SZERVÍZBEN
Na ne mááá.. Ezt nem hiszem el.Mi ez már megint? Valami furcsa, ismeretlen, eddig sosem hallott zörej a motor felöl. Vagy alóla? A franc se tudja. Most megint mehetek szerelőhöz.
Na igen, a „kedvenc”időtöltésem. És mégis mikor, kérdem én? Éjszaka dolgozom, nappal alszom, a köztes időben meg család meg lustálkodás. Mostanában a Csogut sincs időm utálni, az idejét se tudom, mikor szóltam be utoljára Tomajernek.
Na mindegy, erre, muszáj lesz idő szakítanom, ezt meg kell orvosolni.
Felrémlik az első találkozásom a szerelővel.
Drága jó, önzetlen munkatársam, a 1014-küldött hozzá:
-„Aranykezű, gyors és olcsó. Sanyinak hívják. Csak hivatkozzál rám!”- mondta.
Megtettem. Sanyi arca elkomorult.
- Te ismered Ricsit?
- Hát persze – húztam ki magam büszkén. - Van valaki ebben a szakmában, aki nem ismeri ezt a legendát, ezt a félistent, minden taxis védőszentjét?
- Ez esetben plusz 25% áfa – mondta ellentmondást nem tűrő hangon és tüntetően zsebrevágta a slusszkulcsomat.
Na ezt megszívtam.
- Megállj Csogu!- gondoltam, miközben egy tőről fakadó gondolatok cikáztak keresztül-kasul az agyamon: megölöm, megfojtom, kinyírom, elásom. Aztán kihantolom, és újra kicsinálom.
Ennek ellenére a későbbiek során, harmonikus kapcsolatot sikerült kialakítanom Sanyival.
E folyamatot meggyorsította az a tény, hogy megígértem: megszakítok minden kapcsolatot „azzal” az alakkal.
Azóta a Sanyi a két legjobb barátom. Ugyanis olyan „termetes”, hogy két embert is kitesz.
Tisztelettudó magatartásom vele szemben, nagyrészt ennek is tudható be.
A műhelyében nagyüzem lehet. 6-7 autó vár szemlátomást javításra .
Az emelőn egy Skoda, alatta egy Opel, szerelő aknán.
Lehet, hogy az Opel alatt az aknában meg egy Babetta... ki tudja?
Az udvaron álló Audinak is felnyitva a motorháztetője. Ez az ember halmozza az élvezeteket. Egyszerre több autón dolgozik. Igaz, egy esetben túlvállalta magát. Nem figyelt oda és egy Suzukiba, oda nem illő alkatrészeket pakolt.A hatás leírhatatlan volt!!
Esztergom és hazánk büszkesége másnap lealázta a Mecsek rally teljes mezőnyét, Janikástul, Benikestül. Az összes WRC a vert mezőnyben kullogott.
De hát Csogu megmondta előre: arany keze van.
- Szia Sanyi - kiáltom vidáman - rá érsz egy kicsit?
Valami meghatározhatatlan morgás rá a válasz.
- Szerinted? – miközben előbukkan, egyik kezében egy komplett váltóval a másikban meg egy felújításra szoruló motorblokkal.
- Mi van vazze, gyúrtál egy kicsit? – próbáltam viccesre venni a figurát. Gondoltam, ha hízelgek neki, akkor olajozottabban mennek majd a dolgok.
- Na mi van, mit akarsz? – mordult rám barátságosan miközben letette a 400 kiló alkatrészt a kezéből.
- Mit is, mit is, lássuk csak. Egy mosást, vágást, szárítást, és egy nagyon kevés zselével a végén, lődd be a séróm! Egy KV és egy üdítő is jól esne!- mondtam kedélyeskedve. Vesztemre!
- Aha – mondta ugyanis vészjóslóan atyai hangon Sanyi, miközben egy 80 kilós kalapácsot vett, lazán a két ujja közé.
- Sanyi neee, csak vicceltem, rossz a verda, azért jöttem !! - ordítottam rémülten.
- Jól van na, ne pánikolj, nem bántalak! Tudod, hogy kedvellek. A fiamra emlékeztetsz.
- Igen?- kérdeztem remegve. Ez kedves.
- Ja. Ő is olyan, mint te. Követelődző, pimasz és hálátlan.
Erre most mit mondjak? Ennek a durva embernek? Amíg a kocsim torka vérzik, addig biztos semmit.
- Na mi a gondod má megint?
- Valami furcsa hang jön onnan elől… alul… izé, nem tudom.
- Jól van, megemeljük két oldalról, gurítsd ide az emelőt, én hozom a másikat!
- Izé.. nem lenne egyszerűbb az aknán? –
- De! – mondta gyanúsan „hülyegyerek” hangon. – Csak told ki légyszi, mert olajos a kezem.
