Olvasóink küldték Időpont: vasárnap kora délután. Hangulat: meghitt pislogás a nyitott ablakon bekúszó napfényben. Hogyan lehet ezt 10 perc alatt elrontani?
A beömlő napocska nemsokára a következő hangokkal vegyült: - Jól van bácsi? Mi történt? Hívjunk mentőt? Hozzátartozót? - Jaj, aranyos. Itt lakom egy utcával feljebb. Elestem. Nem bírok felállni. Majd csönd. 10 perc nem telt bele, újabb hangok kintről. Ezt már nem bírtam ki szemrevételezés nélkül. Láttam az ablakból a kb. 70 éves bácsikát, amint magatehetetlenül fekszik a fűben, és láttam egy spicces, hangos társaságot. Két suhanc és két lány. Taxival érkeztek. Ezután pedig a nyílt utcán bárki szemtanúja lehetett volna annak, hogyan lehet megfosztani valakit a majdnem élire vasalt nadrágjától és méltóságától. Megpróbálom szavakkal visszaadni: Úgy állították talpra szegény bácsit nagy rihegés-röhögés közepette, mint egy összecsuklott kempingszéket, a hóna alá nyúlva pedig úgy húzták, mintha szemetet vinnének az égetőbe. A nadrág és a végső tartás akkor csúszott le róla, mikor a lábak megtagadták a vehemens vonszolást. Persze egyikük elővette a mobilját, megörökíteni a felejthetetlen pillanatot. Aztán valahogy elcipelték a taxihoz. Itt jött még csak a java! A „csomag” a kombi csomagtartójában landolt!!! Az egyik lány affektálva megjegyezte, hogy ő nem szív közös levegőt az öreggel, még mit nem! Így is elég ciki neki ez a helyzet. Azt hittem rosszul látok, de mindez megtörtént ott, az orrom előtt. Akad még egy megválaszolatlan kérdés: vajon mit szólt mindehhez a taxi sofőrje? Csak zárójelben, és nem általánosítás végett: ő volt az egyik suhanc, ő nyújtotta „segítő” kezét az elesett bácsinak.
Szendy Réka
|