Szombatról-vasárnapra virradóra szándékosan korán jöttem haza, hogy rápihenjek a túrára. Megrökönyödve láttam reggel, hogy alig 4 órás alvás után kipattant a csipám. Számomra is meglepően izgatottan vártam az indulás pillanatát. Amint felkerekedtem kis családommal a kijelölt találkozási pont felé, veszett telefonálgatásba kezdtem. Igaz, hogy Gump volt a szervező, de én lettem a serkentő és akit elértem, azt felhívtam, érdeklődve, hogy elindult-e, jön-e?

Elsőként érkeztünk a Mol kútra, közvetlenül Gumpék előtt. A hangulat már az elején kifejezetten jó volt és ahogy sorban érkeztek meg a többiek, úgy vált minnél emelkedettebbé.

Amint nézelődöm egyszer csak ismerős arcot véltem felfedezni. Karcsi barátom álldogált egy motor mellett. Olvasta a felhívásunkat és úgy gondolta, egy kis tréning neki sem fog ártani.

Közben Gump elővette a turistatérképét és kinevezte Karcsit /mint profi túrázó és a környék specialistáját/ túravezetőnek. Neki is álltak tanulmányozni a kiterített papírost. Már itt gyanút kellett volna fognom…na de erről majd később.

Közben befutott Ákos és Andi, akik mint később kiderült, igen fontos kellékkel érkeztek a túrára.

Legnagyobb örömömre sikerült bevonnom ebbe az őrültségbe egy olyan embert, akire igazándiból lustasága miatt nem is számítottam. Neve senki /Borza Sándor/ kollégám vidékről érkezett, megelőzve tomajert, amin mi Gumppal valahogy nem is lepődtünk meg.

Sanyi azonnal feltalálta magát és miközben sorba üdvözölt mindenkit, azonnal fiatalkorában elért sikereiről kezdett el sztorizni.

Szerencsénkre időközben befutott tomajer is, aki állítólag útközben viharba került. Mondjuk a kocsija is ezt látszott igazolni, így hittünk neki.

Közben Gump mindenkinek megmutatta a pulzusmérő óráját és beszámolt nyugalmi, aktív és mindenféle pulzusszámáról.

Elérkezett az indulás pillanata. Túravezetőnk kiadta a parancsot és megindultunk arra a helyre, ahol az autókat hátrahagyva belevethetjük magunkat a természet dzsungelébe.

tovább