Nagyon nem szeretem az ilyen hivatkozós -"a főnök barátja vagyok" - figurákat. Egy aranyos eset a közelmúltból:
Új szórakozóhely, nem ismerem, felveszem:-(
Kijön két jól szituált úr és mondja, hogy egy kicsit jókedvű barátjukat kell hazavinni csepelre, ők nem jönnek, de előre fizetnek.
Nem tetszett a dolog, fázom én az ilyenektől, de mikor kiderül, hogy a vidám pofa valamikor főtaxis kollega volt, egye fene alapon elvállaltam.
Az áralku a következő képpen zajlott:
U: Mennyi lesz mester?
Én: 5000
U: Ok, egyébként én a Vezérigazgató barátja vagyok!
É: Igeeen? Akkor 8000 !
Döbbent csend, aztán a megvilágosodás:
U: maga ezt komolyan gondolja!
Most miért?????
É: Mert aki olcsón akar utazni , annak engem kell ismerni!
Szó nélkül kifizette, 10 000 adott:-))))) |
