AdamGyak - a taxisok réme (1. oldal)

Minden, amit tudni lehet róla
Néhányunk szemében érthetetlen az a lelkesedés a szakma iránt, ami ezt a srácot hajtja. Egy cikk, egy életről, egy kezdődő karrierről, cégvezetők példás összefogásáról, egy srácról, akiről most már el kell fogadnunk: A taxi, a taxizás és minden, ami vele jár: AZ ÉLETE!!!



Ezzel a cikkel adós vagyok már vagy közel egy éve. Nem is bánom, hogy eddig nem született meg, mivel akkoriban amikor ez esedékes lett volna, nem is szólt volna másról, mint egy kamaszodó fiú lelkesedéséről. Most viszont már másról van szó, így örömmel mutatom be nektek AdamGyakot, ahogy a hallotaxiról megismerhettük.

Még tavaly kezdődött az egész sztori:

Megjelent a hallotaxi fórumán egy felhasználó, aki AdamGyak néven regisztrálta magát. A hozzászólásaiból valahogy kiéreztem némi félszegséget, olyan első szárnypróbálgatást. Arra gondoltam,hogy egy olyan kollégáról lehet szó, aki most ismerkedik az internet világával, álmomban sem gondoltam, hogy egy 16 éves fiúval van dolgunk, aki a szakmával szeretne megismerkedni.

Egy idő után emailben felvette velem a kapcsolatot és ott mindenre fény derült.

Ádám akkor 16 éves volt, és tele kifogyhatatlan kérdésekkel a taxizással kapcsolatban. Ami bevallom őszintén, néha nagyon fárasztó tudott lenni, de ez nem az ő hibája.
Hol fertőződött meg a srác ezzel az egésszel?

Az Őrs vezér téren!

Nyári munkát vállalt, hogy ezzel is elüsse az időt. Év közben egy igen erős, elismert iskolában tanul, több nyelvet beszél és minden olyan tulajdonsággal (is) rendelkezik, amit talán mi is szívesen viszontlátnánk gyermekinknél. A szülői tisztelet, kifejezetten jó humor (amit mostanában csillogtatott meg csak igazán, ezzel nálam igen nagyot lépett előre), a tenni akarás (ami néha némi erőszakoskodásba is átcsap…de hát istenem, hiszen még gyerek), és a céltudatosság.

Szóval visszatérnék arra a nyárra, amikor Ádám kapcsolatba került a szakmával. Az Őrs vezér téren mulatta - mint nyári melós - az időt és mivel igen barátkozó, beszélgetésbe elegyedett az ott drosztoló taxisokkal. Akik nem tudom miként fogadtak egy fiatal fiút, de egy biztos, azonnal Ő lett a taxisok kedvence, amikor elérkezett a Forma1 ideje. Na igen, sajna ránk nem jellemző, hogy idegen nyelveket beszélünk és Ádám, mint hirtelenjében kinevezett tolmács, igen jó szolgálatot tett az ott dolgozó kollégáknak, akik cserébe egyre jobban és jobban bevezették őt a taxisok titkos világába.

Ő meg éhezte az információt és csak kérdezett és kérdezett…

Majd év közben a suliban, az egyik órán (informatikán) felfigyelt arra, hogy tanára egy érdekes színvilággal rendelkező weblapot olvasgat. Amikor rákérdezett kiderült, hogy egy taxisokról szóló lapról van szó. Alig várta hogy hazaérjen és mint kiéhezett ragadozó az elejtett zsákmányára, úgy vetette rá magát és kiolvasta az elejétől a végéig.

Ekkor kerültem én is képbe. Felvette velem a kapcsolatot emailben és elkezdődött köztünk egy párbeszéd. Meglepő őszinteséggel mesélt magáról, betegségéről (sajnos születésekor történt egy sajnálatos esemény, ami az egész életére kihat), terveiről, szóval kiadta magát rendesen. Nem tudom, hogy ösztönösen érzett-e rá, vagy csak belenyúlt, de nálam egy gyerek ritkán tud úgy kérni, hogy az ne találjon meghallgatásra. Amikor arról számolt be, hogy minden vágya belülről is megismerkedni egy taxiközponttal, ezért már tett lépéseket is, de sajnos az a cég, akinek emailt küldött ezzel a kérésével, még válaszra sem méltatta (nem írom le a cég nevét, mert mint kiderült, egy technikai hiba volt az oka ennek a sajnálatos eseménynek), na akkor bennem megszólalt belül valami, eldöntöttem bejuttatom, még akkor is, ha ehhez cselhez kell folyamodnom.

