Szép magvas gondolatok, amiket itt leírtál. Lényegében még igazad is van:-)

De…

Tudod más egy szakmát kívülről figyelni, még akkor is, ha azt valaki olyan intenzíven teszi, mint te.

Erre nagyon jó példa az, amikor a taxista viszi haza a családját és már útközben hallgatja az URH-t és azon dühöng magában hogy mellette mennek el a címek…ez is, ez is, ez is jó lett volna. Majd amikor kitette a családot nekifut a városnak és egy órát csak kapkod, leverik, nem ott van, nem ér oda stb…

Más ez kívülről, még akkor is, ha úgy érzed (és talán joggal érezheted is ezt), hogy te aztán képben vagy. Csak tudod más nézni a szexet és más csinálni…

Lehet, félreértettél és szeretném ezt kijavítani. Messze nem érzem magam becsület példaképének. Ez több lenne mint álszenteskedés. Hiszen én is megcsúszok néha a címről, én sem utasítom el, ha adnak, én sem…sorolhatnám. Hiszen emberek vagyunk, gyarlók és megvezethetők, akiket a kísértés mindig megkörnyékez.

Viszont minden szabály felett van egy másik, erősebb érvényű szabály. A PÉNZT REGGELRE HAZA KELL VINNI.

Nem állítom, hogy most rossz dolgom van. A Főtaxi most valóban az eddigi pályafutásom alatt a legerősebb cég. Aki itt most dolgozik, kint van a megfelelő munkaórát, az haza is tudja vinni. De ezt a lapon magad is tapasztalhatod. Kevesebb az egymás csesztetése, inkább a munkára koncentrálunk stb…stb…

Sok dolog mellett szó nélkül elmegyek, ami a lapon megjelenik, hiszen tudom, hogy szorgalommal, rendszerességgel, tudod tartani magadnak és családodnak azt a színvonalat, ami alapban ennyi munka után elvárható!!!

Ne érts félre, nem azt akarom mondani, hogy minden szép és jó, csak annyi, hogy a fekália most nem a számig ér és már ez is elégedettséggel tölt el. Kellene vagy 30 BKV sztrájk (természetesen nem olyan, amikor a média tele van azzal a hülyeséggel, hogy nincs már szabad taxi), kellene pár szilveszter is ahhoz, hogy azt mondhassam, nullán vagyok.

Érted Ádám? Több éves munka árán eltudok lassan oda jutni, hogy azt mondhassam: NULLA VAGYOK!

Nem cseng a telefonom és nem kapok a fejemre, hogy „NEM EZT ÍGÉRTED”, nem ez lett megbeszélve. Hozd a kocsi, adó, tb, telefonszámla stb…stb… (fejben tartani is sok) adósságod. Miközben dolgozol. Nem is keveset. Emlékeszem tavaly egyik nap nem mentem ki dolgozni, mire a fiam megkérdezte mi a bajom? Beteg vagy? Nem fiam, szabadnapot tartok. Örömében sikítva rohant át a lányomhoz közölve vele a jó hírt. Ádám, ez szerinted normális?

Mindezt úgy, hogy nem iszom, nem nőzök stb…stb…

Na, és ha ezek után azt hallom, olvasom, hogy nekünk jó, hogy ez egy szép szakma, akkor elsül az ujjam….amit persze később megbánok, mert valóban jó taxisnak lenni…jó is lehetne annak lenni. Csak ez a fene nagy dübörgő gazdaság ne zavarna ennyire benne.


Jön a nyár!!!

Emlékszem, anno ilyenkor vissza számoltuk a suliban az időt:


Ó
IÓ
CIÓ
ÁCIÓ
KÁCIÓ
AKÁCIÓ
VAKÁCIÓ

Ott figyelt ez minden iskolában, minden osztályban a táblán és a tanárok nem törölték le. Minek is tették volna, hiszen akkor még a tanárt sem volt szokás verni?!

Vége a tanításnak és rohantunk ki, ki a szabadba. Fociztunk, strandoltunk (akkoriban még nem kellett belógni a strandra az őrült jegyárak miatt…bár nem tagadom, heccből, a tilosban járás édes íze miatt néha megtettük), bicikliztünk, cibáltuk a lányok haját (vagyis udvaroltunk).

Jön a nyár!!!

