Németvölgy és az Orbánhegy között
A kor, amelyben élt, amelyben élni, megmaradni kényszerült, nagy eszmék és nagy háborúk kora volt, s még a szikárabb lelkekben is romantikusnak tűnő elhatározások felkavaró hevületét volt képes szítani. Stromfeld Aurél a maga tehetségét és kilátásait bár egy józan stratéga éleslátásával élte meg, de egyszersmind egy semmitől vissza nem rettenő harcos eltökéltségével is.
A XII. kerületben az Apor Vilmos tér 8.-tól az Orbánhegyi út 40. számig vezet az út amelyet Stromfeld Aurélról neveztek el 1947-ben. Október 10-én volt halálának 80. évfordulója. A tábornokról elnevezett utat megelőzően Ince útnak, majd 1936-tól Pilsudski útnak hívták. A 16-os házszám alatt található a Bajor Gizi Szinész múzeum.
|
 Ki volt ő?
Stromfeld Aurél (Bp., 1878. szept. 19. – Bp., 1927. okt. 10.): vezérkari tiszt. Végigharcolta az I. világháborút. 1918. nov.-ben mint ezredes a Ludovika Ak. parancsnoka. Az olasz és orosz fronton szerzett háborús élményei kiábrándították a Monarchia rendszeréből; a munkásmozgalomban látta azt a szervezett erőt, amely ütőképes hadsereget állíthat fel és kivezető utat nyithat a polgári demokratikus forradalom utáni időszak zűrzavarából. 1918-tól tagja az SZDP-nek, 1919. jan.-tól hadügyi államtitkár. A Tanácsköztársaság kikiáltása után mint a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke részt vállalt a hadsereg szervezésében, egyik irányítója a győzelmes hadműveleteknek. Nem értett egyet a visszavonulással és a felszabadított területek kiürítésével, ezért lemondott. A Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták és 3 évi börtönre ítélték. Megfosztották ezredesi rangjától, kitüntetéseitől és nyugdíjától. 1921-ben kiszabadult, raktárnoki állást vállalt, majd magántisztviselő lett és tevékeny munkát fejtett ki az SZDP-ben. 1923-ban újból letartóztatták, fél év múlva szabadon bocsátották. 1923-tól kapcsolatban állt az illegális KMPvel és az SZDP-n belüli baloldali ellenzék vezetőjeként dolgozott. 1925-től haláláig a KMP tagja volt. |
Néhány kép:
|
