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;

az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;

az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban,
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,

nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorban,
mint légy a borban,

mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,
az ott van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak,
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,

fönt a Tejút is már más:
határsáv, hol fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;

hunyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;

vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;

a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor-zuhogásban,
az égigérő rácsban,

a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;

mint víz a medret,
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,
fogoly vagy s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,

beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,

néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdőtűz gyufaszálból,

mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is ő vigyáz már,
gyárban, mezőn, a háznál,

s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,

bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,

hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.

(1950)

Tényleg jól beszélsz! És akkor mi van velünk amikor ugyanezt próbáljuk tenni!?

Köszönöm szépen kedves Búvár Tom! És azt is, hogy a cikkre írott válaszcikkemet is mindjárt mellé tetted.

Jól beszélsz.

Miután a cikket én magam sem találtam, utólagos engedelmeddel előástam a sűllyesztőből.

FIX, hogy belebukunk

Miért kell bárkit is bántani, ha az érdekeit képviseli?
Nyilvánvaló, hogy cobretti olyan nyilatkozatokat fog adni,ami az Ő véleménye, s persze ennek nem árt egyezni a munkahelyének álláspontjával.

Ő a Legyel Sanyi, a 6x6-nál fuvarszervező igazgató, vagy mi (ezzel én nem vagyok mindig tisztában), de nem rossz gyerek, csak a nyilatkozatait nem szabad olvasnom (attól mindig kiborulok:-D).
Érdekes elveket képvisel, de meglepetésemre, műküdik:-)

Talán csak annyit, neki vannak mindenféle üldözési fóbiái, azt hiszi mindenki csak őt tudja bántani.

cobretti én még nem ismerlek bár amint láttom te is népszerű vagy.Valahol goré vagy vagy etikás.

Bocs, de mit számít ez:-)

Kedves Kovács Zoltán!

Neked is BÚÉK, természetesen, és a többi fórumozó kollégának is.
Foglalkozhatsz velem is persze, nem csak a Palit kell rugdalni mindenért. De azért annyit engedj meg, hogy én mindig csak és kizárólag a saját nevemben reagáljak, még ha a te és még néhanyatok számára mind egy kutya vagyunk.
Azt a sokadszor felemlegetett cikket - amit ma is vállalok - ajánlom olvasd el mégegyszer, (ide is feltették a szerkesztők) és szívesen válaszolok a neked nem tetsző mondataimra. Lehet, hogy bennem van a hiba, nem fogalmaztam talán egyértelműen, esetleg nem mindenki számára érthetően.

Bocs még annyit: Beszélhetnél a Horváth Pállal, hogy lássa, nem csak ő van terítéken, hanem mindeggyikőtök.

Kedves Lengyel Sándor!
Igen nekem többféle fóbiám is van! De, el kell hogy szomorítsalak, egyik sem te vagy. Ilyenek vannak közte: az autóm és a rajta lévő reklámfelület az én SAJÁT tulajdonom, és nem valamely telefonszámtulajdonosé. Aztán: az első rendszámtól a hátsó rendszámig terjedő vállalkozásomba, és az általam igénybevett és engem is érintő fuvarszervezésbe szeretnék a jelenleginél több beleszólást. Lehet hogy számodra ezek a "fóbiák" orvosi esetek, de ez téged mínősít és nem engem. Legutóbb azárt említettem meg a nevedet mert, a kolléga feltett egy kérdést amire te már évekkel ezelött megadtad a választ. Lehet hogy azt a cikket ő nem olvasta, sajnos a pontos lapszámra már nem emlékszem. Én csak kiegészítettem a te véleményedet. Soha nem állítottam magamról azt, hogy normális vagyok, vagy hogy én lennék Hófehérke reinkarnációja. Annyit akarok csak elérni, hogy vegyetek minket is emberszámba, a minket érintő döntéseket ne hozhassátok meg nélkülünk. Ehez szeretném kissé felrázni a srácok öntudatát. Bármilyen lekezelően mondta is a Surányi Attila egy összejöveteleteken a 600-nak "Te taxis vagy?!", mi is EMBEREK VAGYUNK! Külömben pedig még neked is BUÉK. Mert hogy, az írásom ezzel kezdődött.

Kedves Kovács Zoltán!

Neked valamiféle fóbiád van velem kapcsolatban?
Mindenről én jutok az eszedbe? Nincs más szórakozásod?
Esetleg egy jó pszihiáter? Talán tud segíteni.

Lengyel Sándor