nem is a miklósra céloztam őt ismerem még a régi telepről.hanem a zrt re
na de bíztam benne hogy végre ez egy optimista
csak csupa jóról szóló topik lesz úgyhogy a mai jódolog:
nem nagy csak kicsi de tudjátok a kis dolgok a legnagyobbak tegnep játszótéren voltam a gyerekeimmel meg az asszonnyal és mondhatom régen voltunk ilyen felszabadultak és jókedvűek
még hintáztam meg csuzdáztam majd következett a fára mászás felis mentem de mire a tetejére értem elfelejtettem hogyan kell lefelé, ekkor mondtam a feleségemnek hogy hívja a tűzoltókat mert nem tudok lemenni az meg visszakérdezett hogy mit mondjon nekik ne égesem már meg a gyerekek is mit szólnának na meg az ismerősök és kitudja lehet még a híradóba vagy a fókuszba is betennének na én elkezdtem ereszkedni aztán meg zsupsz mi az a 3 méter gondoltam, megtudtam még a zsákom is elzsibbadt na erre tárcsázni kezdett az asszony aztmondja hívom a mentőket
mert azt hitte hogy mind akét lábam eltörtem
de nem acél vagyok mondtam és felálltam.a gyerekeim meg majd megszakadtak a nevetéstől
Ezt az egyik esetben konkrétan tudom, hogy még kérdésként sem merült fel a téma, hanem automatikusan kifizetésre került a kaucióval együtt...vagyis szerintem a dolog ezen oldala itt maximálisan rendben van.
A G.M részéről minimum az lenne az elvárható ha az utolsó havi tagdíjat megkapná ez elhunyt családja.
Végül is marketing fogásból a meglincselt tanárnak családjának és a hajléktalanoknak is tudd segíteni akkor az éveken át fizető kolléga családjának is járna valami támogatás.
csogu a főtaxi zrt is feliratkozott a lapra vagy csak a kollégáink.
de igen az a jó benne hogy azért legalább poszthumusz formában még van kollegalítás
Mai jót, a Főtaxi központjában tapasztaltam. Egységesség, összefogás jele. Rövid időn belül 3 kolléga is eltávozott az élők sorából, és – ahogy ez már ilyenkor lenni szokott – gyűjtést szerveztek nekik. Meglepődve láttam, hogy mind a 3 kollégának több oldalon vannak felsorolva az adakozó kollégák nevei. Jó volt látni, hogy megmozdult valami az emberekben...bár a legjobb az lett volna, ha erre nem kerül sor.
Nekem azt mondta anno egy öreg taxis koma, hogy a címet felvenni kell, nem pedig elérni!
Na így vagyok vele én is, igyekszem korrektül nyomni, de ha valami közbe jön nem kapok sikító frászt, hogy oda érjek!
(Remélem nem sok stopper öcsi olvassa a rovatot mert aztán még szorulni fogok.)
