Négy taxis beszélget :
"1: Hm. Szép ez a naplemente.
2: És milyen finom ez a bor! Igaz?
3: Úgy, ahogy mondod. Ki gondolta volna negyven évvel ezelõtt, hogy
majd itt fogunk ülni nemes bort kortyolgatva.
1: Bizony senki! Akkoriban örültünk, ha egy csésze teát ihattunk.
2: Egy csésze hideg teát!
3: Amiben nem volt se citrom, se cukor.
4: Se tea!
1: És persze csorba volt a csésze.
3: Nekünk csészénk se volt. Mi újságpapírból ittunk.
2: Mi meg vizes rongyot ettünk vacsorára.
4: De szegényen is boldogabbak voltunk. Boldogabbak, mint most!
1: Éppen azért, mert szegények voltunk. Apám mindig azt mondta, hogy
a pénz nem boldogít, fiam.
3: Igaza volt! Én boldogabb voltam, amikor semmim se volt. Egy romos
kis házban laktunk. A tetõ tele volt lyukakkal.
2: Nektek legalább volt házatok. Mi huszonhatan laktunk egy szobában
bútor nélkül. A padló fele hiányzott, ezért mind egy sarokba
kuporodtunk, hogy le ne essünk.
4: Szerencse, hogy volt szobátok! Mi a folyosón laktunk.
1: Óh! Én arról csak álmodtam, hogy bárcsak egy folyosón lakhatnánk.
Nekünk az kastély lett volna. Mi a szemétdombon laktunk. Minden
reggel arra ébredtünk, hogy ránköntenek egy rakomány rothadó halat.
Folyosó, ház? Hah!
3: Amikor azt mondtam: ház, egy földbe vájt lukat értettem rajta,
szakadozott vászonnal beborítva. De nekünk, az ház volt!
2: Minket kilakoltattak a mi földbe vájt lyukunkból. Attól kezdve
a tóban laktunk.
4: Mázlisták! Nektek legalább volt tavatok. Mi viszont százötvenen
éltünk egy cipõsdobozban az út közepén.
1: Kartondobozban?
4: Igen.
1: Micsoda kényelem! Mi három hónapig egy összetekert újságpapírban
laktunk. Hatkor keltünk. Kitisztítottuk az újságpapírt, ettünk
egy darab száraz kenyérhéjat. Napi tizennégy órát dolgoztunk a
malomban heti hat pennyért. Utána hazamentünk, és apu addig vert
minket a szíjával, amíg el nem aludtunk.
2: Micsoda luxus! Mi hajnali háromkor kijöttünk a tóból. Ettünk egy
marék meleg salakot. Húsz órát dolgoztunk a malomban havi két
pennyért. Aztán hazamentünk, és apu a fejünket, meg a nyakunkat
verte törött üveggel. Ha szerencsés napunk volt!
4: Én minden éjfélkor kimásztam a cipõsdobozból. Tisztára nyaltam
az úttestet. Ettem egy kevés hideg salakot. Huszonhárom órát
dolgoztam a malomban. Négy évenként egy pennyért. És amikor
hazamentem, apu felszeletelt a kenyérvágó késsel.
3: Na jó! Én este tízkor keltem. Azaz fél órával azelõtt, hogy
lefeküdtem. Ittam egy csésze hideg mérget. Napi huszonkilenc
órát dolgoztam a malomban. Én fizettem érte a fõnöknek. Aztán
hazamentem, és apu minden este hidegvérrel legyilkolt. Utána
meg énekelve táncolt a síromon.
1: Ezek a mai fiatalok meg nem hisznek el nekünk semmit.
4: Bizony nem!
2: Nem!
3: Bizony!" |
