Kifejezetten optimista hangulatban ébredtem ma reggel. Éjszaka jól ment a meló, kellemesek voltak az utasaim, szereztem a Tüzesre két jó gumit előre, vagyis minden feltétel adott volt arra, hogy egy kellemes nap elé nézzek. A szokásos reggeli szertartás után (fiam agyát helyre billenteni, a lányomtól visszaszerezni a brifkóm, az asszonynak megmagyarázni hogy miként került már megint a ruhám „csak úgy levágva” a fotelba, miközben én azt reggel szépen összehajtogatva eltettem), előálltam a nagy terveimmel a mai napra. Mivel a lányomnak és a feleségemnek nem kedvenc időtöltése a szervizbe rohangálás, így ők megköszönték a lehetőséget, de nem szándékoztak elkísérni. Nem úgy a fiam, ő kifejezetten velem akart jönni. Hagy jöjjön - bólintottam rá -, hagy lásson világot a gyerek, és legalább megtanulja, miként kell ezeket a dolgokat elintézni. Meg különben is milyen jól néz ki az, amikor az apa a fiával megy ilyen férfias dolgokat elintézni. Mivel a feleségem látta, hogy ma mindenre kapható vagyok, így rám bízta a bevásárlást is. Figyelmeztetett, hogy ünnep jön, így kicsit többet kell vásárolni, és már most készüljek fel arra, hogy nagy lesz a sor és a tolongás, amit köztudottan nem nagyon tudok tolerálni. Kis buta, ő nem tudja, hogy az ország elszegényedett, az embereknek nincs pénzük. De sebaj, meghagytam ebben a hitében.
Kézen fogva léptünk ki a fiammal a házból és én büszkén néztem rá, amint szedte mellettem a pici lábait. Bepattantunk a kocsiba és irány a mosó. Mikor elindultam észrevettem, hogy igen csak szűkében vagyok a benzinnel, így az első utunk inkább a benzinkútra vezetett. Nekem szokásom úgy tankolni, hogy a kedvenc kutamra megyek, csak annyit mondok, hogy mennyiért akarok benzint és a fiúk már nyomják is bele a paripába. Most ez nem így volt, hanem egy idegen kúton álltam meg. Ilyenkor a következő szokott történni. A kutas meglátja, hogy egy taxi érkezett és innentől már számára nem is létezem, hiszen a taxis nem egy jattos ügyfél a benzinkúton. No nem baj, majd akkor megoldom magam. Itt ért az első meglepetés. Ti tudtátok hogy már 293 forint a 95-ös benzin? Én nem. Leragadtam valahol 272 forintnál, így ez kicsit mellbevágott, és elég keserűen nézegettem a tarifatáblázatomat, miközben löktem a nyálat a Tüzesbe. Na sebaj, ezt a szép napot akkor sem ronthatja el egy ilyen felfedezés. Belépve a shopba azt láttam, hogy 6 ügyfél várakozik a pénztárnál. Cirka 20 perc alatt sorra is kerültem, miközben aggódva pillantgattam a kocsi felé, hogy a fiamnak milyen kreatív ötletei támadnak, míg én ebben az elszegényedett országban kivárom a sorom. Volt, aki 8500-ért kis plüss állatkát vett, volt, aki 2 telefont töltött fel egyszerre, na nem 3000-ért darabját, mert azon nincs plusz kedvezmény, de volt, aki csak simán teletankolta az autóját, és amikor fizetett nem akarta a kártyáját leolvasni a gép. Sebaj, fizetett készpénzbe, hiszen nincs is ennél természetesebb dolog. Végre én is sorra kerültem és boldogan fizettem ki a majd 17 liter üzemanyagot egy 5 ezrest hátrahagyva. Nem számít, ma semmi sem számít, mert ma ez egy ilyen nap. Irány a gumis. Az első gumisnál közölték, hogy 2 órát kell várni, mert itt kérem előjegyzés van (szombaton is), és ez alapján dolgoznak. Ez biztos egy gazdag környék (Palota), és a gazdagok tuti így indulnak neki a hétvégének. No nem baj, hiszen taxis vagyok, van még egy-két ötletem. A második helyen sem volt ez másként, csak ott még parkolni is alig tudtam (Vágány utca). Itt találkoztam egy kollégával, aki szöget szeretett volna a gumijából a mesterekkel kioperáltatni, de eddig ő sem járt sikerrel. Ő a Róna utcában próbálkozott előtte, de ott 3-4 órás várakozással biztatták. No nem baj, akkor legalább mosatok a mellette lévő mosóban, csak haladjunk, mert eddig semmit sem intéztem. Úgy látszik a mosónál családi hétvégét hirdettek, mert 11-kor fullon volt, és mindenhol gyerekek rohangáltak. Már csak az ugrálós légvár hiányzott ahhoz, hogy majális hangulata legyen a dolognak. Tovább.

tovább