A gyomrom görcsben, hiszen menni kell, vinni kellene valahova a családot, hiszen a lassan a gyerekek felnőnek és nincs egy közös 1…uram bocsájtsd meg, hogy lemerem írni…2 hét folyamatos nyaralásunk. El kellene menni Egerbe, az egri várba, a kazamatákba. A Mátrába, Bükkbe, az úttörővasútra, a stb..stb..stb…

Sorolhatnám.

Mikor? Hogy? Hajnalban haza, félig ájultan be az ágyba, majd kialvatlanul neki az országnak? Ehhez az kellene, hogy se előtte való nap, se azon a napon ne dolgozzak. 2 napot kihagyni.

Ádám, te képben vagy…tudod mi az egy taxisnak…egy „becsületes” taxisnak?

Elnézést, kicsit elkalandoztam.

Szóval most legalább nem rossz, nem kilátástalan a helyzet, már az alagútban vagyok, már valami fény is dereng, de nagyon messze még a világosság…de az is lehet, hogy csak a vonat jön szembe…

Tudod Richárd, ha te valakiben csalódsz, és megkárosít akkor nem fogod azt mondani hogy ő egy jó ember. Ez lehet bármilyen szakma vagy akármi általánosítani fogsz. Én például az éretelmiségiekkel szemben vagyok teli előítéletekkel. Nem szeretnék ebbe belefolyni, de a világ ma ilyen vedd pl. a romák ügyét, hányszor halljuk hogy ők milyenek stb.
Mint azt tudjuk, nagyon sok taxis nincs megáldva az olyan becsület érzékkel, mint te, ti vagy megpróbálja kihasználni az emberek hozzánem értését stb.
Nagyon kevés olyan kolléga van aki még nem húzott le utast nem mondott be árat előre külföldi utasnak. Hogy ki miért húz le utast annak ahogy észrevettem sokféle háttere lehet: kapzsi, égető szükségvan a pénzre valamilyen külső tényező miatt van aki pedig azt gondolja , ha ő is akkor én is.
Ezeknek az előítéletek nem lehetnek alaptalanok. A hozzáértő emberek pedig nem ilyenek, és ezt tudjuk. Énis másképp állok ahhoz amihez nem értek, én is általánosítok. Ezeket az általánosításokat nem szabad magadra venned, mert te tudod hogy ezeknek nincs alapja!
Mindenki a napvégén a lelkiismertével számol el. Van aki ezt nem teszi meg, az élet más területeken vissza adja neki!

A munka mennyiségéről pedig: A mi a szakmánk nagyon különös, teljesen igaz módon azt vesszük munkának amit családjainktól távol az autóban ülve, fekve teszünk meg. De ezzel még nem keresünk pénzt, ahhoz felkell venni a kedvest az órát bekell kapcsolni és a végén meg kell kapni a pénzt. Ha órákat állsz a tutiban azért sajnos nem kapsz pénzt. Ilyen téren az alkalmazottként foglalkoztatott kollégák járnak jól.

Szép szakma...az biztos. Nincs is annál szebb, amikor például a 490-es kolléga 1 napos autójába behánytak, amikor a Tibi bácsit tizenéves suhancok felpofozták, amikor az utas beszellent melléd, amikor az utas beszállva azzal kezdi, hogy a becsületedbe gázol (nem kell óra, alkudozik...aztán ne városnézésre menjünk ám...)

Különben erről egy pár gondolat. Pontosabban egy sztori.

Telefonos megrendelés. Természetesen megvárakoztat a kedves. Reklama után még laza 10 percecske várakozás és már meg is érkezik egy fiatal lány. Az első mondata után erősen érződik rajta, hogy vidékről jött. Mielőtt megköveztek, nekem semmi bajom a vidékiekkel, ha csak…de inkább ezt a sztorit is leírom majd.

- Jó estét – köszöntöm.
- Zuglóba mennék a Telepes utca xy számba.


Nem erőltetem a köszönést, inkább elindulok és ismét megfogadom magamban hogy legközelebb nem felejtem el bekapcsolni az órát. Többször előfordul mostanában velem (hiába na, öregszem én is), hogy annyira belefeledkezem az olvasásba, hogy nem kapcsolok és elfelejtem lökni az órát a megfelelő időben.

Elindulunk. Még nem tettünk meg 100 métert amikor is a kedves a következőt mondja nekem.

