Nekem meg ilyen volt. A történet, ahogy kaptam, jól tükrözi az akkori taxis jövedelemviszonyokat.
Szóval, szüleim hetente egyszer nagybevásárlást tartottak. Akkoriban nagyon nem volt mindegy, hogy hova mentél shoppingolni. A közelünkben két jól felszerelt, gazdag kínálatú áruház volt, a Déli-ABC, és a budai Skála élelmiszer-áruháza.
Ezen a napon valamiért a Déli-ABC-re esett a választás.
Az üzlet úgy nézett ki, hogy a földszinten volt az élelmiszer, az alagsorban pedig az iparcikk osztály. Apámat nem nagyon hozta lázba a kajavásárlás, ezért lement csámborogni az iparcikkekhez, ahol is meglátta ezt a szerkezetet. Hamar kiderült, hogy magyar termék, amit kizárólag exportra állítanak elő; metál fény, Shimano agyváltó(!) és Shimano fékek. A bringából úgy került a hazai üzletekbe néhány darab, hogy az Iraki-iráni háború miatt visszamondtak pár rendelést.
Apám nézte-nézegette, "ennek biztos örülne a gyerek" - gondolta, és kért egyet.
Nem volt Karácsony, nem volt születésnapom, nem volt semmi apropó, csak simán megtetszett Neki a bringa. Úgy viselkedett, mintha csak egy lendkerekes kisautót emelt volna le a polcról. Egyszerűen nem is nézte az árát, nem érdekelte.
Na, akkor mondom az árát is: ez a bicikli - '80-ban járunk - 3600 forint ba került, ami akkoriban egy brutális összeg volt egy bringáért.
De, hogy miért hívták pepperoninak a biciklit, azt nem tudom.
