Én is:-)
87 márc. 10.-én vittem az első fuvaromat, másodos Főtaxisként.

Én '87 márciusában kezdtem, az éppen az "aranykor" végefelé volt.

Azt hiszem más időszakról beszélünk.
Amire én nagy nagy nosztalgiával emlékszem, még a sárgarendszám előtti időszak!
Amikor megjöttek a csoguék, hirtelen annyian, és annyifélék lettünk, hogy hamar alászált a nimbuszunk:-(

"Ez már a múlté! Akárki nyerte volna a pályázatot, a kedves angol vezetés akkora sápot húz, hogy a Zónáénál magasabb, az utasokkal még éppen kifizettethető tarifával sem sok marad a taxis zsebében.ˇ

Igen, ami kialakult abszurdba illő!:-)

Tudom, szemét dolog, hogy mosolygok rajta, de az én számomra egyik pályázó sem volt szimpatikus, tehát, higgadt távolságtartással tudom szemlélni az eseményeket.
Hidd el, egy pillanatig sem drukkoltam senkinek, mert a nagy társaságokból alakult Konzorcium, győzelme esetén sem lenne semmivel jobb az átlag taxis helyzete, legfeljebb izgalmas lett volna megfigyelni a taxistársadalom mozgását!
De ezt most is megtehetjük. Nagyon kíváncsi leszek arra, kik merre mozdulnak, hova érkeznek meg:-)
Mindenesetre azok akik csak a legkisebb mozdulatot is tették anno a Fix tarifa ellen, most elégedetten szemlélhetik az eredményt.
Oda jutottunk, hogy egy a szakmánkhoz tök hülye pasas vagányul bead egy olyan pályázatot, amiről minden utcán dolgozó taxis egy perc alatt megmondja, hogy lehetetlen!
Aztán amikor nagy hozsannázások közepette megnyeri a tendert, akkor bambán, sértődötten néz körül, hogy a hülye taxisták, nem rohannak lobogó hajjal a zászlaja alá, és nem emelik őt pajzsukra, hogy milyen ügyes volt!:-)
Kiváncsi lennék most Woodruff úr véleményére, arcára is!
Hiszen ő is nagy nagy szaktudásról tett tanúbizonyságot, a teljes bírálóbizotságával együtt:-)
Persze ő itt idegen, nem ismeri az ár/érték viszonyokat.
Neki azt mondták, itt drága a taxi, le kell nyomni az árát.
Lenyomta:-)))

Az első hónapokban nekem is tetszett a dolog, aztán egyre többször szembesültem ismerősök és ismeretlenek lenézésével, sajnálkozásával, majdhogynem megvetésével. Piros lámpánál állva egymásra mosolygunk egy csinos nővel, aztán menet közben meglátja a sárga rendszámot az autómon és vége a kellemes pillanatoknak. A kövezkező lámpánál felém sem néz, elfordítja a fejét, ha jólneveltsége nem gátolná, még le is köpne.

A reptéri munkarendet magunk alakítottuk ki, magunknak, ahogy a legjobban szerettük volna. Persze kompromisszumok nélkül nem ment, olyan megoldás nem létezik, ami 100-150 embernek egyformán jó. Kimehettél bármikor, egy biztos bevételi forrást jelentett. Ez már a múlté! Akárki nyerte volna a pályázatot, a kedves angol vezetés akkora sápot húz, hogy a Zónáénál magasabb, az utasokkal még éppen kifizettethető tarifával sem sok marad a taxis zsebében.

Én akkor még büszke voltam arra, hogy TAXIS vagyok!
És azon kevesek közé tartozom, akik most is szeretik csinálni.
Pont ezért, soha nem lennék repteres. Az nem taxizás. Az valami más.
Ezért nekem csak az lenne reptéri megoldás, ha ujra mindenki beállhatna.
Akkor, ha kivisznek, és éppen nincsenek sokan, én is beállnék a sor végére.
Tudom, hogy utópia, de olyan jó álmodozni:-)

'90 után a nagy piacgazdaságban totálisan felhígult a szakma. Előtte sem voltam büszke erre a foglalkozásomra (általában volt/van másik is) munkán kívül lehetőleg kerültem a kollégák többségének társaságát, de ami azóta történt...
Valamit lépni kellett, hogy a korábbi életszínvonalat tartani tudjuk. Akinek volt esze, bátorsága, az valahol helyet keresett és talált magának. Kényszerhelyzet volt.

