Nem kevés telefonváltás után a következő megállapításra jutottam. Hogy ennek mennyi a valóságalapja, hogy mennyire áll ez meg, azt nem tudom, de jelenleg ezt én így látom.
Több oldalról kell ezt az egészet megközelíteni és átérezni a másik szemszögéből is az adott szituációt.
Kezdeném azzal, hogy sok kolléga értetlenül áll a mi munkásságunk előtt. Nem értik mi valójában mit is csinálunk, és főleg, hogy miért. Sajnos az emberi gyarlóság annyira beférkőzött a mi szakmánkba is, hogy nehéz elhinni, hogy mi ezt hobbiból, a szakma iránti kíváncsiságból és a kihívás nehézsége miatt, önként és dalolva végezzük, minden ártó szándék nélkül. Kifejezetten egy szakadékot szeretnénk befoltozni, ami jelen pillanatban a kommunikációs csatorna hiánya. Nincs megfelelő információáramlás sem a cégvezetők, sem a központban dolgozók, sem az utasok, sem a taxisok között. Így viszont ezzel mindenki csak veszít, hiszen sok olyan jelentős probléma keseríti meg az életünket, amit ha a másik tudomására hozunk, egyszerűen meg lehet oldani. Viszont amennyiben a másik félnek erről nincs tudomása, így csak a feszültség nő, ami senkinek sem lehet jó.
Valahol természetesnek veszem, hogy Surányi Attila egy munkatársa bepanaszolása után indulatosan kelt védelmére kollégáinak. Ne feledjük, Fox úr egy Főtaxis szabadjelzővel ellátott autóval érkezett. Sajna a cégek közötti rivalizálás is itt csapódott le. Mi szakmáról beszélünk és taxisokról, de naponta lehet tapasztalni a cégek közötti széthúzást. Ami igazán megdöbbentő, ez az utcán is érezhető. Amint egy másik cégnél dolgozó kollégának intek át köszönésképpen a piros lámpánál, őszinte meglepődés rá a válasz. Mit akarhat tőlem egy Főtaxis? Semmi különöset, csak köszöntem, hiszen mind a ketten taxisok vagyunk, mind a ketten az utcáról keressük meg a kenyerünket. Viszont tőlünk csak annak kell félnie, akinek takargatnivalója van, mivel nekünk pont a tájékoztatás a feladatunk. A tévedés ott lappang, hogy nekünk a balhé a jó csak. Ez nem igaz, hiszen örömmel számolunk be sikerekről, vicces megmozdulásokról, mutatunk be kollégákat, számolunk be rendezvényekről. Az nem a mi hibánk, hogy jelenleg ebben a szakmában több a negatívum, mint a jó és talán emberileg is értékes momentum. Naivitás lenne azt gondolni, hogy a cégek között nem ugyanaz az ádáz csata dúl, mint köztünk kint az utcán. Talán annyi, hogy ez utóbbi kicsit nyersebb formában történik. Ezt figyelembe véve nem szabad csodálkozni egy esetleges felindultságon, ami persze nem mentség egy nem megfelelő hangnem használatáért.
Taxisok mitől háborodnak fel?! Sokan féltik a pecsenyéjüket. Ne feledjük, az üzletnek a csend a jó. A piszkos üzletnek, a zavarosban halászásnak meg kifejezetten káros a nyilvánosság. Arról nem beszélve, hogy a nyilvánosságnak még egy igen káros hatása van ezekre az emberekre nézve. Nyomást lehet gyakorolni a rossz ellen. A panaszos kolléga (amint az nekem hallomásból lejött), kiváltságos helyzetben van a 6x6-nál, rá nem ugyanazok a szabályok vonatkoznak. Neki lehet nem megfelelő állapotú autóval a szemlére érkeznie, hiszen ha valakinek ez nem tetszik, akkor ő kilép. Nosza kedves kollégám rajta, akkor te nem vagy megfelelő annak a cégnek a színvonalához, de ilyen mentalitással rendelkezve még azt is megkockáztatom, hogy az egész szakmához nem vagy megfelelő. Mert miként viselkedhet egy ilyen taxis az utassal szemben, ha egy szemlén ezt megengedi magának. Az igazán baj az, hogy ezt meg is teheti, hiszen ő hangoskodik, ő balhézik, neki kell, hogy igaza legyen, hiszen ha nem így lesz, akkor ő tovább nem marad. Az lenne a jó, ha egyik cégnél sem maradhatna egy ilyen habitussal rendelkező taxis. Az egész cég üzletpolitikájának, az ezért dolgozó embereknek az arcul csapása volt ez. Vannak kollégák, akik sajna a szakma nehézsége miatt, esetleg az idő előrehaladta miatt nem tudnak lépést tartani, vagy a csekkek halmazában lejjebb és lejjebb süllyednek, de még ők is készülnek egy szemlére, még ők is kihozzák magukból a maximumot, ezzel megadva a tiszteletet mind a cégnek, mind a feladat súlyának és azoknak az embereknek, akik azon fáradoznak, hogy a piacon megélhetést biztosítsanak a náluk dolgozó kollégáiknak. Amennyiben ez még mindig kevés, és hagy maga után kivetnivalót a kocsijuk állapota, akkor a negatív véleményezést, a javítandó teendőkre való felhívást elfogadják, de semmiképpen sem hőzöngenek és fenyegetőznek.
Többekben felmerült a kérdés, hogy az általam is nagy tiszteletnek örvendő Lakatos Sanyi ezt miért tűrte szó nélkül? Következőképpen gondolom én. Lakat egy bizonyos funkciót tölt be, amire kinevezték, amiért megfizetik. Neki mindig is a cég- és a cégvezető érdekeit kell néznie elsősorban. Minden más csak ezután jöhet. Ebben az esetben sem járt el másként. Ő jelezte a kolléga felé, hogy az autója nem megfelelő egy szemlére, de miután a cégvezető kifejezetten kérte (utasította) más véleményre, így nem is tehetett mást, el kellett fogadnia a döntést.
A renitens kolléga meg simán csak harcolt, az eddig kivívott kiváltságaiért, ami a részéről még érthető is. A gond az, hogy ezt meg is teheti. Amíg vannak ilyen kollégáink, addig ne várjuk azt, hogy a szakma megbecsülést fog szerezni magának ebben az országban. Mindig is együtt fognak emlegetni minket a köztörvényesekkel és ezen nem szabad megsértődni, inkább tenni kellene ellene, hiszen ez a mi zsebünkre megy. Hiszen elég egy ilyen porszem a gépezetbe és lám, most is milyen vihart kavart. Mi úgy tudunk ez ellen fellépni, hogy felülkerekedünk rajtuk és előbb (de sajnos) utóbb, ők lesznek kevesebben.
Ezt én a magam nevében írtam, vagyis szogorúan SZVSZ! |
