HallóTaxi! minden ami taxi...

Taxi 2000 tavaszi gépkocsi szemle 2006

Hősies helytállás
Részt vettünk a kétmilliósok szemléjén, amit gyönyörű, történelmi helyszínen, a vár aljában, a Váralja utcában tartottak meg. A helyszín gyönyörű, infrastruktúra nulla. Nem irigyeltem az etikásokat. Se egy szék, se egy asztal, se egy napernyő (esernyő). Toi-toi lehetőségről nem is beszélve. Minden tiszteletem azoké, akik ilyen körülmények között végigtalpalták a három napot.

Első utam, Hoppál Ferenc irodavezetőhöz vezetett.
Megkérdeztem, körülbelül, mire számíthatnak a kollegák, van-e változás a szemlézési szempontokban, az előző évekhez képest.
Elmondta, hogy semmi újdonságra nem kell számítani, alapvetően a meglévő szabályok szerint az autók típusához, és korához igazítják a kategóriákat, hiszen tavaly óta minden autó öregebb lett.
Nagyon komolyan fogják ellenőrizni az okmányokat, és a rádiók „tisztaságát”.
Elméletileg mindenkinek, olyan állapotban (ruházat, és autó) kellett megjelennie, ahogy dolgozni szokott. Ezt volt, aki komolyan vette, és igen „retkes” autóval érkezett. Ők futhattak egy kört, és mosás után újra próbálkozhattak.
Az etikások, frappánsan gyorsan, „lánc rendszerben” adták, kézről kézre egymásnak a kollegákat. Sokan a sor elején döbbenten kérdezték, (amikor szólt nekik valaki, hogy „haladjál tovább, ne tartsd fel a sort”) már kész is vagyunk, ennyi volt?
Amikor megérkezett valaki a sor végére, először velem, és a hallotaxi szórólapjával találkozott, de rögtön utána érkezett egy etikás is, aki elmondta, mire készüljön, elővetette vele a szükséges okmányokat, egyeztették az adatokat, kért a taxiórából egy tarifainfót, és már adta is tovább a delikvenst.
Ekkor általában volt pár perc beszélgetni, előre sétálni, megnézni, hogy is folynak az események. Ebből néha galiba volt, mert persze az etikások gyorsabban értek oda, mint ahogy a kollega visszatalált az autójához. Volt autó, amit leszemléztek úgy, hogy a tulaj nem került elő, csak mire már előrébb kellet mennie a rádiósokhoz.
Minden urh-t két helyen mértek meg, a rádió kimenetén, és az antennacsonkon. Arra is figyeltek, hogy ha a rádió kisebb teljesítményű, mint a megengedett, akkor elmondják a kollegának, hogy a rádiójával van-e baj, vagy antennáshoz menjen inkább, mert a kábel, vagy az antennacsonk hibás.
Alapvetően, a szemle hangulata jó volt, egyetlen hangos szó nem hangzott el, egyetlen vita nem volt. Mindenki elfogadta az etikások döntését, (ami valljuk be, az én nagyobb szigorhoz szokott szememmel nézve) igen humánus volt.
Az első nap folyamán, volt némi kis „zökkenő” mert az időjárás megviccelt bennünket. Egészen pontosan fogalmazva, ronggyá áztunk, pár perc alatt, de ezen kívül, (saját mérés) a sor végére érkezéstől, a szemlehelyszín elhagyásáig, nem nagyon telt el több mint tizenöt perc.
Ez persze csak a harmadik nap délutánjáig volt igaz, mert jó taxis szokás szerint, rengetegen voltak, akik az utolsó percre időzítették az érkezést. Délidőben, volt olyan, hogy tíz percig beszélgettünk, mert egyetlen autó nem volt, miközben a statisztika szerint, még 150-en hiányoztak a létszámból.
Ez a százötven autó, bizony az utolsó négy órára bezsúfolva elég hosszú sort tudott produkálni.

Elárulom nekik: nem jártak jobban!
Az, hogy sokan voltak, nem tette az etikásokat elnézőbbé!