Kedves „tanár úr”!
Álmomban sem gondoltam volna, hogy írásommal még „örömet” is szerzek. De ha így van, akkor egye fene, ha már így sikerült. (:- ))
De azt látom, hogy ahogy kezdesz egyre több időt eltölteni a munkáddal, te is rájössz, hogy az a telefonos diszpécseri munka sem a fenékig tejfel. Szerencsére nem savóból van benne a több, de valahogy az ember olyan természetű, hogy a rosszat, vagy a kellemetlen dolgokat jobban megjegyzi. Gondolom te sem arra emlékszel vissza pontosan, hogy mondjuk 3 nappal ezelőtt hány olyan címet vettél fel, amivel semmi gond nem volt. Arra viszont igen, amelyiknél esetleg probléma adódott. Az igazán „problémásra” pedig akár hetek múlva is emlékszel.
No, mi taxisok is hasonló „anyagból készíttetünk”. Mi is úgy vagyunk vele, hogy egy címet amivel nem sok „gond” volt, azt hamar elfelejtjük. De amelyikkel problémák adódtak, az bizony átesik a bevésődéses fázison. Még napok multával is emlegetjük, hogy milyen kellemetlenségünk volt a címen.
„ Mint előző írásomban is mondottam nem hiszem azt és soha nem is hittem azt hogy ezt a munkát én tökéletesen végezném el. Nem de arra törekszem. Meg vagyok magammal elégedve mert egyre kevesebbet kell kérdeznem, és egyre kevesebb a selejt amit javítani, visszahívni kell. Érthető hogy a telefonos mindig egy bűnbak forrás hogyha valami nem úgy sikerül ahogy szeretnéd. ”
Ez általában úgy néz ki, hogy egy beérkező rendelés az utastól, nagyjából három részre bontható.
Az első fázis, amikor az utas telefonál, s jól vagy kevésbé jól elmondja, hogy hol van, ahova a taxit rendelni szeretné.
Ebben a fázisban a te munkád dominál, s tőled függ, hogy a rendelés a szokványos normálisak közé fog kerülni, vagy a „rendkívüliek” közé.
Itt jegyezném meg, hogy mindig „röhögök” magamban, akarom mondani, kacagok oly annyira azon, amikor combi-s fuvarnál azt hallom, hogy:
— Kérek combi-t egy 170-szer 30-as szekrénynek, xy utca z szám.
Ennek a szegény szekrénynek nincs „szélessége”, „mélysége”, vagy „magassága”?
Mert attól függ, hogy melyik oldalára állítjuk szegényt.
Egy „ilyen szekrénynek”, miért kell combi?
Simán fel kell tekerni a 30-as szélességnél, és akármilyen autóban elfér. (:- (
A második fázis, amikor a forgalmazó diszpécser leadja a címet a taxisnak. Ekkor minden kifogás, gond, probléma a taxis felöl a diszpécserek felé irányul.
Ilyenek a pontatlan cím, amit nem lehet beazonosítani, mint pl. a Hungária-Kerepesi sarok, ami látszólag pontos cím, de ide szükséges, hogy melyik útra, milyen irányban, s esetleg azt sem árt tudni, hogy a kereszteződés előtt vagy után áll a kedves.
Az már csak hab lenne a „tortán”, hogy az utasnak az úti céljával megfelelő irányba pár méterrel odébb beszéled meg a „találkát”, mint felvevő, ahol a taxis fel tudja venni.
Ez a második fázis addig tart, amíg a taxis nem találkozik az utassal.
Tehát bármilyen gondom problémám van, akkor a „reklamációs” csatornán fogok nyüzsögni.
Tudom, hogy vannak szabályok, hogy 10 percig nem reklamálhatok.
De az nekem különösen „tetszik”, és a guta megüt, amikor azt hallom vissza, hogy még csak 8-9 perces a cím. Tessék kivárni a 10 percet, vagy menjek egy kört, ha útban vagyok, és majd a 10 perc elteltével reklamálhatok jogosan. Az hogy a kedves neve nem szerepel, vagy szerepel, de nem válaszol a többszöri csengetésre, az nem számít.
Tudod elhatároztam, ha legközelebb ilyenkor elküldenek „körözni”, akkor esküszöm, hogy valami „értelmes” dologgal fogom eltölteni az időmet a saját pénzemért.