Így igaz.
Aztán jött a csogu, és betette a kaput!
Oszt csodálkozik, hogy elzargatták mindenhonnan:-)

Mindenkinek a saját szempontjai...
És egyáltalán nem baj, hogy végre a tieteket is olvashatjuk.
De azért szeretni ugye nem kell benneteket?:-)

ui:Ne vedd személyeskedésnek, es hidd el, boldogan lennék én minden taxisok nagy barátja, de ha egy taxis valaha egy másik taxisnak önös érdekből ártott, azt én nem tartom megbocsájthatónak!
De azért vagyunk itt, hogy vitatkozzunk.
Itt szabad:-)

1989-ig esőben és hétvégén még a fák is integettek, ahogy mondani szoktuk. Egymás kezéből tépték ki a kilincset. Aztán vált egyre rosszabbá az egész!

Mellékesen kilencvenben még én is mezitlábas voltam.
De miután tudtam taxizni, eszem ágában nem volt megállni sehol:-)
Volt, hogy du. öttől, az éjféli kötelezö "Ampi" (ifjaknak Ampellos a Fő utcában) látogatásig folyamatosan mentem.
Ha nagyon szarul ment, néha a fél körúton végig kellett autózni mire elfogytak előlem az égő szabadjelzők.

1990-ben kovácsolódott össze a reptéri cspat, bár akkor már két éve nagyrészt egymást ismerő visszajárók dolgoztak onnan. 1990 volt az az év, amikor robbanásszerűen emelkedni kezdett a taxisok száma és egyre kevesebb lett az egy főre jutó fuvarszám. A 7-7-2 majd 8-8-2 tarifa rémesen kevés volt, ám a magyar utazóközönség nem volt képes megérteni, hogy a taxis szeretne rentábilis válalkozást üzemeltetni, amire a jogszabályok megadták a lehetőséget. A reptérről a belvárosba el lehetett kérni a külföldiek számára olcsónak számító10 -12 dollárnak megfelelő viteldíjat. Saját füleimmel hallottam, amikor két városi taxis, akik a kintiek lefogyása miatt a treffre kerültek, miként mondták be ugyanazt az árat. De hogyan? Utas odalép hozzájuk, az egyik elkezd vakarózni és oldalbaböki a társát ezzel a mondattal: mondd neki Te, jobban megy Neked az angol! Mire a másik: najhunder. Ennyi telt tőlük, az utas beült és elhaladtak.
A reptéri utasszám 2 éve, az EU csatlakozás és a fapados járatok beindulása óta emelkedett ugrásszerűen. Korábban (2000-2004 között) 300 körül volt a napi átlagos fuvarszám. Ha erre beállhat minden városi taxis, mennyi fuvar jut egy főre havonta? Kábé 1,3!!! Ezért érdemes pattogni? Vagy netán mndenki úgy képzelte, majd Ő lesz a szerencsés 150-200-ak egyike és majd kiszorítja a többieket?

120 kg-os most, akkoriban még csak 80:-))

Na de egyet felejtesz el!!

Akkoriban ha valakivel (cégessel) gondom volt, akkor egyből 20 kollégája állt mellette, az meg úgy éhgyomorra sok volt:)

Ma már persze meg sem kottyanna, mert ha le is ad 3asbreaket és bemondja, hogy egy mezítlábassal van gondja, akkor még a kollégák baszarintják le, hogy mit hadakozik:)

Igen-igen!
Azok olyanok voltak.
Pláne az ilyen védtelen 130 Kg.-os ifjakkal bántak kutyául:-)
Emléxem, én is ilyeneket reggeliztem akkoriban!
Ahh bohókás ifjúság:-)