Az ellenőrzés, a sokat emlegetett négyes rendezési elv (létszám; ellenőrzés; droszt; tarifa) jelentős pillére.
”Vezetőink” vesszőparipája!
Mindig azt mondják, ha a tarifáról szeretnénk beszélgetni, hogy elsősorban ezt kell megoldani!
Hát, nézzük, kinek a kezében is van a megoldás kulcsa?
Azt leszögezhetjük, hogy most a taxitársaságok ellenőrzési rendszerén kívül gyakorlatilag nem működik a városban semmiféle kontroll a taxizásban.

Mi kell, a hathatós ellenőrzéshez?

Elsősorban szabályok!
Egységes, mindenkire vonatkozó, érthető, betartható, és ellenőrizhető szabályok. Létezik ugyan, a Személytaxisok Szakmai Etikai Kódexe, de azt az ahány ház annyi szokás alapján, minimum tucatnyi módon értelmezik. Tehát, első lépésben le kell ültetni a cégek etikai vezetőit egy egységes, szabályozórendszer létrehozására.
Miután a társaságok gyakorlatilag egy szisztéma alapján dolgoznak a városban, semmi szükség cégenként külön egyedi szabályzatra. Meg kell szűnnie a minden kakas a saját szemétdombján, kapar elvnek. Ha meg akarjuk szüntetni a cégek etikai rendszerének legnagyobb rákfenéjét, mégpedig a kiskirálykodást, és ennek az ellenkezőjét, hogy az etikussal, vagy netán, valamely meg nagyobb atyaúristennel való személyes jó viszony mentesít mindenfele szabály betartása alól, akkor kompatibilissé kell tennünk egymással a szabályokat.
Ha ez megvan, akkor már van lehetőségünk, egy közös ellenőri rendszer kidolgozására, ahol minden etikásnak minden céges taxissal szemben intézkedési joga van. Ezzel több legyet ütünk egy csapásra: Hatékonyabb lesz az ellenőrzés, és rendelkezünk egy olyan szervezettel, aminek a létezése precedens értékű.
Megmutatja, hogy képesek vagyunk együttműködésre a közös célok érdekében.
Amikor ezzel megvagyunk, már van jogunk felfelé mutogatni.
Az eddig felvázoltaknak ugyanis van egy nagy nagy hiányossága. Ez a szervezet még mindig csak a céges taxik ellenőrzésére jogosult.
De mar létezik! Tehát el lehet kezdeni a kamarát, és a többi ellenőrzési joggal rendelkező szervezetet bombázni a kéréssel, (követeléssel) hogy csatlakozzanak ehhez a rendszerhez, és ruházzák fel a megfelelő jogkörrel ahhoz, hogy kiterjeszthesse a tevékenységét a varos összes taxijára.
Meggyőződésem, hogy a kérés meghallgattatik, hiszen kényelmes dolog a készbe beleülni.

Mi kell még, a hathatós ellenőrzéshez?
Olyan szankciórendszer, ami elég rugalmas ahhoz, hogy minden eseményt súlyának megfelelően tudjon büntetni, és elég visszatartó erővel bír.
Elméletileg ezek a szankciók rendelkezésre állnak, de eddig még soha nem alkalmazták őket. Sőt nem is tudjuk, kinek lenne ehhez joga.

Milyen büntetéseket alkalmaznak ma, és mi ezeknek a hatása?

A legenyhébb, a pontrendszer.
Olyan esetekben van alkalmazva, ami inkább hiba mint bűn. Alkalmazása hasznos, visszatartó ereje mérhető. Odafigyelésre kényszeríti a taxist, (24 órán belül három pont összegyűjtése mar egy nap letiltást von maga után) anélkül, hogy az első hiba után azonnal a zsebében turkálna.
(Letiltás= az urh rendszeren keresztüli címfelvételből való különböző időtartamú kizárás)

A következő kategória a kettő-négy órára való letiltások. Helyesen alkalmazva használatuk szinten célravezető. Érezhető büntetés, sűrűbben kéne alkalmazni. Pl. az egész napos, de megváltható büntetések helyett, vagy netán, esztétikai, (autó tisztaság, sofőr külseje) kisebb súlyú közlekedési kihágások, etikátlan címfelvétel, stb.
(Megváltás= az, aminek hangzik. Igazi megváltás a büntetett számára. A kiszabott büntetést készpénzzel meg lehet váltani.)

A következő nagyságrend az egész napos, többnapos, akar hetes letiltások. Ezek a szankciók alapvetően a taxisok egymással szembeni stiklijeinek (címfelvételi, címre érkezési anomáliák) büntetésére vannak alkalmazva. Komoly büntetések, mert rádió nélkül ma Budapesten taxizni szinte reménytelen vállalkozás.
Léteznek több hetes, sőt hónapos ítéletek is. Ezeket általában az utasok kárára elkövetett kisebb súlyú cselekmények eseten alkalmazzák, általában kártérítési kötelezettséggel egybekötve.

Visszatérnék egy kicsit a megváltás témájához.
A módszer tökéletesen hatástalanítja a büntetést! Kifejezetten káros, a cég pénztárán kívül senkinek nincs haszna belőle
Egyszerűen arra ösztönöz, hogy már előre bekalkulálja a delikvens, hogy heti hány nap megváltása éri még meg neki, és gátlástalanul kockáztat. Ha mégis megbukik, akkor legfeljebb még jobban belehúz, hogy azt az összeget is behozza az utasokon, kollegákon.

Eljutottunk a végső megoldáshoz. A ma alkalmazott legnagyobb szankcióhoz.

Szerződésbontás.

Az utasok, vagy a kollegák szándékos megkárosítása taxishoz (társasághoz) méltatlan viselkedés.
A szankció létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen, hiszen egy társaságnak joga van kivetni sorai közül az oda nem valókat.
De!
A hatása szinte a nullával egyenlő. Bármilyen bűnt is követett el a taxis, vele szemben pillanatnyilag ez a legnagyobb alkalmazható büntetés.
Tehát a pályán marad, másnap elmehet egy konkurens taxitársasághoz, ahol nagy eséllyel fel is fogjak venni. (a pénz nagyúr!)
Mindannyian ismerünk embereket, akik már körbejárták szinte az összes taxitársaságot, és amikor körbeértek, kezdték elölről.
Ha valakit, valamilyen csoda folytán már tényleg nem vesznek fel sehova, (mondjuk, mert az etikai rendszer összeér, és a cégek végre tényleg nem veszik fel azt, akit etikai vétség miatt távolított el a másik cég) még mindig taxis, még mindig ezer lehetősége van a szabadrablás folytatására!

Láthatjuk, hogy ahogy ellenőrzés is csak a taxitársaságokon belül létezik, a szankciórendszer is csak ezekre van kidolgozva. Míg a rendszerbe beilleszkedő kollegák kisebb vétségeit súlyuknak megfelelően lehet honorálni, addig a közénk nem való, a szakmának ártó renitensek vígan folytathatják tevékenységüket.

El kell kezdeni gondolkozni, egy a mezítlábasokra is alkalmazható szankciórendszeren, mert az tarthatatlan, hogy ők szakmai szempontból érinthetetlenek.
Én pillanatnyilag, nem tudok okosabbat, mint a pénzbüntetés.
Pedig hidegrázást kapok a gondolattól, hogy megáll a Taxiellenőr a droszt mellett, és kioszt egy csomó két, három, öt, tízezer forintos csekket.

Létezik ugyan egy szankció, amit mint már említettem, hogy nem tudom, kinek van joga alkalmazni, éspedig:

tovább