Nyugi, viszem tomajert is, és ez a problémád is megoldódik:)
Na meg ezen nem csodálkozom....én csak belegondoltam és egy kő van a gyomromban már ettől.
Hogy mit lehet ilyenkor tenni, mi a helyes, vagy inkább mi az ami segít ilyenkor abban, hogy értelme legyen a holnapnak, hogy lehetséges legyen úgy lehajani nyugovóra a fejed, hogy nem a sírás fojtogat..??...nem tudom...erre nem tudok neked választ adni...hiszen én magam sem tudtam erre megtalálni a megoldást...
Szokták mondani, hogy az idő mindent megold...a nagy francokat...az idő csak még jobban mélyíti a sebeket...ha igaz volt a szerelem, ha igaz volt az érzés, akkor az idő csak pusztít. Persze fogsz tudni újra nevetni, meg újra jókat enni, meg ilyenek, de (ha neked ez egy valódi nagy sokk), akkor már semmi sem lesz a régi. Vagyis lesz amikor nem gondolsz rá, de villámként csap majd le rád az érzés, önt el a forróság és ez ellen nincs orvosság...akkor sem, ha most kopogna is visszajönne, mert mindig benned marad.....vajon mikor megy el..?..
Hát, így visszaolvasva, nem nagyon sikeredett vigasztalósra, de legalább őszinte az írásom...
:)
Fel a fejjel..:) |
