Olvasóink küldték
Az alábbi történetet szeretném elmesélni mindenkinek, akinek külföldi ismerőse Magyarországra, Budapestre jön, tanulságként.
 Pár nappal ezelőtt külföldi vendégeim esti hajókiránduláson voltak. A mólón több taxi várakozott, ezért úgy döntöttek, azzal mennek a szállodáig. A taxióra szerint 4000 forint volt a viteldíj, nem valami olcsó taxi volt, hiszen az Erzsébet hídtól csak a Stadionok metróállomásig mentek.
Húszezressel fizettek és visszakaptak 16000 forintot. De másnap reggel, mikor a visszakapott tízezer forintos bankjeggyel fizetni akartak, tudomásukra hozták, hogy az nem tízezer forint, hanem tízezer román lej (a régi), ami természetesen fabatkát sem ér. Miután a kirándulásuk nem sokkal Budapestre érkezésük után történt (először jártak nálunk), honnan is tudhatták, hogy néz ki a magyar tízezres.
Gratulálok a taxisofőrnek! Biztosan nem fordul meg a fejében, hogy egy ilyen vendég legalább tíz embert fog lebeszélni arról, hogy Magyarországra jöjjön, és nemsokára elfogynak a vendégek. Vajon hol dolgozik majd ezután? Különben a rendszámát ismerősömnek sikerült feljegyeznie, mert másnap, amikor a pesti rakparton sétált, megismerte a taxisofőrt, és látta, amint az illető a következő áldozatait ültette kocsijába. Ha igaz, hogy több taxi van Budapesten, mint amennyire szükség lenne, vajon nem lehet kiiktatni ezeket az eseteket? Hiszen a taxisok olyan összetartó és erős emberek, kollégák! És ráadásul ez az ő javukat szolgálná elsősorban. Vagy csakugyan megmosolyogják,
mondván: ügyes trükk volt?
SZ.A. Budapest
|
