Felhívott egy kolléga és beszélgettünk. Érdekes, hogy egy-egy ilyen esemény mennyi érzelmet tud kiváltani, főleg, ha egy ilyen emberről szól.
A lényeg az, hogy miután elbeszélgettünk, letettem a telefont és elgondolkodtam.
A végeredmény az, hogy nem megyek ma ki dolgozni. STOP!
Megrendítő és remélem valahol Árpi is érezheti ezt, hogy mennyi ember keresett meg engem, hogy nem akarják elhinni, ami történt. Engem hívtak, pedig érdemtelen vagyok rá, hiszen sok jóval közelebbi barátja van neki, bár az Árpinak mindenki barátja lett, aki egy jó szóval fordult felé.
Nem felejtem el az elmúlt nyarat. Nem volt autóm, mert épp kihullott alólam. Csörgött a telefon és Árpi volt a vonalban. Hirtelen nem is ismertem fel a hangját, hiszen előtte alig beszéltünk.
- Ricsi, hallom nincs autód?
- Nincs, sajnos meghasalt.
- Miért nem szóltál, gyere mellém nappalra, ha ez segítség neked. Persze ha nagyon nem megy neked a nappal, akkor cserélhetünk, de én éjszaka szeretek taxizni.
Elfogadtam a lehetőséget, és akkor is hasonlóan döbbenten álltam Árpi tette előtt, mert már nem is reménykedtem abban, hogy ilyen ember még létezik. Létezett. Kért egy jelképes összeget, ami épp a plusz benzin költségét fedezte. Végig korrekt volt és soha egy rossz szava nem volt, pedig velem nem könnyű. Igaz, én is igyekeztem nem a formám hozni, mert értékeltem a cselekedetét.
Legalább jelezte volna, hogy bajban van….
|
