Na most vagy egy városban lakunk, vagy csak nagy a hasonlóság, tisztára mintha az erzsébeti Helsinki utat írtad volna körül?!

"Nazoli=Gabi?"
Még mindig jobb mintha Teri lenne! Vannak még furcsa dolgok a világban...:D

Amúgy azért tényleg méltatlanul koszos a város, legalább is ami a belváros és a külváros közötti középső részt illeti, mindenképpen! Sajna!

Hmmm, nem udvarolni szeretnék, de a Kata nem sokat változott! De te?!:-))))))))))))))))))))

Csogu, köszönöm! Bebizonyítottad, hogy van romantika. Igazán aranyosak vagytok, amint naívan, bizakodó szemmel tekinttek a jövőbe. Gratulálok a házasságodhoz és a gyerekeidhez is!

Nekem is beszólt a pluszosban, hogy egyszálbélű, meg igénytelen vagyok.
Levadásszuk? :-)))

Ez király! Gratulálok! :-)

Ismerős a párocska.
:)

Citadella és a romantika


Én jómagam még soha nem voltam ott, de filmekben láttam már, milyen csodálatos kilátás nyílik onnan a városra. El tudom képzelni, mondjuk egy illatos nyárestén...


...avagy milyen is ez a valóságban.

Gyönyörű nyári délután, az emberfia azonnal arra gondol, hogy most kitesz magáért és szerelmét elviszi Budapest egyik legszebb kilátójához, ahol forró csókkal pecsételhetik meg szerelmüket.

2107-es Ladában olyan meleg van még mindig, hogy azonnal szakad mindkettőjükről a víz...főleg, miközben megpróbálnak a belvárosi dugóban átverekedni...

Egy Warburgos vág be eléjük az Erzsébet hídon, majdnem felpasszírozva a szerelmeseket a szalagkorlátra. Kölcsönös anyázás után haladnak tovább, hiszen a cél már ott van előttük.

Még világos van, tele a parkoló, de kicentizve sikerül a verdát lerakni. A férfi, mert Ő már az, büszke teljesítményére...hiába na, aki tud az tud...és szemével fürkészi a lány arcát, keresve az elismerés apró szikráját...

Szikra nincs, de bóvliárussal tele a hely és hát ilyenkor valami emléket venni kell...mert hááát ez így dukál.

A lány örül az apró ajándéknak, miközben a srác magában reménykedik, hogy az átok, amit az árusra tett, fogjon is rajta...azt a rabló fejét neki.

Kézen fogva sétálnak, minden olyan mint a filmekben....talán annyi különbséggel, hogy a mozivásznon nem akart épp szomjan halni a főhős.

Szája kiszáradva, ajka cserepes...miközben arra gondol, hogy majd eljön a csók pillanata...

Szemében megjelenek az apró erek és titokban félrefordulva már vattát köp ... miközben 2-3 turista letapossa a sarkát, fordulásból meggyomrozza (természetesen véletlenül, aminek idegen nyelven hangot is adnak ....nagy-nagy sajnálkozással...)

Végre egy árus...jégbe hűtött üdítővel...

- Kérsz egy ücsit? - fordul a lányhoz, akit már magával ragadott a romantika szele.
- Nem, köszönöm nem...

Előtte és utána sem utasított vissza a lány egy ilyen ajánlatot, de ott, akkor....igen.

- Esetleg egy rágót? - állított újabb csapdát a srác és hörögve tört magának utat az árusig, miután a lány igenlően bólintott.

A lánynak még át sem járta a rágó íze aranyos csókra termett száját, mikor a fiú már le is gurította az üdítőt, amit annyiért vett, amiből a Lehel piacon gazdagon megreggelizik...de nem bánta...életet mentett...

Sétálnak a kilátó felé, miközben beszélgetnek, ugratják egymást...boldogok.

Gyönyörködnek a kilátásban, örök szerelmet ígérve egymásnak.

Fotó…a fiú szemével keres egy ránézésre megbízható embert, aki valóban elkészíti a fotót, elfogadható minőségben és utána nem fut el a géppel…

Egy fotó, ami ezt a felejthetetlen pillanatot megörökíti…maguknak, leendő gyermekeiknek, hogy majd megmutathassák…mi is voltunk fiatalok, szerelmesek…

Eltelt 17 év…gyermekeikkel sétálgatnak a Citadellán, a történelmi fotókat nézegetve.

A férfi két gyermekének magyarázza amit látnak, miközben arra gondol, hogy milyen gyorsan elrohantak az évek…hiszen minden olyan, mintha tegnap történt volna…

A Citadella Budapest XI. kerületében, a Gellért-hegy tetején fekvő erőd, melyet az 1848-49-es szabadságharc leverése után, 1854-ben emelt a Habsburg uralkodóház.

