Hát én inkább fordítva, asziszem.
Kiskoromban egyfolytában azt reméltem, hogy szabad vidám felnőtt lehetek majd.
Aránylag az is lettem.
Csak nagyon kell vigyáznom, hogy semmit se vegyek komolyan, mert abba belebetegszem. :)
Ha játszanak a gyermekek, órákig készülődnek,
rakosgatnak, tanácskoznak, majd hirtelenül
végeszakad az egésznek. Nincs ennek közepe,
csak eleje és vége. Mondd, nem ilyen-e éppen
az ember élete is, mely elkezdődik,
aztán gyorsan befejeződik? S a közepe, mint a semmi.
Csukás István egyszer mesélte egy Kepes műsorban(asszem desszert),hogy régen azért volt a mesekönyvekben oldalankánt 4 mondat,mert akkoriban nem könyvre voltak fizetve,hanem oldalakra:)
Igy tudtak keresni annyit,amiből meglehetett élni:D
Kinyújtották a könyvet.
Végre megtaláltam az első piramis szót a 325. oldalon.
Sajnos ezt a könyvet is hátulról kezdtem el olvasni, az utolsó két mondat pedig ez:
"Nyissuk meg szívünket félelem nélkül az ismeretlennek és nézzünk egy gyermek ártatlanságával Isten szemébe minden emberben, akivel találkozunk. Mindez oly egyszerű"
Azért vagyunk ebben a "fényvilágban", hogy "játsszunk benne és szeressük egymást".
Hát ez se túl bonyolult.
Én is pont ezt találtam ki magamnak kiskoromban és azóta egyfolytában csak játszótársakat keresek! :D
Kíváncsi vagyok, mit kell ezelőtt 500 oldalon át kavarni. :D
Hát egyelőre én se sajnos,úgyhogy pont jó lesz ide.
Már a fele fejezeten túl vagyok és még nem szerepelt a piramis szó.
Azt hittem, hogy az Egyiptom után rögtön a piramis szó következik.
De nem.
Most épp "Az első tudatszint transzperszonális, holografikus memóriája"-nál tartok. :DDD
