Na igen. Ők azok a kéregetők, akik a piros lámpánál megostromolnak minket, akiket azért nem annyira szeretünk mindig. Viszont ijesztő még a gondolat is, hogy ha már a szeretet ünnepe sem mozdít meg bennünk semmit, egy kis részvétet, egy kis adni akarást, vagy legalább egy pár jó szót.
Sztori a következő:
Az egyik kolléga mesélte a napokban.
Szenteste. Kint az utcán, hajtva a pénzt, mert a pénz és a csekk, a fizetnivalók sincsenek tekintettel arra, hogy mi taxisok is szeretnénk megpihenni, és az egész napos ünneplés után a kedvesünkkel együtt bújni be az ágyba. Nem, mi akkor is szépen elköszönünk, az ablakba még visszaintünk és az elváláskor elhangzó „Vigyázz magadra” automatikusan válaszoljuk, hogy „Persze”.
Majd ki az utcára, a bezárt boltok neon fényei ma már szinte idegesítően hatnak ránk, mert eszünkbe juttatják, hogy ÜNNEP van. De te nyomsz a címre és már nyomod is a jobbos tövig. Ennyi, ennyi a karácsony. 2-3 hetes idegeskedés, hogy miből, hogyan, majd egy pár óra melegség a szívben és utána az anyagi csőddel való küzdés.
Suhan a kolléga a Thököly macskaköves, vesekő eltávolítós útján, miközben már hétköznapi a hangulata. Szid mindenkit, de legfőbbképpen a sorsát.
Arra lesz figyelmes, hogy a kocsi belsejében hirtelen világosság gyúl, majd ismét sötétség, majd megint világos. Egy kis időnek el kellett telnie, mire ráeszmélt, hogy a mögötte érkező autó refizik rá.
Háááááááát menj, előzz meg, ne villogjál – mondta szinte félhangosan, úgy bele a semmibe. De csak nem fejezte be a másik sofőr. Kollégánk gondolt egyet és jobban a gázra lépett. Pár perces őrült száguldás vette kezdetét, majd a Keletihez érve a jelzőlámpa megálljt parancsolt. Nézte a másik kocsit, látta, hogy az szépen mellé suhan.
Egy 6x6-os volt. Egy hölgy. Aki hevesen gesztikulált, azt mutatta, hogy a kollégánk húzza le az ablakát.
Ő lehúzta, erre a kollegina egy szem szaloncukrot dobott át a nyitott ablakon miközben ezt kiabálta át:
- LEGYEN BOLDOG KARÁCSONYOD!!!
Közben a lámpa fénye zöldre váltott és a kollegina adott egy kövér gázt és mosolyogva integetve elnyelte őt a távolság.
Kollégánk bambán bámult a kezében lévő kissé viseletes szaloncukorra, arra a tárgyra, melynek sikerült fáradt, csalódott szívében újra gyújtani valamit, ami melegséggel árasztotta el az egész testét.
Hosszú évek óta ez volt a legboldogabb karácsony estéje és szívből tudott végre újra kellemes ünnepeket kívánni a kocsijába beszálló utasoknak.
Ennyi, nem bonyolult recept. Egy kis önzetlenség, egy mosoly, egy gesztus és máris valakit boldoggá tehetsz... |
