Ez mekkora:-) Jó játék. A Velveten találtam.
Nem érzem azt, hogy korszakalkotót csinálok
2009. 02. 17., 11:00 | Frissítve: 2 napja
Pásztor Gábornak, amióta visszahúzódott az aktív taxizástól, jó a közérzete. Jelenleg azzal foglalkozik, hogy még jobban felpörgesse a TAXI4-et, ahol olyan fiatal tehetségeket karolnak fel, akik hajlandók keményen melózni, és nem várják el, hogy helyettük találják fel a spanyolviaszt. Pásztor nem tartja magát Istennek, és egészen kiábrándító képet vázol a nagyjából tíz fővárosi nevezetes telefonszám tulajdonost eltartó szakmáról, a címkiadók céljairól, és a nem nála kaszáló taxisok lehetőségeiről. A cégvezetővel a 184-es akció első heti eredményeinek ismeretében igazán „őszintén” beszélgettünk.
A tudatos visszavonulásod a címlapokról milyen hatással van a szakmai karrieredre?
Abszolút pozitív. A szakmai karrieremre egyébként nincs olyan nagy hatással semmi sem. A közérzetemre viszont pozitív hatással van. Azt gondolom, hogy a bulvársajtóban, többek közt a hallotaxi.hu-n való megnyilatkozások semmilyen célt nem szolgálnak. Ezt bátran ki merem jelenteni. Majdnem mindent kipróbáltam, egy-két nagyon otromba dolgot kivéve. Jó néha otrombaságokat is. De hát ki nem? Azért tettem, mert nagyon kíváncsi voltam arra, hogy meddig lehet elmenni, és mik azok a lehetőségek, amiken keresztül az ember közölhet valamit önmagából. Hát semmiképpen nem az utazóközönséget ellehetetlenítő, a lélektani határt átlépő 200-Ft-nál drágább tarifákkal. Ezért léptem, és mindenkit megelőzve csökkentettem az árakat 184-re. Furcsamód rengeteg lehetőséget is hozott ez a bátor intézkedés. Csomó esetben hisznek nekem emberek úgy, hogy egyáltalán nem ismernek. Ami furcsa, hiszen egyáltalán nem ismernek.
Hogy lehet az, hogy eddig a hallotaxi.hu-n nem említetted azt, amit a taxizásban szakmailag elértél, ami miatt rád szakmai szereplőként lehetett volna gondolni?
Hangoztattam, csak kurvára nem volt rá kíváncsi senki sem. Amikor megszűnt a Raiffeisenes szerződésem, ami kötelezett arra, hogy nyilatkoznom kell, az hozta azt, hogy nem nyilatkozom többet. Két lehetőség van, vagy fizet valaki rohadt sok pénzt, vagy egyszerűen nem beszélek. Vagy azt írjátok, amit mondok. Ha iszonyatosan érdekes vagyok, akkor azt úgyis megírjátok. Pénzt meg nem igazán fizettek. Egy biztos, a hallotaxin keresztül közölni bármi értékeset nagyon-nagyon nehéz, lehet, de nagyon nehéz és rengeteg pénz kell hozzá. Azt gondolom, hogy meg kell venni bizonyos firkászokat, nem feltétlenül csak a hallotaxinál, minden újságnál ez van. Persze erre nem nagyon van lehetősége a telefonszámtulajoknak, mert mi általában a taxisok lehúzásához értünk.
Miért nem jelölt senki az „ÉV VÁLLALKOZÓJA” kategóriában?
Semmi szükségem rá. Azoknak kell indulni, akik valami bizonyítani akarnak. Nekem erre nincs szükségem, rendben vagyok magammal. Vagy azoknak kell indulni, akik valami olyat csinálnak, ami korszakalkotó. Nem érzem azt, hogy korszakalkotó amit csinálok, és nem is akarok korszakalkotót csinálni, csak egyszerűen jót. Ha mégis azt csinálok, az egy mák. Alapvetően szórakoztató egyéniségnek gondolom magamat, néha talán túl progresszív a vezetési stílusom a taxisoknak, de semmiképp sem gondolom magam klasszikus értelemben vett taxisfőnöknek.
Úgy tudjuk, hogy a 184-Ft-os akció miatt rátok szakadó megrendelés dömping kiszolgálása miatt az eddig ősellenségnek számító sárga-fekete Rádió Taxit hívtátok segítségül.
Ez nem igaz. Tényleg? Nem tudom, nekem azt mondták, hogy nem is. Most nem poénkodok, nekem azt mondták tényleg. Lehet, hogy te ezt hallottad, de szerintem nem így volt, vagy én nem tudok róla. Ha esetleg így volt, azt nagyon sajnálom, hál' istennek nekem nem mondták el, bár egyáltalán nem érdekel a pletyka, mert saját szememmel is látom, amit látok.
És mi a közeged? A tarifális vagánykodás vagy inkább a tagdíjjakkal történő bűvészkedés?