Körbe látogatom a környék „nevezetességeit”. Esetleg benézek a helytörténeti múzeumba, megkóstolom a környék gasztronómiai specialitását, s ha még eszembe van akkor egyszer visszamegyek a kedvesért.
Megtehetem, hiszen engedélyezett „körözés” címén hagytam el a címet.
Az eddig leírtak a diszpécserközpont és a taxis között zajlik.
A harmadik fázis, amikor a taxis találkozik a kedvessel, és utaznak.
Ebben a fázisban történt bármilyen eseményért a taxis még soha nem hibáztatta a diszpécsert, hogy hogyan vette fel a fuvart. Jó volt rá esetleg példa, de az csak erősíti a szabályt.
Nos ezek után látható, hogy a „miért”, és „meddig” bűnbak a kezelő.
Amíg nem találkozom az utassal, addig persze, hogy a kezelővel kell minden gondom „elintézni” a „reklamációs” csatornán. Az itt ülő diszpécsertől is sok függ, hogy hogyan kezeli a felmerült problémát. Bár lehet, hogy a címet nem ő vette fel.
De azt azért lásd be, hogy az ember egyből felrobban az olyan kioktatástól, hogy:
„— Kolléga tudhatná, hogy tíz percig nincs reklamálás.” (A cím most 9 perc 08 másodperces.)
Na ilyenkor ez a cím lehet a legszabályosabban, legtökéletesebben is felvéve a részedről, akkor bekerül azon címek közé, amikor a telefonos lesz a „bűnbak”.
Ugye érthető, hogy mit akarok mondani?
Ez egy csapatmunka, a telefonos, a kezelő, a taxis részéről. Egyik se lehet meg a másik nélkül, ha együtt akarnak dolgozni.
Tudnék neked példákat mondani, hogy ez az együtt dolgozás nem mindig működött (remélem csak a múltban) tökéletesen.
„ Természetesen neked az lenne a legjobb hogyha az út szélén várna az integető, nem kellene gurulni kövér jattal kevés munka sok pénz. ”
Azt hiszem most egy picit megint mellé fogtál.
De megbocsátható, mert nem ismersz eléggé.
Az igaz, hogy azért jövök ki az utcára dolgozni, mert kell a pénz.
Meg az is igaz, hogy annak jobban örülök, ha több jattot kapok egy fuvar után, mint az átlag. Igaz most már nem a szépségemért kapom, bár lehet hogy korábban ez is előfordult.
Szóval, aki nem a pénz miatt jön ki az utcára, az vagy hülye, vagy három mamája volt.
Most nem akarok vele dicsekedni, de vittem már el úgy utast az úti céljához, hogy előre közölte, hogy nincs nála annyi pénz, ami a fuvardíjra elegendő.
Most ne tévessz össze azokkal az éhenkórászokkal, akik a fuvart bármi áron kategóriába tartoznak, s jócskán áron alul fuvaroznak, csakhogy övék legyen a fuvar.
Lehet erre az eseményre azt mondani, hogy jól átvert az utas, mert ügyesen színészkedett, és én jól megettem a dumáját.
De akkor már egészen más a helyzet, ha pár nappal később a központban egy boríték várt a hiányzó fuvardíj többszörösével, mellékelve egy hálálkodó levéllel.
Ez csak egy példa a sok közül. Nem akarok a felsorolásukkal több oldalon keresztül dicsekedni.
Aki ismer, az ismer. Aki meg nem ismer, az majd megismer a luciferi oldalamról.
„ Sajnos nem vagyok megáldva azon képességekkel hogy tudjam kit mikor mennyivel visznek el, milyen messze van autó (ha ez a képességem meglenne valószínűleg a BP-TV telejósdájában tolnám...) persze azért van róla valami sejtésem ha valaki délután a presszóba rendeli és hallom a hangján hogy full részeg nyílván nem 8-10 percet ígérek rá, és az igazolósnak se 3percet mondok. De ha el is viszi valaki ígért időn belül, más a szájíz hogy tíz perc helyett már ott van nyolc múlva mint hogyha azokat a kollégákat akik onnan dolgoznak elviszik és a ráígért három perc helyett tíz perc múlva ér oda a kolléga, és a nyolcadik perc után habzó szájjal reklamál... ”
Nem vagy megáldva „táltosi” képességekkel, és nem tudod megmondani, hogy mennyivel visznek el egy címet az „ott” dolgozó (nevezzük kályhásoknak) kollégák.
