A hét végén elgázoltak egy kerékpárost.
Ez szomorú, de majdnem ketten lettek.
Nem írtam volna, de a nagyon kihegyezett
riport a klaviatúra csapkodására ösztökélt.
A történet:
Poroszkálunk a 13.ker Pannónia utcában. Már nem férek át a zöld jelzésnél, ezért megállok a Csanády utcánál az egyenesen haladó sávban.
Balra mellém, beáll egy nagyobb méretű kocsi.
Nekem jobbra a járda mellett a parkolóban egy kocsi parkol nem egészen párhuzamosan a járdával.
A kocsim jobb oldala és a parkoló kocsi között V alakban szűkülő tér van, aminek legkeskenyebb része 10-15 cm lehet.
A lámpánál én volnék egyenesen haladók közül az első.
Még két-három kocsi felsorakozik mögém, hogy a zöld jelzés ingerlő hatására kövessék példámat az egyenes haladásban.
Eddig az előzmény. Még minden normálisan zajlik.
A lámpa teszi a dolgát, és hamarosan zöldre vált. Ezt azzal adta tudtomra, hogy a piros mellé megmutatta a sárga színű fényét, hogy néki olyan is van.
Vettem a jelzést: kuplung be, sebváltó egyesbe.
Jön a zöld jelzés. Indulok.
De valami szokatlant tapasztalok.
A kocsi jobb oldaláról valami furcsa hangok jönnek. Nem fémes, inkább olyan ordibálásra emlékeztető hang ez a javából.
Odafordítom nem éppen szép orcámat, mert csak így van módom a látványban is gyönyörködni.
A következőket látom.
Egy kerékpáros próbált jobbról elmenni a kocsim mellett.
Azt nem tudom, hogy hogyan akarta megoldani a dolgot, de talán az első kereket el tudta volna gurítani a 15 cm-es résen. A többi része biztos felakadt volna valamin.
Ennek ellenére a következőket mondotta nekem:
— Mi van barom taxis /ez én volnék (.- )/ nem látsz?
Akkor ott a helyszínen nem válaszoltam, csak mentem tovább.
De a hírek
hallatán nem tudom szó nélkül hagyni.
Még egyszer mondom, sajnálom az illetőt, hogy szenvedélye áldozata lett.
De most üzenem az igen tisztelt kerékpáros úrnak, akkor is úrnak fogom szólítani, ha ezen megsértődik.
1. Ha olyan a forgalmi szituáció, hogy egy álló, és egy látszólag a forgalomban résztvevő kocsi között nincs biztonságos hely, akkor nem kell minden áron befurakodni a szűk helyre.
2. Nekem legfeljebb egy kis lakatos munka, de önnek uram lehet, hogy kórházi kezelés, vagy rosszabb.
3. Sajnos úgy születtem e halandó világra, hogy a fejemen található több érzékelő szervem (szem, fül, orr, száj, hogy csak a legfontosabbakat említsem) az átlag szerint van elhelyezve, úgy, mint önnek. Erről maga is meggyőződhet, ha szembe mer nézni magával a tükörben.
4. E fentebb említett hibámból kifolyólag a szememmel általában csak előre látok rendesen, oldalra a perifériás éleslátásom erősen korlátozott.
5. A csuda tudja miért, de a fejem két oldalára fülek nőttek nem szemek. /Megnéztem a tükörben./ Ezért sem látok oldal irányba.
6. Akinek annyi esze sincs, mint egy macskának, aki olyan helyre nem préseli be magát, ahol a feje, és a rajta lévő bajsza nem fér el, pedig az egy állat, akkor ön uram az evolúciós fejlődés nagyon alacsony szintjén rekedt meg.
7. Én sokkal magasabb szintre jutottam e fejlődés terén, hiszen ön uram „barom”-nak szólított. Köszönöm, hogy megadta a nekem kijáró tiszteletet, és a nevemen szólt hozzám.
Az ÚRRÓL, az ÚRNAK ennyit.
Még csak annyit befejezésül, hogy a körúti kereszteződés piros lámpáinál utolérte a kocsisort.
Itt szintén a kocsik között sambázott előre, és a piros jelzésre fittyet hányva kihajtott a körútra. A szabályosan a körúton haladó kocsi majdnem elütötte. Gondolom itt megint neki volt igaza, mert a nemzetközileg ismert kézjelet, az ökölbe szorított kézfejet a belőle kiálló középső ujjal mutatta a másik, gondolom szintén barom autósnak.