Nehéz kérdés. Fene tudja. Telefonszám tulajdonosként mindenhol jól érzem magam. A TAXI4 a Németpróna utcában tud igazán kiteljesedni. Vagy iszonyatosan jó körülmények között az egész nagyvárosban, de hát ez nagyon-nagyon ritka itthon. Ritka az olyan kerület, ahol ezt valóban meg lehet tenni. Ahhoz nem érzem magunkat sokszor elég erősnek – de már dolgozom rajta –, hogy saját ötletekkel menjünk a csatába, óriási tömegbázist megmozgatva, hogy érdemes legyen TAXI4-et rendelni. Csak azért költök több tízmillió forintot havonta reklámra, hogy egy olyan vetítés legyen utasnak és taxisnak, ami tényleg jó. Ehhez viszont nagyon komoly fizető tömegbázis, vagy szponzor kell. Ezért is veszünk fel most bárkit, bárhonnan, bármikor szinte ingyen és soron kívül.
Mit szólsz a többiekhez? Nekünk az az érzésünk, hogy nagyon szarul megy minden cégnél. Szerinted lesznek követőid? És ha igen, kire, kikre tippelsz?
Hát ez bonyolultabb ennél. A fuvarközvetítők mind küzdenek egymással. Gondoltam már telefonszám pontosabban tagdíjvásárlásra, a pénzem is megvan rá régóta. De annak idején a Palota Taxival nagyon megszívtuk. Persze az is igaz, hogy a Tele 5-öt meg potom pénzért vettük meg a bratyóval. Ezért is datálódik régről barátságunk Szenczi Szabó Jánossal, aki szerintem egy-két héten belül biztosan alánkvág valami még szenzációsabb tarifával. De hát rá nem tudok haragudni. Most viszont más kell. Úgy gondolom, hogy ez világválság egy jó lehetőség arra, hogy átrendezzem az egész fővárosi taxipiacot. És nekem nem mindegy, hogy melyik konkurenssel kezdjem a leszámolást. Nem mindegyikbe fektettek bele ugyanannyit. Én vállalkozó vagyok, tudom, hogy ez hogy megy. Nem lehet azt, hogy „Hú, mennyire tetszik”, de közben meg link a pénztáros, vagy bunkók az etikások, nem lehet. Kénytelen vagy egy olyan projektet hangsúlyozni, amiben látod a rációt, amiből ki is lehet venni, úgy szakmailag, mint anyagilag. Ez egy ilyen kompromisszumos dolog. Nem hibáztatom a többi céget azért, hogy nem adják meg magukat önként. Lehet, hogy régen még ezt tettem volna, de ma már nem. A lényeg, hogy ez egy piac, ezért piacszerűen kell működni, mert ha nem működsz így, akkor semmi esélyed. Fikázhatok én itt orrba-szájba, de semmit nem lehet vele elérni. Mondjuk a Dudást meg a Lengyelt már keresik az embereim. Nem lennék a helyükben.
A te terveid között nem szerepel új taxicéget elindítani?
De, sőt. A Hajtás-Pajtás tulajdonosa régi jó barátom, nyárra tervezzük beindítani 500 háromkerekű triciklivel a környezetkímélő Budapest Riksa Companyt. (BRC) A budataxi jól ismert telefonszámát fel fogom éleszteni újra, és a jól ismert márka pincében porosodó szabadjelzője a bicajosok fejére húzva az arculaton fog hatásosan alakítani. Magánemberként már hosszú évek óta elég sokat teszek azért, hogy az új generáció úgy nőjön fel, hogy a kultúránkat és saját magukat előre tudják vinni. Próbálom úgy alakítani a gondolkodásmódjukat, hogy képesek legyenek gyorsan reagálni a körülöttük lévő változásokra. No most magukat leginkább ezzel az Indiából, egyenesen a gyártótól beszerzett 18 sebességes eszközzel tudják majd előre vinni, de hogy hasznom is legyen a dologból, nekik meg a lábuk izmosodjon, 2 buszjegy áráért (per/fő-a szerk.) a belvárosban indítjuk az új projectet. Ezzel a fejlesztéssel tulajdonképpen csak jót teszek a tisztességben megőszült taxiskollégákkal, hiszen rühelli mind a 6-800 forintos ruppótlan kanyarokat.
Van már felvétel?
Most indítjuk el. Azért nem tudok róla sokat mondani, mert olyan értelemben nem jár gyerekcipőben, hogy óriási tapasztalatú szakemberek dolgoznak benne, de olyan értelemben viszont igen, hogy most keresem a projekteket. Nem akarok olyan emberekkel dolgozni, akik azt várják, hogy én találjam ki a spanyolviaszt. Olyanokkal akarok, akik melóznak. A hozzám hasonlókat keresem. Mert, ha melóznak, akkor automatikusan pénzt fognak keresni, mint ahogy mindenki körülöttük. Ha nem, akkor ki lesznek rúgva. Úgy lehet igazából pénzt csinálni, ha valaki irgalmatlanul eltökélt, nem néz vissza, csak előre, és bízik, és megtalálja azokat az embereket, akik igazán hisznek benne. Őket akarom megtalálni. Mindenkinek külön szerződése lesz. Tehát nem az lesz, hogy jön egy biciklista, vagy taxis, aki bicajozni szeretne, és kap egy keretszerződést, hogy köszi, jó ez neked. Hanem az lesz, hogy mit szeretnél, meg mi mit szeretnénk, így interakcióban születik a szerződés.
Nem túl álomszerű ez az egész?
De. De az.
|