De azt már ebből a bejegyzésedből is látom, hogy valamit azért kezdesz sejteni, hogy melyik címre mennyit kell ígérni.
Ha ezt valóban így csinálod, akkor kezded érteni, hogy miről beszéltünk itt mi taxisok.
A lényeg, hogy ne „vakon” minden címre ugyan annyi időt igérj.
Te is légy „RUGALMAS”.
Tudom, hogy van egy két taxis kolléga, aki azt gondolja, hogy ő fújja a passzát szelet, de nem rájuk kell hallgatni, még ha oly hangosan „süvöltenek” is, mint egy 8-as erősségű tornádó.
„Majd eljön a kor amikor már benne lesz a gps-ben hogy ki hol áll, mikor ér oda, akkor joggal várhatod el tőlem is és az utastól is hogy pontos legyen és minden flottul menjen.”
Most nem kötözködni akarok, de a GPS is csak egy gép. Az sem old meg semmit. A gép csak azt tudja, amire az ember „megtanítja” (beprogramozza).
Itt is elő fog fordulni, hogy az utas később jön le, vagy a taxi fog később érkezni.
Egy két perc eltéréstől még nem megy a falnak senki, se az utas, se a taxis.
A „lélektani” határ az olyan 5-6 perc környékén van, amikor már kezd idegeskedni az ember.
A 10-ik percnél már tényleg kezd „habzani a szája”.
Legyen az utas, vagy taxis.
Bár a taxisnál még esetleg anyagi kár is lehetséges. Nem a fuvardíjra gondolok most, hanem egy lelkes közterületesre, vagy rendünk éber őrére, ki esetleg kamerából közvetített képet bámul egy erre a tevékenységre kényelmesen kialakított helyiségben. Arról már nem is beszélek, ha a szűkület miatt esetleg egy oldaltükör bánja a szabálytalan várakozást.
„ Azzal hogy mennyi ideig tart a címfelvétel azzal nem fényesíteni akarom magam, az ugyanis nem az én érdemem hanem a gépé. Van bent a központban olyan lap ami áramszünet esetére van fenntartva és akkor egészen biztosan nem mennének ilyen gördülékenyen a dolgok. Te szerencsére csak a címet hallod illetve azt hogy leadjak, azt nem hogy ezzel pl. én mennyit küzdök még ezt elfogadható formában tovább tudom adni amikor arra a kérdésre hogy hova küldhetem azt kapom hogy ide a bank mellé, még kihúzom belőle milyen utca és már csak arra kell rájönni hogy hanyadik kerületben áll a kedves. ”
Ezzel egy picit megint vitáznék, de a jó értelemben véve.
Nem olvastad el elég figyelmesen, hogy mit írtam.
Tudom, hogy most már olyan programmal dolgoztok, hogy a telefon felvétele után a képernyőn megjelenik a telefonhoz rendelt személy neve, és a címe is. Ha elég „gyorsan” végig ellenőrzöd az adatokat, akkor 5-6 másodperc is elég a cím felvételéhez.
Nem is beszélve az olyan utasokról, akik mindig ugyan oda, és mindig azonos néven kérik a kocsit. Nyilvánvaló, hogy mikor megismered az utas hangját, még javában beszélsz vele, mikor a cím már régen a leadó diszpécser előtt „hever”.
De ennek a módszernek is van egy kis buktatója. Mert mi van, ha kedves most kivételesen nem oda kéri az autót, ahova 99,99%-ban szokta, te nem figyeltél eléggé.
Lesz egy „habzó” szájú állandó utasunk, s egy taxis, aki megint csak azt jegyzi meg magának, hogy a központban milyen rosszul dolgoznak. Hogy előtte egy tucat címnél nem volt gondja, azt már elfelejtette, mert az a természetes.
Ezt a „hibát”, csak „akkor kerülheted el”, ha a kedvesbe „beépítenek” egy GPS-t, és rendeléskor a telefonja a tartózkodási koordinátáit továbbítja a központ felé.
Ezt a szép jövőt én már nem fogom megérni.
Addig meg marad, hogy „ki szabta el a címet” társasjáték.
Üdvözlettel MCCCXCII a „taxi esze”
Ui: Remélem a megszólításnál nem használtad a „Ctrl+C” billentyűket. (:- )))
|