- De ne városnézésre vigyen ám!!!


Igaz, lehet ezt viccesen is mondani (bár nem tudom utána mit szólna ha viccből én is a becsületébe gázolnék), de ez a lány kifejezetten sértően mondta azt, amit mondott.


Szóval, csakhogy mindenki előtt tiszta legyen a kép, még tomajer előtt is, aki már immunis arra, ha az önérzetébe gázolnak:

Jön egy tini, aki akár a lányom is lehetne, és azzal indít, hogy azt feltételezi rólam, hogy becstelen vagyok és ez az érzés olyan erős benne, hogy képes egyenesen a szemembe vágni.

Ó, milyen szép szakma is. Kíváncsi lennék, hogy az ÁNTSZ mit találna a kajámban, ha úgy nyitnék egy étteremben, hogy kérek egy rántott bordát, de ne ám a romlott húsból…

Elszámoltam magamban vagy tízig, hogy higgadtan tudjak reagálni, de éreztem, hogy az arcomat elönti a pír…bár lehet a düh volt. A düh, hogy nem állhatok meg és nem fejthetem ki úgy erről a mondatról a véleményem, ahogy az szívből jönne. Nem tehetem, mert nekem ehhez nincs jogom, hiszen ő az utas, ő a megrendelő és pár száz, esetleg 1-2 ezer forintért megvásárolta azt a jogot, amiért anno ököllel vettem elégtételt még pedig azonnal.

- Mire föl ez a megtisztelő előítélet hölgyem? Mire alapozza, hogy én becstelen vagyok és semmi más szándék sem vezérel, mint inkorrekten végezni a munkám?

Azt hittem meglepődik, vagy esetleg zavarba jön…de nem olyan családból származott az édes.

- Mert megmondták a rokonok, hogy maguk, taxisok, ilyenek.


Na bonyek, ez egy igazi őszinte, ami a nyelvemen a számon hölgyike. Az ilyennel nem érdemes vitatkozni, mert a butaságánál csak az önértékelése nagyobb.

Végig hallgatok az egész úton, inkább nem szólalok meg, mert nagyon kikívánkozott belőlem az én véleményem is.

Megérkezünk.

- Mennyi lesz?
- 1710 – egy szóval sem vagyok hajlandó többet mondani, mert félek elindul a lavina.
- Rendben, egy pillanat – és azzal a lendülettel kiugrik az autóból és berohan egy tetszetős házba.

No fene, csak nem lép le a talpig becsületes vidéki, akikről meg ez az általános vélemény?

Az órát természetesen hagyom járni, hiszen a fuvarnak akkor van vége, ha a kedves kiegyenlíti a számláját és én mehetek a dolgomra.

2100 forintnál érkezik vissza. Nem száll be, hanem az én oldalamhoz lép.

- Ne haragudjon, de csak ennyi van – és 1500 forintot dug az orrom alá.


Általában ilyenkor egy becstelen taxis ideges lesz…én másként reagáltam.

A szememben fény gyúlt, az arcomra valami földöntúli gonoszság ült ki.

- No akkor engedjen meg nekem pár mondatot a hiányzó összegért cserében.


Majd kiszálltam és vagy 5 percig mondtam, szép higgadtan, nyugodtan, az obszcenitás gyanúját is kerülve, de elég szépen megfogalmazva a véleményem. Hogy mit, azt nem írnám le, mert nem biztos hogy néhány mondatom nem ütközik az etikai szabályzat pár pontjával:-)) A lényeg, a kislány sokkal felvilágosultabban ért vissza a házba, mint ahogy onnan kilépett. Életemben nem örültem még ennyire annak, hogy nem lettem rendesen kifizetve…igaz, adósom sem maradt a hölgy:-))

Milyen szép szakma is ez, igaz Tamás? Az elsők között egy vidéki lányt arról világosítanak fel, amikor a fővárosba ér, hogy minden taxis becstelen, lehúzós stb…

Nem, nem arra figyelmeztetik, hogy a szórakozóhelyeken bekábíthatják őket, majd Olaszországban sok földi gyönyörben lesz részük. Vagy hogy a rendőrök nem biztos hogy csak igazoltatni fogják…nem-nem…a lényeg, hogy a taxisokkal vigyázni kell: MINDDEL!!!


