HallóTaxi! minden ami taxi...

lilazoli

válasz | 2009.07.19. 13:38:00 (318)

Sok minden megváltozott Bukarestben 10 év alatt, bár a város külsőleg ugyanazt a balkáni káoszt mutatja. Soha nem tudtam igazán jól érezni magam a román fővárosban, ahova mindig csak rövid időre, egy-egy fontos sportesemény kapcsán vetett a sors. Ehhez az is hozzájárult, hogy korábban rendszeresen éreztették velem, hogy - legyen bár szó a Kolozsvári U kosarasairól, a Csíkszeredai Sportclub hokisairól vagy a magyar labdarúgó-válogatottról - az ellenfélhez tartozónak, kvázi ellenségnek tekintenek.

Most azonban szívélyes volt a fogadtatás, az erdélyi magyar média egyetlen akkreditált csapatát, a sportoldal.ro tudósítóját és fotósait kiemelt figyelemmel kezelte Catalin Fainisi, a Steaua sajtófőnöke. A bukaresti klubnak szemmel láthatóan jót tett a rendszeres BL-szereplés, a mérkőzés megszervezése és a sajtó kiszolgálása példaszerű volt, a wi-fi minősége a legjobb az összes romániai sportlétesítmény közül.

A meccs előtti hangulatot össze sem lehet hasonlítani azzal, amely az 1999-es és 2001-es román-magyar válogatott mérkőzéseket övezte. A bukaresti média hangulatkeltő akciói ellenére a város utcáin immár nyoma sincs az akkori tömény magyarellenességnek, amely miatt a budapesti kollegák a stadion közelében már nem is mertek anyanyelvükön megszólalni. Az ultrák persze külön kategória, de ők is csupán a stadionban próbálták kiüvölteni dühüket. Az átlag Steaua-szurkoló viszont már nem látott többet a soros ellenfélnél az Újpestben, a hagyományos "Ki a magyarokkal az országból" rigmusra is csak a kemény mag volt vevő.
És az is jóval ritkábban hangzott fel, mint régen.

De elég a dicséretből, jöjjön a fekete leves. A bírálat első része a médiáé, különösen az erdélyi magyaré. Mert a román sajtó pontosan azt nyújtotta a mérkőzés előtt, alatt és után, amit várni lehetett tőle: harsány, bulváros felütésekkel tarkított felületes tudósítások, olykor szándékos ferdítések és túlzások. A csúcstartó a Realitatea TV, amely a meccs másnapján is azt állította, hogy a második félidőben pályára rontó, félmeztelen szurkoló magyar volt. A 19 éves román fiatalember saját állítása szerint gólt akart szerezni, bár a labda környékén sem járt.

Azt nem tudtam megérteni, hol maradtak az erdélyi magyar kollegák? Tényleg elég a tévében megnézni a 22 év utáni első román-magyar kupacsatát? Tényleg nem fontos a körítés, a hangulat, a személyes tapasztalat? Tényleg elég átvenni a román sajtó "erőszakos újpesti ultrák" eposzi szókapcsolatát és a hírtévék szándékosan megvágott képei alapján írni ezek viselt dolgairól? Ez az 500 magyar drukker, aki vállalta az oda-vissza 30 órás vonatozást és a bukaresti, pokolinak ígérkező hangulatot, még akkor is többet érdemel, ha egy részük tett elítélendő dolgokat is a túra folyamán.

Tíz éve, a válogatottak összecsapására egyetlen magyar drukker sem mert eljönni. Most eljött 500, és tartotta a frontot, volt olyan időszak a meccsen, amikor a "Hajrá lilák!" hangosabban szólt, mint a "Lupta Steaua!"
Hogy volt "Vesszen Trianon!" is?
Meg lehet érteni, hiszen ha Újpest-drukker lennék, engem is zavarna, hogy az ellenfélnél játszik a temesvári Székely János vagy a nagykárolyi Bikfalvi Erik.

A Peluza Sud által kifeszített, hibátlan magyarságú, sokkolóan gyalázatos felirat ellenben olyan súlyos sértés nemcsak az Újpest, hanem minden magyar ember számára, amit nem lehet szó nélkül hagyni.
Egyelőre azonban mindenki hallgat, kivéve az újpesti klubot, amely már a helyszínen jelezte, hogy tiltakozni fog miatta az UEFA-nál.
A román hatóságok és média hallgatását megértem, a magyar vezetőkét - a határ mindkét oldaláról - nem.
Igazán azonban az a kérdés izgat, ki volt az a magyar ember, aki ezt a nemzetgyalázó szöveget megfogalmazta vagy lefordította egy nacionalizmusát nyíltan vállaló román ultra-csoport számára?