A vak ...
A taxis dühös volt, amiért nem tudott beállni a helyére, de egy óra csigalassúságú haladás után rámosolygott a szerencse. A várakozó taxisok élén álló gépkocsiba egy kényeskedő dáma ült; kecsesen, de pokoli lassússággal helyezkedett el a hátsó ülésen, és végre már majdnem teljesen befészkelte magát. Az ajtót még mindig nem csukhatta rá a taxisofőr, aki egyre csak az izzadó nyakát törölgette, mert a hölgy bizonytalankodott, aggódva számolgatta számtalan apró vacakját. Amikor nagy nehezen végre megnyugodott, a taxisnak láthatóan nagy erőfeszítésébe került, hogy rá ne csapja az ajtót. Ezért csak a foga között szitkozódott és szaporán beült a sofőrülésre, hogy kihasználja a meglóduló forgalmat. A mi taxisunk viszont épp odaért a megüresedett helyhez, a kocsisor összefüggő lánca meglazult, ezért nagy lendülettel félrekapta a kormányt, és ügyesen bemanőverezte magát az első taxis helyére. Mögötte hangosan átkozódott a többi taxis, amit csak azért lehetett meghallani a lármától, mert ugyanazt hajtogatták.

Szerencséje volt. Egy úr szállt be a hátsó ülésre. Neal ebben sohasem tévedett, éppen csak szórakozott pillantást vetett a visszapillantó tükörre, hogy megnézze az utasát, de látta, hogy igazi úriember. Köszönt neki, de válaszul a férfi csak méltóságteljesen bólintott. Mintha mondott volna valamit, de a zsivaj elnyelte a szavait. Neal várt. A férfi előrenyújtotta a kezét, és felfelé fordította a tenyerét, széttárta az ujjait, amelyen láthatóvá vált egy enyhén gyűrött, de a hőség ellenére száraz maradt cédulán a pontos cím. Egy pillanatra zavarba jött az előrenyújtott tenyértől, mert a hőség pillanatokra elhomályosította a látását, és mielőtt felcsippentette volna a cédulát, akaratlanul megérintette a férfi kezét. Az forró volt és száraz.
Neal érdeklődését felkeltette ez a férfi. Időről-időre hátrapislantott rá, és nyugtalanul vette észre, hogy nem egyszerűen csak ül.

Kérdések és válaszok
Neal látta, hogy elővesz valamit a táskájából, amit szakadtnak is gondolhatna az ember, gondolta elégedetten, mert néhány unatkozó milliomos imád toprongyosnak látszani. Egy pillanatra megvillant valami, és átfutott rajta a gondolat, hogy kés. Ahogy hátrapillantott rá, a férfi felnézett és pillantásuk találkozott a tükörben. Derűsen villant a férfi tekintete, pedig arca elszürkült a fáradtságtól.
Le kellett térnie jobbra, és egy pillanatra még foglalkozott a tükörben látott arccal, ami azonnal megnyugtatta. Azt viszont határozottan látta, hogy még egy tárgyat elővett a hátizsákból. Egy torz, fából faragott kis figurát.

Elhaladtak a Central Park mellett, és a külső zsivajt elnyomta a csöndnek az a furcsa minősége, ami rátelepedett a taxira.
Neal meg is zavarodott egy kissé és nem tudta mire vélni a dolgot.
Kínosan feszengett és időnként bemosolygott a tükörbe, hogy növekvő nyugtalanságát leplezze. Az út még húsz percig tart, számítgatta magában. A férfi mindig felpillantott abból, amit ügyködött, és helyeslőleg bólintott. Csak annyi látszott, hogy elmélyülten dolgozott valamin.
A sofőr az egyik útkereszteződésnél úgy tett, mintha egy jelentéktelen baleset, amit maguk mögött hagytak már, komolyabban foglalkoztatná, és a lámpaváltásra várva nem a tükörből nézte meg, hanem kicsavarodott pózban hátra is fordult. Akkor látta meg, hogy az idős férfi farigcsál valamit.

Vészcsengő, vészharang
Ahelyett, hogy megnyugtatta volna, alig várta, hogy megszabaduljon végre az utasától. Jobban belegondolva egyáltalán nem tetszett neki, mert kételyei támadtak a saját ítéletét illetően.
A cím az indiaiak negyedébe kalauzolta. Hátraszólt az utasának, és feltartotta a kezét; az ujjain mutatta, hogy még öt perc, amíg odaérnek. A hajlott korú férfi bólintott. Figyelmesen nézte a szobrocskát, és egyelőre még mindig talált rajta igazítani valót. A kés hegyével apró lyukakat fúrt a szoborba. A táskájából elővett egy apró csomagot. Arany, parányi díszeket illesztett a szobrocskára. Neal meggondolta magát; lassabban hajtott, pedig a forgalom lehetővé tett volna a gyorsabb haladást. Egyetlen szót sem szóltak. Nealnek izzadt az üstöke, amikor megállt a megadott címnél.
Szinte nem is lepte meg, hogy utasát, aki valószínűleg bejelentés nélkül, de nem váratlanul érkezett, többen észreveszik és zavartan, de azonnal hozzásietnek.
Kicsit kába pillantást vetett a csoportosulásra, de igyekezett úgy tenni, mintha ügyet sem vetne rájuk.

Sohasem kérdezősködött, hogy ki volt az a férfi. Egy másik taxisnak, akihez barátság fűzte, egyszer-kétszer zavaros történetbe kezdett a révészről, aki két világ között jár, és szellempénzt kap fizetség gyanánt, és hogy a taxis is lehet révész, de mesélés közben mindinkább elbizonytalanodott. És később, akkor este otthon a feleségének, az állapotos Mannynak meg sem merte mondani. Egyszer nem kért fuvardíjat egy utastól, de szerzett — ezt egészen biztosra vette és óriási, bár homályos büszkeséggel töltötte el —, szerzett egy áldást a születendő gyereknek.
A vallásalapító, a Krisna-tudatú Hívők Közösségének hetvenéves vallásalapítója, aki egyetlen szót sem tudott angolul, és egyetlen pennyje sem volt, így érkezett meg Amerikába.

Neal sohasem mutatta meg senkinek a kesztyűtartóban pihenő Krisnát. De a kesztyűtartóban pihenő Krisna nem is akarta megmutatni magát senkinek.

Árvay Alica