Na a másik sztori:

Szintén telefonos megrendelés, forgóóra a nyugatiban.

Emberem beszáll, kölcsönös köszöntés (már ez is valami), majd bemondja a címet:

József krt. és Üllői út sarok.

Nem egy nehéz cím.

Szépen indexelek, kisorolok és már suhanunk is…egészen a Rutkai Éva színházig (annak akinek így nincs meg, a Metro mozi, vagy anno a Szikra mozi…kiindulási ponttól 30 méter).

- Merre megy? – szegezi nekem a kérdést az emberem. A hangsúly nem érdeklődő, hanem inkább olyan kérdőrevonó.


Kicsit felengedem a gázpedált, ránézek, majd válaszolok.

- Úgy gondoltam, hogy egyenesen végig.
- Jaaaa, úgy is lehet. – hangjában leplezetlen gúny.


No fene, van rövidebb is? Sosem szégyelltem nálam okosabb emberektől tanulni, főleg hogy a magam képességével szinte csak ilyenekkel találkoztam életem eddigi során.

- Hááát akkor legyen kedves mondani, hogy merre lenne ön szerint ideálisabb.
- Itt balra – mutat be a Podmaniczky utcába…BALRA.


Na akkor nesze. Szabálytalan, nem szabálytalan, engem nem érdekelt hiszen megtanultam, mindig az utasnak van igaza, főleg akkor, ha ekkora balek.

Lassít, benéz, bekanyarodik. Többi autós dudál, hiszen szentségtörés történt, egy taxis…értitek, EGY TAXIS, szabálytalankodni mert. Hogy jön ehhez ez a söpredék? Tilosban parkolnak, buszsávban közlekednek, nekik már mindent szabad. Hejjj de szép szakma is ez….

Miután bekanyarodtam szóltam emberemnek, hogy mostantól ő mondja merre menjünk, mert én elvesztettem a fonalat, közben meg azon keseregtem magamban hogy a diktafon nincs elővéve, mert így igazán nem lesz könnyű dolgom, ha etikán meg kell majd magam védeni.

- Itt jobbra – szólal meg a Szinyei Merse utcánál.


Öcsém ebből mi lesz…

A Kodály köröndnél elbizonytalanodtam, hiszen annyi lehetőség van és féltem, hogy hibázok.

- Uram, itt merre?

Emberünk tekergeti a nyakát, kicsit megzavarhatta a bőség lehetősége, majd felcsattan:

- Honnan tudjam? Hiszen maga a taxis!!!


Ó hogy azt a keserves…

Itt egy 5 perces párbeszéd zajlott le, aminek során megtudhattam, hogy emberem a gyönyörű Miskolcról érkezett a fővárosba kellően kioktatva: A TAXISOKKAL VIGYÁZNI KELL.


Igaz, az ilyen úgy robog át a Rákóczi út 6 sávján az 1-2 tonnás autók között, mintha a legelőn lenne, arra nem figyelmeztették, hogy az emberi test elég rosszul tolerálja, ha egy autó kivasalja, de a bölcs rokonok…gondolom a Pöstiek, azt azért az agyába vésték, hogy a taxisokkal vigyázzon. Igaz, megadták neki az egyik céges taxi telefonszámát, de ennyi nem elég, mivel MINDEN TAXIS olyan…

…és sorolhatnám urak, a végtelenségig. Igaz, erről senki más sem tehet, mint mi taxisok. Ebben a becsületes országban, ahol senki sem lop, csal, hazudik (nappal és éjjel), ahol a közlekedési morál olyan magas, hogy csak a taxisok a fekete bárányok.

Ahogy itt a lapon is olvasni lehetett, 3 gombóc fagylalt áráért sokat kell eltűrnünk.

Valóban, van szép oldala is ennek a szakmának, mint minden munkának. Csak amikor kormányra dőlt taxisokat talál az ember holtan, amikor jön a telefon, hogy a cimborád, haverod…barátod, infarktust kapott…és tudod azt, hogy nem tudsz neki segíteni, hiszen ma ő….holnap te…akkor nem biztos hogy ez villan be először:

Szép ez a szakma

Pedig igza van az Ádámnak!

