Elvesztettem egy barátomat!
Furdal a lelkiismeret, mert nem tudtam neki segíteni, pedig nap mint nap együtt voltunk.
Állandóan egymáshoz ültünk át a flórián droszton. felváltva panaszkodtunk, hogy nem megy a bolt.
Nem vettem komolyan mikor azt mondta, hogy kinézte magának a szentendrei úti Auchannál lévő kéményt és majd onnan ugrik le.Utána azt mondta, hogy ha ez így foilytatódik a Dunába ugrik. Jót röhögtünk rajta. Álmomban sem gondoltam, hogy megteszi.
De vajon rajtam kívül másnak nincs lelkiismeret furdalása?
Kedves Főtaxi vezetősége!
Nálatok nincs senkinek lelkiismeret furdalása? Képesek voltatok januárban, a válság és a fuvar számok visszaesésének kellős közepén tagdíjat emelni.
Képesek voltatok a bent lévő kauciót 40.000 Ft-tal megemelni.
Tudom, hogy kapitalizmus van, de ezekkel a döntésetekkel többszáz ember sorsáért vagytok felelősek. ha nincs munka, mire szeditek be a több mint 62.000 ft tagdíjat? Azonnali tagdíjcsökkentés kellene! 3-4 órát kell állni a droszton, mire a Kovács nénit a Zápor u-ból elvihetjük a Vörösvárí úti rendelőig. Utána visszaállhatok a sor végére újabb 3-4 órára. 2-3 fuvarra rámegy az egész napom.
Ez a taxizás? Tényleg? Mit csináltok a pénzünkkel? Mit csinál a fuvarszervező? Miért kapja a fizetését?
Szégyelljétek magatokat!
Főleg az az ember szégyellheti magát aki, mikor elmondtuk neki telefonon, hogy a kolléga öngyilkos lett,mindenféle részvét nélkül azt merte mondani, hogy még 1500 embernek kellene a Dunába ugrani, mert ennyivel vagyunk többen.
Ez az ember a Főtaxinál vezető beosztásban van.
Tisztelt Hausz Gyula Vezérigazgató Úr!
Ezt az embert azonnal ki kell rúgni.
Én már kiléptem. Kértem a Tamást, hogy jöjjön velem át másik céghez, de ő még várt.
Addig várt, míg eljött a november elseje. Halottak napja!
Előtte betelefonált, hogy haladékot kérjen a tagdíjra, de nem kapott. Elsején 00 órakor leborítottak mindenkit aki nem fizetett.
Nem szólt senkinek. Nem köszönt el senkitől. Nem csinált parádés jelenetet, hogy meg akar halni. Egyszerűen csak felhajtott az Árpád hídra, letámasztotta a kocsit és ugrott.
Két hétig még reménykedtünk, hátha csak elment valahova, aztán majd jön. De nem jött. Jött helyette a szomorú hír, hogy Paksnál megtalálták a Dunában a holttestét.
Itthagyott minket, mi pedig továbbra is fizetjük a kapitalistáknak a horrorisztikusan magas tagdíjat.
Legalább ők hadd éljenek jól.
Kedves Tamás! Ennél talán lett volna jobb megoldás is, de te ezt választottad!
Szomorú és fájó szívvel búcsúzunk tőled:
Barátaid a Flórián droszton és a Margit híd budai lábánál. A Citys és Tele 5-ös haverok akikkel jó volt együtt kávézni és dumálni a kúton, és az Árpád Fejedelem útján lévő MOL kút dolgozói.
Emléked szeretettel megőrizzük!
Nyugodj Békében!
Barátod: Paró
volt Főtaxi 213
|
