Ricsi "lányos pirulásáról" is lehetett volna egy tanulmányt írni:-)
Olyasmi volt benne, hogy: Ezt nem kellett volna!:-(
Itt a kedves feleségem is, és úgy tudja, hogy magokon élek!

És ugye nem "Nagy kakast" mondott a kisasszony!:-)

Mind a két történeten vörösre röhögtem fejem. Azt nem értem, hogy az utcán miért nem érezhető a humor ami bennünk van?

Örülök.

Viszont nevetve írtam és helyesbítenék,mert el@rtam.
"Barátom jó humorú ember lévén nem végülis sértődött meg!"

Szóval :Barátom jó humorú ember lévén végülis nem sértődött meg!

Bocs.

:DDDDD

Hülye egy szituáció -DDD

Megnevetettél.

Jól szétröhögtem magam a mesteren!

De azért ez előfordul.

A nagyon jó múltkor a házisárkány nevű mínusz 3 csillagos helyen étkeztem egy barátommal aki történetesen cigány.
Du. 2 ,teltház,szerencsére volt 2 ülőhely.
Azt tudni kell,hogy az akkori tulaj Filippó (a karján lévő tetkó miatt hívtuk így,nyilván a börtönben szerezte) kedves ember lévén szólt,ha kész a táp.
Egyszercsak elüvölti magát.CIIGGÁÁNNYY!!!
Erre egy kicsit megfagyott a levegő,összenéztek az emberek..
Barátom meg megy a kajáért,mert cigánypecsenyét rendelt!
Azért kellett volna látni a szemét amikor a felszólítás elhangzott!
Én szakadtam a röhögéstől! :D
Barátom jó humorú ember lévén nem végülis sértődött meg!

Szoftverzióban is felvették a szexet

Mi szóltunk! :-)

Verem a fejem a falba,hogy miről maradtam le!!!!

:DDDD

Arról már nem én tehetek, hogy ilyen széles a mosolyod:-))

Mosooooly!

Leállt a forgalom, a Kálvin téren:-)))

Na, akkor elmesélem mi is volt, mert vannak barátaim:-)))

Valóban már mindenkinek kihordták a kaját és már kezdtem izgulni, amikor megérkezett a pincérhölgy és tanácstalanul jött az asztal felé, hogy kié lehet ez a köret. Ekkor villant be neki, hogy én rendeltem egy nagy sertésszeletet (ami nem is volt nagy) és ahhoz jár a köret, mire örömében hangosan így szólt.

- Jaaa, ez a nagymalacé lesz – majd oda lépett hozzám, és letette elém a köretet.

Erre a jelenlévő tisztelt társaság egy mosollyal nyugtázta a történteket és szépen elköltöttük a vacsoránk.

Ennyi!!!:-)

Érthető.
Én sem szoktam emlékezni rá ha becézgetnek, hisz természetes.
De bennünk maradandó nyomokat hagyott....:-)

Nem elhallgattam, csak már nem is emlékeztem rá:-)

Nnajó!

Nem akartam elmesélni, de a történetnek van olyan mozzanata, amit a mi Csogunk szemérmesen elhallgatott!

Ülünk bent az étteremben, a pincérhölgy hordja a kaját rendesen.
Fucsa módon, Ricsi elé nem tesz semmit.
Már mindenki megkapta a magáét, amikor megjelenik, egy tányér körettel, és öszinte mosollyal, teljes természetességgel mondja: "Ez a nagy malacnak" és leteszi a tányért a Ricsi elé!
Sejtettük, hogy ismerik őt a város összes éttermében, de hogy ilyen "kedves" beceneve is van, az azért meglepte a társaságot.
Miután felkeltünk az asztal alól, jóétvággyal elfogyasztottuk a vacsorát:-)