Szép ez a szakma. Csak ne ebből kéne megélni:-(

Az öregebb kollégákban látom azt hogy ők nem látják a szépet a szakmában, pedig egy kis szemléletváltással jobb lenne az általános hangulat, a munka és az élet kedv is.

Elolvastam ezt a mondatod és úgy döntöttem megpróbálkozom vele. "Szemléletet" váltok 1-2 kollégában.

Ma hozzá is kezdtem.

Rögtön azzal indítottam, hogy az egyik kollégának, akitől meglépett az utas egy 4 ezer forintos fuvar végén, így a maradék tartalékát is benzinbe kellett invesztálnia úgy, hogy még cigire sem maradt pénze, a következő képen mutattam utat.

Képzeld el, hogy ha az utas fizet. Te egyből tankolsz belőle és többet mint most. Többet…érted…többet, miközben nyakunkon az olajváltság. Bátrabban gurulsz messzi címekre, mivel dőzsölsz és van 10 liter a tankban. Ezáltal jobban kopik az autód, a munkaeszközöd, aminek az a vége, hogy hamarabb kell szerelőre költeni.
Arról már nem is beszélve, hogy azonnal vettél volna magadnak cigarettát, ezzel ártva önmagadnak szennyezve a környezeted.

Ez a kolléga szerintem nem érett meg még a szemléletváltásra, mert nagyon csúnya szavakat használt miközben hangosan fejtegette, hogy mi lenne abban jó a világnak, ha én aknamezőn tanultam volna meg járni.


Sebaj, nem vagyok egy feladós fajta.

A következő megváltoztatni való alany egy olyan kolléga volt, aki a mai napon 2 címnél is megégett, az utolsó ilyen cím egy hidegkúti, amire 20 percig utazott.
Ott vagy a szép zöld természetben - kezdtem bele a szemléletváltásába - és te azon dühöngsz, hogy nincs ott az utas, aki visszahozna téged ebbe a betonrengetegbe, a koszos, szmogos levegőbe? Inkább élvezd ki ennek a pillanatnak minden előnyét, lélegezz mélyen és érezd, hogy most neked jó.

Ő meg azt kívánta nekem, hogy én meg ne lélegezzek...legalább 20 percig...az lesz neki az igazán jó.

Szóval nem tudom Ádámka, szép dolog amit leírtál, neked biztos tetszik is, sőt, szerintem te hiszel is benne. Én is elhiszem, hogy a vakok tudnak teljes életet élni és még okosakat is tudnék nekik mondani, de annyira már vagyok tapasztalt, hogy vak még sem szeretnék lenni.

Írod hogy az idősebb kollégáknál tapasztalod ezt az elkeseredettséggel párosuló hangulatot. Na igen, pedig ha jobban bele gondolnak milyen szép jövő is vár rájuk.
Egy átdolgozott ....egy....???....beszélek itt hülyeséget, hiszen egy élet alatt az emberek havi 200-245 órát dolgoznak, miközben nem kevés az olyan taxis, aki 300-360 órában löki....szóval KÉT ledolgozott élet után ott lesz majd a pihenés a megérdemelt nyugdíj mellett....mehet kölcsönkérni az unokájától...akarom mondani...mehet játszani az unokájával, eljárhat nyaralgatni, pihengetni....és mosolyogva gondol vissza az elmúlt 30-40 évre, hogy milyen sokat is látott és tapasztalt.....abból a kerületből ahonnan kályházott...


Most mondd meg Ádám, hááát nem vonzó dolog ez. Közel az 50-55 évhez, miközben körülötted hullnak a kollégák, akár pár évvel fiatalabbak is mint amennyi épp a taxisunk, és azon gondolkodhat, hogy teremtő Istenem, vajon hamarabb halok-e meg, mint ahogy dolgozni nem bírok majd, vagy esetleg előbb rokkanok meg és akkor (megfelelő családi háttér nélkül) nyomorban pusztulok?

Tudod Ádámka az ilyen emberek között szemléletet váltani olyan, mint szomjazónak azzal érvelni, hogy Ő szerencsés, mert a világon lehet épp most fullad valaki vízbe...

Biztos van kiút, csak nem találjuk.
Keresem, ha megtaláltam megírom.

230 napot dolgoznak a népek egy évben.
Jelentkezzen az a kolléga aki 230 nap 8 órai munkával keres pénzt, rendezett a tb-je és a nyugdija. Ha igazolja ezeket a paraméterket szobrot állítok neki!

