Örömmel teszek eleget Zoli diszpécser kérésének és nyitok egy fórumot Keselyű úrnak. Megérdemli:-) Már mint a Szasza, hiszen ha valaki, akkor ő vágyik erre.
Ma este is mi történt! Állok a nyugatiban és várom, hogy sorra kerüljek. Ekkor megáll mellettem egy gyönyörű hófehér Octávia. Átnézek és személyesen Keselyű úr ül benne. Vidáman üdvözöltem és még dudáltam is neki egyet. Megölelni nem akartam, mert elég nehezen magyaráztam volna meg a Főtaxis kollégáknak, hogy miért ölelgetek én egy Rádióst a Nyugati közepén, de látszott rajta, hogy már ez is jólesett neki. Igaz, egy szót sem szólt, de a szeméből kiolvastam a gondolatait, hiszen a hála, amit érez irántam - ami miatt így pártfogásomba vettem – leplezhetetlenül kiült az arcára. Majd miután sokáig nézett engem hálálkodva – aminek a harmóniáját az sem tudta megzavarni, hogy közben egy vascsövet szorongatott a kezében -, szépen tovább gurult.
Azt hittem mára ennyi lesz abból az örömből, amit Keselyű úr jelenléte tud az embereknek okozni. De nem.
Már elég késő volt, amikor a Bajcsyn haladva az Arany János spiccen (amit megtudtam, hogy a 342-es kolléga kibérelt az önkormányzattól) ott áll Keselyű úr és barátja, harcostársa, a megnevezhetetlen kolléga. Igaz, itt gyorsan az események elé is kell mennem, mert új megállapodásunk született a megnevezhetetlen kollégával. Már nem is utalhatok rá. Így mostantól ő a megnevezhetetlenrásemutalok kolléga. Kihagyhatatlan szitu, így gyorsan eléjük álltam és óvatlanul kiszálltam. Hiba volt. Álltak egymás mellett, én meg balga fejemmel beálltam a 2 autó közé. Szasza gyorsaságát már ismerjük, így gondolom senki sem csodálkozik, hogy elugrani sem volt időm és már egy satuban éreztem magam.
Hiába na, szerintem szándékosan gyártják ezek a fiúk nekem a sztorit, mert egy napot sem bírnának ki, ha nem írnék róluk:-)
Nagyon szépen elbeszélgettünk egymással, miközben meghallgattuk a megnevezhetetlenrásemutalok kolléga szakmai véleményét arról, hogy a Jankó a forgalmazással kapcsolatban milyen profi és hogy ő még mennyit szeretne tőle tanulni. Így mulattuk az időt, amikor is jött egy társaság, hogy utazni szeretnének. Megnevezhetetlenrásemutalok kolléga volt az első, így hozzá irányítottam a kis csapatot. Mint kiderült nem volt elég pénzük, de a taxis jó szívére apelláltak. Szerencséjük volt, hiszen mint magam is tapasztalhattam, az említett kolléga egy aranyember (ezt mondta rá az egyik utas jelölt hölgy).
A gond akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy egy fiú is a hölgyekkel tartana. Nem tudom miért, de ekkor már nem volt jó az előre kialkudott ár, sőt(!!!), a plusz 500 forint sem győzte meg a kollégánkat, hogy elszállítmányozza a munkában kifáradt utasokat:-(
Nem tudták meggyőzni, így a srác le is feküdt gyorsan a járdára picit pihenni mielőtt gyalog neki vágnának a nagy útnak.
Szaszát az egész ügy nem érdekelte, mert felváltva Jazzt és komolyzenét hallgatott, arcán az átszellemülés jeleivel.
Miután elmúlt az utasveszély újra beszélgetni kezdtünk. Kérdeztem a fiúkat, hogy mivel szokták eltölteni az idejüket, amikor nincs épp fuvar. Örömmel válaszoltak, sőt kérték, hogy erről fotó is szülessen, hogy lássák a civilek, hogy nem igaz ama állítás, hogy a taxis unalmában csak az orrát szokta piszkálni. Engedtem kérésüknek és megörökítettem az útókornak ezeket, a tárgyi bizonyítékokat.
Még végezetül annyit említenék meg, hogy Keselyű úr picit szomorú volt, mert az igaz, hogy ma már többen dudáltak rá, de megölelni még senki sem ölelte meg. Így kifejezetten kérem azokat, akik tagdíj fizetésnél bent lesznek amikor a Szasza is megy, hogy erről senki se feledkezzen meg!!!
Ui: Az erről készült képeket szerkesztőségünk magas áron felvásárolja!!!
Ui2: Képeknek meg tessék örülni amit én készítettem, mert az életem kockáztattam miatta, sőt, még futnom is kellett:-))
|