Remek hely...
Szép emlékekkel...

Tudja ő ezt, csak engem zrikál!

De most bekerült a célpontok közé!

Már bocsáss meg attus, de nazoli (=Gabi?) a Citadellát is említette -- én erre gondoltam a romantikus jelzőt. Én jómagam még soha nem voltam ott, de filmekben láttam már, milyen csodálatos kilátás nyílik onnan a városra. El tudom képzelni, mondjuk egy illatos nyárestén még szebb lehet, mint a képeken.
Hogy mi a Gubacsi-híd tuti, azt csak Ti tudjátok, de a Kisduna mindenütt szép, talán még ott is.
Hidd el attus, érdemes ilyen szemmel nézelődni a világban. Sokkal boldogabbak lehetnénk, ha az apró szépségeknek tudnánk örülni, hiszen ezek teszik elviselhetőbbé a napi taposómalmot.
Ma végigmentem az egyik legforgalmasabb úton itt, az én városomban. A fák gyönyörűen zölden sortállnak, a fű rövidre vágva a tereken (és nem kopár száraz, mint augusztusban általában, hanem friss zöld színű) és a villanyoszlopokról nagy csokrokban lógnak le a piros futómuskátlik. Az amúgy mindenki által utált panel-dzsumbuj feljáratánál székely kapu, körülötte száz színben pompáznak az egynyári virágok -- éppen autóból locsolták őket. Elgondolkoztam ezt látva, miért is mondják a mi városunkról, hogy ronda és koszos? Mert ez elterjedt és mert az emberek nagy része olyan, mint a birka, megy előre, nem néz semerre.
Én csak sajnálni tudom azt, aki ilyen.
Nos,elmondhatom mindenkinek, a mi városunk szép! Csak meg kellene becsülnünk.

Van egy ilyen infrás éjjellátóm.

Azon gondolkodom, hogy egy puskát is veszek hozzá. Van néhány ötletem, a célpontok vonatkozásában!

A Gubacsi-híd tuti nem tartozik a kedvenceim közé. Inkább alatta, a Dunapart. De ha ott tutizol, lehet, hogy majd én is odaszokok!

Ha harc, legyen harc!

Mások százmilliókat adnak egy panorámás lakásért, mi alig 3-400e költségért havonta megkapjuk ezt, és még mondja valaki, hogy szarul keresünk! LOL!

"A szemed előtt változik a város"

Hagyjad már Gabi! Nekem ki kell jönnöm nappal, hogy észre vegyek valami változást a városban, akkor egy olyan vak hangya mint te -aki az orráig sem lát este- mit lát vajon belőle?:-)

Amúgy meg te is észrevetted milyen romantikus hely a Gubacsi-híd tuti?!:D

Szia nazoli, ezekre az aspektusokra még nem is gondoltam. Hihetetlenül romantikusan hangzik. Nekem is nagyon tetszene holdfényben a Dunánál üldögélni, vagy a város fényeit nézni. Szeretem a természetet és szeretem a város zaját, fényét. Ha így nézem, valóban szép és izgalmas pillanatokban lehet részetek. Ez tulajdonképpen irigylésre méltó. Ezt a fajta lelkesedést - ami úgy látom Benned lobog - valóban nehéz összeegyeztetni a szürke hétköznapokkal.
PS: Szeretnék egyszer az utasod lenni.

No, nem azokra a pillanatokra gondoltam!

Mindössze arról van szó, hogy egész este, éjjel járod a várost, mindig történik körülötted valami, ami egyébként nem lenne, ha egy bezárt munkahelyen töltenéd a munkaidődet. Nagyon sok ilyen van, csak észre kell venni. Tegnap éjjel a Holdat bámultam a Gubacsi híd alatt a Kis-Duna parton. Kedvem lett hozzá, és lazítottam egy negyedórát egy padon ücsörögve. Kiszállsz a Citadellánál, vagy a Thomán István buszfordulónál, és pár percig nézegeted az éjszakai fényeket. Vagy az állandó mozgás. Az egyik percben még mondjuk Zuglóban vagy, 20 perc múlva meg már Budafokon. Van aki még életében nem volt Budafokon. Itt egy új építkezés, ott egy baleset. A szemed előtt változik a város. És ezt minden nap megteheted anélkül, hogy külön programot kellene szervezni rá. Olyan érzés, mintha a tiéd lenne az egész. És ha akad végre egy normális utasod, akivel még beszélgetni is lehet, az a hab a tortán.

Ilyesmikre gondolok. Ettől nem megy tönkre az ember magánélete.