Hogy az idők hajnalán miért hívták Kalácssütő utcának, arra csak azt az ésszerű magyarázatot adhatjuk, hogy itt valahol működhetett akkoriban (közelebbről a XV. században, amikor ez az utca főközlekedési útvonalnak számított) egy kalácssütő. S azt is tudjuk, hogy amikor a török megszállás után újra berendezkedett a város, már nem élt itt semmiféle szakmabéli rokona ennek a híres finompéknek. Itt állt azonban a betegápoló Irgalmas rend kezelésében működő kórház.
Irgalmas, vagy Irgalmasok utcájaként emlegették ekkor. 1692-ben gróf Széchenyi György esztergomi érsek alapítványt tett a sebesült és rokkant katonák (invalidusok) számára építendő kórházra. Ennek helyéül szemelték ki ezt a területet. 1716 és 1747 között épült, de nagyon lassan haladtak. Ekkor már kész volt a hatalmas palota nyugati és északi része, de a déli csak a XIX. században készült el, és a többi rész sohasem épült meg. Eredetileg rokkant menhelyként kívánta üzemeltetni a császári és királyi akarat. És így is nyílt meg a XVIII. százas közepén, Invalidusházként, de miután kikoptak, kihaltak belőle az obsitos hadfiak, hivatásos, és aktív seregbéliek foglalták el a kvártélyt, s igazi laktanya lett az akkori uralkodóról Károly kaszárnyaként emlegetett épületből. A XIX. század fegyvernemének, a gránatosoknak szállása lett a hatalmas ház, s mert az invalidusokkal együtt elköszöntek az irgalmas nővérek is a város ezen részétől, ettől fogva Gránátos utcaként jegyzik ezt az utcát a térképeken. Eljött azonban az idő amikor a gránátosok is odébbálltak, sőt maga a hadsereg is. Dátumát is tudjuk az eseménynek, a főváros 1894-ben vásárolta meg a kaszárnyát. Ekkor azonban elvesztette többszáz éves nevét. Évekig Háromszeg utcaként emlegették a pestiek. 1900-ban kapta meg végül mai nevét. |
