Kedves Csumi!
Örülök, hogy kérésem meghallgatásra talált.
Így már sokkal jobban olvaslak.
A hellyel nem kell spórolni, hisz azért van.
Két malomban őrölünk, de majd személyesen megbeszéljük a dolgokat.
A lényeg, a lényeg. Minnél tovább rágom magam ezen, az eseten, egyre inkább az, az érzésem, hogy nem volt ott semmilyen taxis, sőt semmilyen autó se.
Olvassd el még egyszer a cikket.
Ki állította, hogy egy taxis vágott elé.
Csak az újságíró!
Se a sérült, se a tanúk „állítása szerint” nincs benne a mondatban.
Akkor az újságíró honnan szedte ezt?
Aztán nézd meg a hozzászólásokat!
Sokan, azt se tudják, hogy hol történt a baleset!
Többen a Hegyaljára teszik, meg úthibára következtetnek.
Akkor feltételezhetjük, hogy a kishölgy magánszáma volt a fejreállás?
Feltételezhetjük azt, hogy rutintalanság?
Vezetéstechnikai hiba?
Hogy a gkv. oktatója, nem tanította meg neki az alapokat?
Nem tudom ki hogy van vele, de leírom azt, hogy:
Hogyan tanultam meg vezetni!
1976 februárjában szereztem jogosítványt. Akkoriban a januárok, és a februárok, még síkosak, latyakosak voltak.
Előre kell bocsátanom, hogy minden fokozatomat / B; C; D; F5 / ingyen szereztem meg, ami az átkos rendszernek köszönhető.
Ma ez kb. 1millát kóstál, ha helyesek az információim, de lehet, hogy többet.
Na szóval, középfokú tanulmányaimat az Ihász Dániel szakközépiskolában kezdtem.
Ennek az iskolának a patronálója a Hungarocamion volt.
Oda jártunk szakmai gyakorlatra, és ő alkalmazta a végzős diákokat is, már aki nem tanult tovább.
A kamion ennek fejében minden egyes tanulónak biztosította a jogsi megszerzésének a pénzét.
Lehetett választani B, vagy C kategória mellett.
Aki tovább akart tanulni, az csak a B kat. szerezhette meg, aki viszont, a suli befejeztével a kamionhoz ment dolgozni, annak a C kat. is finanszírozták.
4. év szeptemberében eljött a várva várt pillanat. Órarendben szerepelt a KRESZ oktatás.
Decemberben szépen le is vizsgáztam, úgy tesztlapon, mint elméletben.
Az elmélet azért fontos, mert az volt a hivatásos fokozat.
Aztán következett a január. Szépen, ütemezve elkezdtünk járni a Dankó u.-i ATI telephelyre.
A gyakorlati oktatás 4 hetes volt. Én január közepén kezdtem el.
Képzelheted, minden csupa hó, latyak, sár meg víz, külterületeken meg jég.
Na, szóval megérkezek a Dankóba, ahol bemutatnak egy kedves „bácsinak” / Én voltam 18, Ő kb 35 /, de akkor még a mi világunkban, bizony bácsiztuk, nem úgy, mint ma, hogy Ő a lesz az oktatód.
Annak rendje, és módja szerint beültetett a Skoda 100-as autóba, és kivitt a Ferihegyi út és / ma / Reptér1 között található hatalmas nagy betontérségére. Nem tudom, ez még ma megvan?
Minden csupa hó, latyak és jég.
Ott, helyet cseréltünk. Életemben akkor ültem bal 1-en.
Azt mondta nekem, ne nyúljak semmihez, csak a kormányt fogjam meg.
Ja még egy nagyon fontos dolog. Az akkori tanuló kocsikon, az oktató felőli oldalon is 3 pedál volt / gáz, fék, kuplung /, nem úgy, mint ma, hogy csak a fékpedál kötelező.
Szóval, fogom a kormányt, és egyszer csak azt veszem észre, hogy megindul alattam a föld, majd, mint a vidámparkban, elkezdek ringlispillezni.
A lényeg: Az oktatóm tudta, hogy azon a büdös nagy betonon nem tudok neki menni semminek, így Ő nyugodtan dolgozhatott a 3 pedállal a másik oldalon.
Miután, ilyen szépen elkörözgettünk, vagy 10x, azt mondta, hogy rendesebben fogjam azt a kormányt.
Nézek rá, mint borjú az újkapura, és felteszem magamban a kérdést: - Mi az, hogy rendesebben?
Na mindegy. Ezek után úgy megmarkoltam a kormányt, hogy már fuldokoltunk attól a vízmennyiségtől, amit kifacsartam belőle.
Addig nem jöttünk el aznap onnan, míg egyszer sem pördültem meg, és Én végig csak a kormányt foghattam.
Se gáz, se fék, se kuplung, csak a kormány.
Másnap:
Ugyanaz a terep.
Kezdődött az oktatás: Kuplung be, gáz, kuplung fel. Jó kis alpesi gyakorló pálya.
Indulás – megállás. Ez 2ó-án keresztül.
3. nap.
Terep ugyanaz. Idő, még mindig pocsék.
Váltó használat: 2-3-4 fokozat megismerése! Ugye az 1-est már tegnap megismertem.
Le – fel váltás gyakorlása 1ó-n keresztül.
Ekkor jött a fekete leves.
Drága jó oktatóm / Bandi Bá / megálljt parancsolt.
Cigiszünet! Hiába, már akkor is a rabja voltam ennek a drognak. Cigarettázás közben elmondta:
- A feladat a következő lesz, felkapcsolsz 4-be, felmész 100-ig, és amikor azt mondom fék, akkor satu.
Én lelkesen neki is láttam feladat végre hajtásának, bár ne tettem volna!
Amikor rám szólt, hogy satu, na akkor a Skoda s 100-al eljártam a kalocsai kettőst.
Egyet jobbra – kettőt balra. Ez az érzés, még a Vidámparkban lévő Kanyargóhoz sem fogható.
Én még életemben annyit nem pörögtem autóval, mint ott, és akkor.
Főleg, ha a maiak között van még valaki, aki emlékszik, hogy milyen volt az S 100-as fékrendszere.
Ahány kerék volt annyi féle képpen fogott.
Miután jól kipörögtük magunkat, akkor kezdte el mondani, hogy ilyen úton hogyan is kell fékezni, és hogyan is kell megállni.
Gyengéd fék + visszaváltás + motorfék.
Amíg ezt nem tanultam meg, ki se vitt a forgalomba!
Bő hetet töltöttem a betonon, mire végre kivitt a forgalomba.
Akkorra Ő már tuti volt abban, amiről nekem halvány fogalmam sem volt, hogy a közlekedésben is meg tudom állni a helyem.
Tudom, ez nagyképűen hangzik, de mai ésszel visszagondolva, az akkori időjárási viszonyokra való tekintettel, Én se tettem volna másképp semelyiktőtökkel.
Drága jó feleségemnek mondogattam 20 éve mindig, hogy fele annyi autó lenne Budapesten, ha Én adnám ki a jogosítványokat.
Ha, meg van még, és minden oktató ott kezdené meg a gkv. tanulást, akkor tán nekünk se kell szembenézni, ilyenesetekkel.
Lehet, hogy be van szűkülve az agyam, de gk. vezetésre, oktatni kéne, nem pedig a pénzt, kacsát, libát beszerezni.
U.I.
Drága jó Bandi Bácsi!
Nem tudom, élsz -e, halsz –e, csak azt tudom, hogy amit nekem adtál, azt neked köszönhetem, hisz ebből élek.
|