(Ja és hétvégi meg éjszakai munkáért pótlékot is kap a dolgozó, a taxis az pontot kap, meg infarktust)

Ennek a "szakmának" sem jelene, sem jövője nincs, csak múltja van.

Szia!
Mint büszkén vállahatom tiszteletbeli taxis vagyok, az általád felhozott témákra különösen érzékeny vagyok, engedd meg hogy reagáljak rá.
Először is minden szakmában megvannak a lecsúszott egzisztenciájú emberek, nem csak itt igaz nálunk ennek megvan a belső visszhangja. A kormányt is kell tudni tekergtni ahhoz hogy hivatásos légy különösképpen. Vannak a szakmánkban kedvetlen és szótlan kollégák, akik nem feltétlenül mogorvák, buták vagy undorodnak a szakmától. Egyszerűen ilyen természetük van. Szerintem aki nálatok nem köpködi a szakmát az nem is szereti igazán. Ugyanakkor hány és hány embert tudnánk felsorolni aki bíztatta a népet hogy jó lesz ez majd alakul, és az első adandó alkalommal elmenekült innen.
Szerintem a taxiból nem egyszerűen de kilehet törni, különösen ha továbbra is hivatásos szeretnél maradni mert jelentősen hiány van mind a kamion mind az autóbusz mind pedig a mentősofőrök területén. Ha pedig nem szeretnéd a kormánykereket látni, akkor vegyél egy hirdetési ujságot, és keresd meg a számodra legmegfelelőbb terület és kívánom hogy járj sikerrel.
A végére hagytam azt a részt ami a leginkább érint a fiatalok belépése a szakmába. A magam zsenge életkorával bennem megszületett az elhatározás hogy én erre szeretném feltenni az életem a közlekedést szeretném segíteni a munkámmal, tudom ezzel nincsenek így sokan de az oldalon is láthatjuk hogy nem csak öregekből áll ez a szakma. Személy szerint én nem a szabadságot a pénzt látom ebben, hanem azt hogy egy összetartó csapattal dolgozhatom azért hogy az emberek elégedettek legyenek, eljussanak A-ból B-be és vissza. Az öregebb kollégákban látom azt hogy ők nem látják a szépet a szakmában, pedig egy kis szemléletváltással jobb lenne az álatlános hangulat, a munka és az élet kedv is.

"Hogy hogyan lehet ebből kilábalni..."

Ha nincs "Samu bácsid", akkor, SEHOGY!

Vagy ott a Góré OO1 ő is taxis volt.Váltott céget alapított jól menő válalkozó lett belöle,és még foci csapatokat is tudott szponzorálni.Nem utolsó sorban fel tudta nevelni a FIAIT.

Van már néhány ilyen kollégánk! (pl. Sas)
Jó lenne, ha leírnák a sztorijukat.

A taxizáshoz vezető utat mindannyian jól ismerjük.
Lecsúszott egszisztenciájú emberek, akiknek válás, betegség, játékszenvedély, tönkrement vállalkozás vagy egyéb ok miatt kicsúszott a lábuk alól a talaj, esetleg fiatalok, akik ebben a munkában a szabadságot, a jó autót és a könnyű pénzt látják ( persze később csalódnak, de akkor már késő, mert ki sem látszanak a hitelekből ) és a semmihez sem értők, akik rájönnek, hogy kormányt tekergetni ők is tudnak.
Nyílván ez nem mindenkire igaz, tehát akinek nem inge, nem veszi magára, viszont alighanem az elmúlt 10 évben kezdők döntő többsége így került a szakmába, ahogyan én is.
Természetesen ez nem baj, csak azt mondom ezzel, ahogy kezdtem is, hogy az idevezető utat ismerjük.

Hogy hogyan lehet ebből kilábalni, azt viszont már kevésbé ismerjük.
Ezért indítottam ezt a témát, hogy igaz történeteken keresztül talán megpillanthatjuk a fényt az alagút végén, felnyílhat néhányunk szeme. Mások sikeréből esetleg ötleteket és erőt meríthet az, aki minden reggel undorral kapcsolja be az órát és az urh-t. Nem az ötletek koppintására gondolok, hanem arra, hogy ráébredjünk végre, nem csak a taxizásban lehet gondolkodni.