Viszonylag friss élmény, érkezik a mobilos. A helyet ismeri, mert a posta előtt szokott tutizni. Jön, ballag, dögevősködik, a sebessége ennek megfelelő, kb. 30 km/h.
Na most, ahogy elhaladsz a főbejárat előtt és jössz tovább a Thököly felé, az úttest közepén van egy terelősziget.
Durr, kajakra nekimegy, a bal első kerékből azonmód távozik a levegő.
Becsattog a "helyére", elkezd kereket cserélni.
A távolból halljuk, hogy többször koppan a kerékkulcs az aszfalton; nyilván leugrik.
Ki tudja, mikor volt utoljára leszedve a kerék...
Sanyi bácsi úgy dönt, hogy elmegy tunkolni, azzal is megy az idő.
Emberünk meztelen felsőtesttel harcol a kerékkel, ömlik róla a víz.
Bácsi megáll, nézi. Tekintetéből valószínűleg kiolvasható a tanácstalanság: "ez most kimerült, részeg, esetleg egyéb?"
Az ember fölegyenesedik, fújtat, küzd a levegőért, majd zilálva elmondja, hogy ez ma már a harmadik eset, hogy elnéz valamit. A meleg, meg a nyugtató, amit szed.
Hát, nyilván ez a disznó volt kénytelen elhordani mindazt a temérdek címet, amit a többi disznó nem vitt el, oszt ezért kellett neki nyugtatót szednie. |
