Hát...izé...a lelki szemeimmel már kétszer is...felpróbáltam... És megint arra készülök...
;-)))

vagy...már hordod is a cuccaimat...??? :)))

lelki szemeimmel látom ahogy somolyogsz hogy:
" ni!...fél órája vadul párosít a kedves..." :DDD

és: már bocs de ez én vagyok!
asszed nem látok a kalapnál tovább??? :D

Ja, és: Nem csoda, cukorból vok... DDD

Á, a sirályos ...
1,2,x,1,x,1,1,2,1,1,2,2,2,x,2,1,x,2,2,2,2,1,x,2,1,2,2,x,1,1,2,2,2,1

lassan azé haladunk.. DDD

ja!
és természetesen nagyonkedves is majd' (majd...? :D)
megzabálja a kalapost :)))

:DDD
"…olvasni igen, megszökni hazulról nem,játék állatkák igen,szerető szülők igen, háborús propagandát elhinni igen, repülőgépmodellek igen, csapatjátékok nem, pontosság igen, fagylalt igen, sárgarépa nem, házimunka igen, dohányzás nem, ivás nem, önzés igen, kábítószer nem, iskolát otthagyni nem, udvariasság igen, benső magabiztosság igen, vadászat nem, fegyverek igen, galerik nem, lányok igen, iskolai nyájszellem nem, kollégium nem, katonaság igen, politika nem, másokkal törődni nem, házasság igen, gyerekek igen, katonaság nem, válás igen, újraházasodás nem, újraházasodás igen, sárgarépa igen…"
Richard Bach: Búcsú a biztonságtól

A Kalapos szereti: nagyonkedvest, de nem szereti az újpestet... meg akik... r ű gdosódnak...

én...?
dehogy...nézzen csak ki a folyosóra..lát ott valakit ???
:DDD

Csengetett,Milady?

:DDDDD

vagy ha mégsem (amit szintén őszintén remélek... :D)
akkor itt folytathatjuk: :)))
http://www.youtube.com/watch?v=SpFwlU4Yszk&feature=related

volt ott még más is :)))

(ha a beteg mégis meggondolná magát :)))
(amit őszintén remélek:)))

"Künn pirkult, árnyi röpte bróz.
Fickánd és gyűrült, hasravét.
S mint vimmenü a kőcsapóz,
Szemre porsadott szamarébb.

Nézsonra járt, nyalkás brigyók
Turboltak, purrtak a zepén,
Nyamlogott mind a pirityók,
Bröftyent a nyamsi plény."

Ne haragudj, de ezt nehéz volt becsomagolni.Nagyon nehéz volt...

nagyonkedvesnek Hálával és Szeretettel:

Morcosan indultam az erdőbe szóló címre. Ráadásul rohannom is kellett, ilyenkor semmi sem számít, csak a verseny az idővel. Ránéztem a GPS-re, de elromolhatott. Mikor felnéztem, reflektorfény vakított el. Hirtelen megérkeztem.
Álomszerű sötétség vett körül, csak a hold világított. Ösztönösen bekapcsoltam az elakadásjelzőt, és körülnéztem. A villogó fényben mintha jött volna valaki felém, de aztán eltűnt egy fa árnyékában. Csak halk nevetgélését hallottam. Közelebb mentem, és egy kislányt találtam a fa alatt. Pityergett, elvesztette a játékát. Gyere, keressük meg! Néhány lépést mentünk csak, és egy kalapot találtunk. Abban volt a nyuszija. Tartsd meg a kalapot kérte. Abban megtalálod, amit keresel. Tovább indultam, mert megint meghallottam azt a csilingelő, nevetésszerű hangot. Egyszerre tóhoz értem, a parton egy sellő siránkozott. a bokor ágaiba gabalyodott. Kibontottam aranyhaját, hálából egy csigaházat kaptam. „Ha figyelmesen hallgatod, az örök ifjúság zenéje árad majd feléd. Elmúlik minden fájdalmad” Elbúcsúztam tőle, mert a közelben felcsendült az ismerős nevetés. Bolyongtam a fák között, hát egyszer csak egy öregasszonyt láttam, amint szuszogva cipelte nehéz kosarát. Egy pályaudvarra sietett, de ott egy repülőgép várta. Segítségem fejében kosarából egy mézeskalács szívet adott nekem. Belekóstoltam, és éreztem, ahogy szétáradt bennem a szeretet, és elmúlt minden bánatom. A csilingelés megint hallatszott, de most már erősebben. Vidáman indultam tovább, és a sötét erdő szélére értem. Egy tábla volt ott: „Lakott terület kezdete” Erős fény világított félig kinyílt szemembe, a csilingelés éles csengőhangra változott. Körülnéztem:.Sehol a kalapom, sehol a csigaház, és még egy morzsányi mézeskalács sem volt ott. Szörnyű fájdalmat éreztem. Maszkos orvosok kiáltoztak:”Magához tért!” „Elveszítjük!” A pokoli zajon túl mintha halk nevetgélést hallottam volna. Egy nővér lépett a műtőbe, kezében az életmentő injekcióval. Kérdőn nézett rám. Próbáltam szólni, de nem jött ki hang a torkomon. Csak a szememmel jeleztem: „Nem…”Mosolygott, és kiment. Annyit láttam még, hogy a névkártyáján ez állt: Alice