- Máris – kiáltom vidáman, majd a levegőben megállt az induló lábam.
- Te Sanyi, ez az Opel bakon áll, nincs rajta kerék!
- Tudom, én szedtem le. Ott van a 4 kerék a sarokban. Szereld fel, és máris gurul – vigyorgott rám kajánul.
- OK.- sóhajtottam. - Hozom az emelőt. –
Az emelők kapacitását a végtelenségig kihasználva, megemeltük a taxit.
De Sanyi még így is csak nehezen préselte be magát az autó alá. Pár percig szöszmötölt, majd megkérdezte.
- Te figyu, mentél át mostanában vasúti átjárón?
Te jó ég !!! Mit találhatott alul, amiből erre a következtetésre jutott ?????
- Háát… tegnap, azt hiszem.
- És volt ott bakter vagy pályamunkás piros tárcsával, amilyennel leállítják az autóforgalmat?
- Volt, de honnan tudod?
- Itt van a tárcsája, beszorulva a féltengely mögött.
- Húú, tényleg? Csak ennyi lett volna a baj? Akkor szerencsém van!
- Ahogy vesszük - morogta bosszúsan Sanyi a kocsi alól. – Nem tudom kicsavarni az ujjai közül a rudat!
- Mi van ??? – sikítottam rémülten. Elütöttem egy baktert és ott van a kocsi alatt ?????
Megfordult velem a világ. Lelki szemeim előtt felsejlettek a börtön… a rácsok…. te jó ég... a zuhanyzó képe!!!
- Ne pánikolj, csak a keze van itt.
- Köszi, most megnyugtattál! Azonnal meg kell tudnom a Császár Elődöt védő ügyvéd nevét, címét, telefonszámát. El kell adnom a kocsit, hogy legyen pénze a családnak, amíg hűvösön vagyok. Ki kell vennem a kauciót. Szereznem kell valahonnan…… Te meg ezen nevetsz ????
Időközben ugyanis, Sanyi kiküzdötte magát a kocsi alól és a pánikszerű monológomat hallva, idétlen röhögés lett úrrá rajta. Egyik kezével a térdét csapkodta nagy vidámságában, a másikban egy termetes, lelombozódott faágat szorongatott, feltehetően azt, amit a kocsi alól piszkált ki.
- De hát, de hát…- motyogtam - akkor most…. most mi van?
- Haver, tudod mit? – mondta még mindig fuldokolva, a törvénytelen röhögéstől - nem kell fizetned, ez minden pénzt meg ért. –
Csak lassan tért vissza belém az élet. Szerencséje ennek a közönséges embernek, hogy gyűlölöm az erőszakot, mert most különben…………………
- Na mi van, csak nem ijedtél meg? De ugye azért nincs harag, igaz? - komorult el a hangja, miközben barátságosan a vállamra tette a kezét.
Felkeltem a földről, leporoltam a ruhámat.
- Haragudni Rád? Nézz már magadra Te nagy marha, lehet Rád haragudni?
- Háát.. lehetni éppenséggel lehet – mondta még mindig vigyorogva - csak káros az egészségre. Na de félre ború, ez tényleg durva volt egy kicsit. Kiengesztellek.
- Annyi pénz számtanpéldában sem létezik, amennyivel ezt az aljasságot jóvá tudnád tenni - feleltem.
- Pénz, pénz, pénz! Mindig csak a pénz! Másra nem is tudsz gondolni?
- Kompenzáció gyanánt? Tőled? Nem!! Elvégre taxis vagyok, vagy mi fene!!
- Na figyelj, jó leszek hozzád, mint atya a hülye gyerekéhez. Ezentúl szóba állhatsz a Csoguval! Naa.. Valld be, erre nem számítottál!
- Nem - feleltem szomorúan. - Erre nem. És bánatosan indultam a „megjavított” taxim felé.
Ekkor láttam, hogy olajos maradt a kezem. Hátra mentem kezet mosni. Mikor vissza értem, egy Ford Focus állt a kocsim mellett, az enyémhez hasonlóan, felnyitott motorházzal. Sanyi gondterhelt arcát látva, jeges rémület járta át a szívemet.
- Mi van főnök, csak nincs valami baj?
- Csitt, ne zavarj! - mondta elmélyülten, majd odalépett a Focushoz. Kitárta két kezét mintha méretet venne valamiről, majd felegyenesedve a két kezét a kocsim motorházába süllyesztette.
Hátralépett, bólintott, miközben elégedett vigyor futott végig az arcán.
- Te haver - mondta. A hét végén lesz a Salgo rally.
Nem akarsz a taxiddal elindulni????????
|