Mivel én ekkor már a Főtaxinál dolgoztam, így kézenfekvő volt, hogy először hazai pályán próbálkozom. Az egyik tagdíjfizetés alkalmával megkerestem Fülöp Józsefet, aki készségesen fogadta az ötletemet, már mint hogy Ádám meglátogathassa a központot, de közölte, hogy ehhez azért Miklós engedélye is kell.

Nem tudom, de sajnos az eddigi tapasztalataim azt égették belém, hogy az emberek nem nagyon szeretnek jót cselekedni. Így ezért bebiztosításként még egy szövetségest szerettem volna ügyem mellé, és az egyik bowling verseny alkalmával megkörnyékezve Révi Zolit, kicsit félve adtam elő a kérésem, természetesen aljas módon hivatkozva Józsira, hogy ő már rábólintott. Nagyon örültem, amikor zökkenőmentesen vettem ezt az „akadályt” is, a legapróbb ellenvetés sem volt az elképzelésemmel kapcsolatban. Természetesen ő is azt javasolta, hogy kérjek azért engedélyt a Miklóstól (na ha valaki esetleg (főleg civilek) nem tudnák, Garamszegi Miklósról van szó, a Főtaxi vezérigazgatójáról).

Gyomromban kisebb gombóccal történt ez meg. Nagyon féltem az elutasítástól, hiszen közben Ádám minden nap itt izgult nekem messengeren, hogy mik a fejlemények.

Nagyon kellemesen csalódtam. Szinte elő sem tudtam adni a kérésem, Miklós maga ajánlotta fel, hogy örömmel venné, ha Ádám a Főtaxi központját tisztelné meg látogatásával, természetesen megfelelő fogadtatásban fogják részesíteni.

Nem tudom, hogy ennek a hírnek ki örült jobban, Ádám vagy én, de nagy kő esett le a szívemről. Hogy értsétek: Nagyon nem szeretek egy gyereknek (és Ádámot én még annak tekintettem…bár tudom, hogy egy kamasz ennél jobban nem rühell semmit) nem-et mondani.
Főleg, amikor az a gyerek ügyesen, szinte már megesketett rá, hogy én ezt elintézem neki:-)))

Közben még felmerült egy olyan szenvedély Ádám részéről, hogy ő gyűjt mindent, ami a taxizással, taxis cégekkel kapcsolatos. Innen jött az ötlet, hogy felveszem a kapcsolatot más cégekkel is, és kérek tőlük ilyen suvenírokat, amit mindig is tartanak maguknál. Naptár, egy-két kisebb ajándék, mint például toll meg hasonlók. A lényeg, hogy rajta legyen a cég logója.

Ez az akció számomra is hasznos volt. Hiszen nem nagyon bíztam abban, hogy kedvező fogadtatásra talál a kérésem, de amint előadtam mondandóm, örömmel fogadták és ők köszönték meg, hogy gondoltunk rájuk. Így azon a napon, amikor Ádám hivatalos volt a Főtaxi központjába, én még végigrohantam az összes céget, és begyűjtöttem a „kincseket”.

Ádámmal suli után találkoztam a Móricz Zsigmond körtéren. Jó volt látni, hogy mekkora örömet tudtam szerezni ezekkel a „taxis cuccokkal”, majd amikor kiörömködte magát, megindultunk a Kerepesi útra.

A terepet rendesen előkészítettem. Ügyelve arra, hogy Miklós bent legyen, Józsi ráérjen, és még Timivel (ő az egyik nappalos „1-eske”) is beszéltem, hogy ne érje őket váratlanul, hogy mi bekíváncsiskodunk a munkahelyükre.

  tovább

2008.07.21. 09:46





Oldal nyomtatása

Hozzászólás a cikkhez

Oldal küldése e-mailben
  

 

     Keresés

  





     Olvasd mobilon
 

     Képgaléria

     Érdekességek


 


     DUGÓFIGYELŐ


     Hirdetés

Penta taxi


     Linkek


Ferihegy érkezés
Ferihegy indulás flightradar24
Máv információ
Útinform 

Üzemanyagár APEH 
Jegybanki alapkamat  
Fővárosi Önkormányzat
 
BKIK 
Fórumunk az Indexen 
Útvonaltervező
TÉRKÉP 24.hu
Autójogász



     Etarget
 

 Designed by: NeoSoft